alkotas « WordPress.com Tag Feed

Pop, csajok, satöbbi...

norikochan — Mon, 16 Jun 2008 16:55:59 +0000

Már említettem, hogy Nick Hornbynak ezt a könyvét olvasom. Korábban is akartam írni róla, de nem ment. Az egész sztorinak kell amolyan 'átgondolási idő'. Most valahogy úgy érzem, hogy ha pontról pontra elgondolkodtatnak a könyvben, és női szemmel írnék róluk talán egy komplett könyv is kikerekedne belőle. De azért most itt is megemlítenék néhány gondolatot kapcsolatokról, szexről, önértékelésről, és hasonlókról...

Van egy 'a nők nem majréznak azon, hogy...' kezdetű rész...: a nőknek nem kell azon izgulniuk hogy vajon elég nagy-e a szerszámjuk, vagy hogy akcióképes lesz-e majd a nagy pillanatban, és hasonlók. Meeert nekünk nincs is igazán min stresszelni leszámítva mondjuk néhol azt a plusz kis zsírszövetet, ami igazán csak semmiség. Pedig mi pont azon stresszelünk leginkább! (mondjuk én nem, mert akinek ruhában bejövök azt nem érheti nagy meglepetés...) de csakhogy az általános nézőpont szavait hallassam: ha nem vagy elég jó nő, nem sok esélyed van egy 'alfahím' megszerzésére...( szerencsére én az a tipus vagyok aki nem egy öntellt 'kirakat-boy'-ra vágyik.;)

Hogy mindenki keresgéljen saját súlycsoportjában...? Nos. Lehet hogy látszólag átlagos/extravagáns valaki, de valójában feleannyit sem rejt magában, vagy épp tele van meglepetésekkel. Exupéry is megmondta: 'Jól csak a szíveddel látsz'. A szem csalfa jószág, sokszor nem látja a gyönyörű piros almában a férgeket, vagy épp a kis hernyót nem képes pillangónak látni. Egyszóval nehéz, nagyonis nehéz meghatározni mások, vagy akár csak a saját súlycsoportunkat, ha az önértékelésünk mondjuk a nullán van, vagy épp nem látjuk be hogy a csillagunk korántsem ragyog olyan fényesen...

Van a bimbódzó periódus egy kapcsolatban, ahol még piperkőc módon próbálunk odafigyelni hogy minden tökéletes, szép és jó legyen, folyvást le akarjuk nyűgözni apróságokkal a másikat. Aztán ez kezd lankadni. Kezd beállni a monoton fogaskerekes-mód. csakhogy ezt nem szabad hagyni. Mindkét félnek szükséges hogy különlegesnek, fontosnak érezhesse magát, és ezt az érzést táplálni kell...

Az egész történet vázát adja hogy hősünk, Rob saját bevallása szerint azért rendelkezik katasztrofális lelki világgal, pocsék munkahellyel, a borzalmas magánéletről nem is beszélve mert egyetemista korában élete nagy szerelme elhagyta valami szőkehercegért. De valójában ezt csakis önmagának köszönheti. Annak, hogy inkább az önsajnálat kellemes és nyugtató mélységeibe merült mintsem előre lépett volna az útján hátra sem nézve. De ehhez akarat kell, és hogy bízz önmagadban. Aki nem tanul meg hinni magában és az értékeiben azt csakis kudarc és csalódás éri majd bármit is próbál tenni ellene. Hiába követ el bármit, és nem fog rájönni hogy hol a hiba a kirakósban...

a legújabb

norikochan — Wed, 11 Jun 2008 16:29:47 +0000

Hát íme elkészült.

A vers nem kivehető, ígyhát tessék:

Csendes este volt,

S te mellettem maradtál,

Szemeidben könnyfolyó,

Arcodon bágyadt halálvágy.

Te álmatlan isten vagy,

Soha nem lelsz békét.

Karjaidon vérpatak,

Szívedben egy nagy kés.

Mindig ilyennek képzeltelek,

Te vagy az első, s az utolsó

Mögötted a végtelen,

Előtted a koporsó.

Még ha nem is tart sokáig

Egy perc alatt meghalnék

Ha szemeiddel látnám

Ahogy a világ engem széttép.

Hogy szenvedésed elnyújtsam

Én csókkal táplálnám ajkaid,

Máglyádat meggyújtva

Mégis elhalnak sóhajaid.

Szeretlek így is Téged,

Hisz közös a szenvedésünk,

Hogy kitartsunk mindvégig

Most némán megfeszülünk.

Oroszi Réka: Megfeszítve

újdonságok innen-onnan

norikochan — Mon, 09 Jun 2008 19:03:37 +0000

Hát elég szakállas már az utolsó bejegyzés, ezért itt egy szösszenet életjelként. Ma megint nekiláttam egy rajznak. Elég morbid, nemis nagyon értem miért pont ezt választottam mert nem igazán tükrözi most a lelkivilágom. Egy lány aki a földön fekszik rózsák közt a saját vérében, a torka elvágva, még csorog a könny a szeméből. Ja és meztelen, de csak arctól mellig látszik.

Épp Nick Hornbytól a Pop, csajok, satöbbi-t olvasom, ha végeztem vele írok is majd róla egy jó kis élménybeszámolót, mindenesetre azt már most látom hogy szívesen olvasnék hasonlót női szemszögből, sőt ha lenne elég élettapasztalatom meg is írnám (biztos jól sikerülne mert kb olyan kis béna vagyok a dolgok kézben tartásához mint a főhős...).

Ez például elgondolkodtatott:

' Ha ez ember olyasvalakivel van együtt, akivel érdemes együtt lenni, akkor mindíg fennáll a veszély, hogy elveszíti, hacsaknem fél ettől olyan paranoiás rettegéssel, hogy direkt olyat választ, akit nem lehet elveszíteni, azaz másnak a szemében semmiképpen sem lehet vonzó.'

Érdekes.

a remekműről és a tündériről

maraiblogger — Thu, 29 May 2008 12:49:19 +0000

"Ahhoz, hogy egy emberi alkotás remekbe sikerüljön, s időtlen ragyogással kápráztassa és gyönyörködtesse az embereket, a tehetség, a téma, a kivitel tökéletessége mellett kell valami más is. A remekműben van valamilyen tündéri elem is, mely csodálatos fényével átsugárzik az egészen, oly gyöngéden és megejtően, mint ahogyan az északi fény világít a nyári éjszakában, valószerűtlenül s mégis fényszerűen, mert látni és olvasni is lehet mellette. A remekmű legyen valóságos, pontos, okos, céltudatos, arányos, gondosan megmunkált, hűségesen kivitelezett – s legyen még valami más is. Tündéri is legyen. S minden öntudatosság mellett önfeledt is legyen. Mérnöki szabályok szerint épüljön, de káosz is legyen benne, egy kávéskanálra való az ősködből, mely a csillagképek nyomában porzik, arany szemcsékkel. Tündéri nélkül csak „nagy” vagy „tökéletes” művek vannak. Az igazi remekmű néha nem is olyan tökéletes. Csak sugárzik, a „csak álom” is benne van, a csillagok fénye, a tündéri. S a feladatnak ez a része, amikor a művész már nem tud művén segíteni; az utolsó ecsetvonást, a tündérit az Isten végzi el."

(Füves könyv)

idezet — Fri, 18 Apr 2008 08:08:21 +0000

"Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd... A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk." (Elbert Hubbard)

a legújabb

norikochan — Tue, 08 Apr 2008 17:06:39 +0000

már terveztem hogy bebököm ide valamelyik rajzom, de az utóbbi jónéhány hónapban egyáltalán nem készült el új. viszont most itt van 'Dolly' aki szerintem az egyik legjobban sikerült alkotásom. az eddigiek myvipen megtekinthetők (Bodzsár Nóra) a kommenteket pedig szivesen veszem;)

ifjúság

maraiblogger — Tue, 19 Feb 2008 14:32:21 +0000

"Milyen fiatal vagyok! Ismerőseim biztatnak, hogy most kezdődik, s általában, enyém az élet.
Lehet, gondolom, lehet, hogy most kezdődik. Aztán arra gondolok, hogy Tolsztoj az én koromban már megírta főművét, Petőfi az én koromban már évtizede halott volt. Megborzongok és felvidulok. Megborzongok, mert nincs szabály, s felvidulok, mert nyilván sem eszközöm, sem képességem ahhoz, hogy megközelítőt írjak, mint Tolsztoj vagy Petőfi. Mások feladataim, méreteim. Szerényebbek, sokkal, sokkal szegényebbek. S mások, másfélék....mennyi időre lesz szükségem, hogy teljesítsem kötelességem? Az órára nézek, aztán kinézek az ablakon. Aztán vállam vonogatom. Élek."

(A négy évszak)

idezet — Tue, 12 Feb 2008 15:09:35 +0000

"Bármely forradalmi eszme - akár a tudományokban, akár a politikában, akár a művészetben, akár egyebütt hangoztatják - háromféle reakciót vált ki. Ezek a következők:
1. Lehetetlen - ne is tartsatok fel vele.
2. Meg lehet próbálni, de nem éri meg.
3. Mindig mondtam, hogy így kell csinálni."
(Arthur Bloch)

idezet — Thu, 03 Jan 2008 17:33:19 +0000

"Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél." (Anthony de Mello)

idezet — Mon, 08 Oct 2007 08:18:33 +0000

"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." (Thomas Huxley)

idezet — Mon, 18 Jun 2007 16:37:52 +0000

"Szeretned kell azt amit csinálsz, s akkor a legdurvább munka is alkotássá válik." (Gorkij)

idezet — Sun, 17 Jun 2007 12:30:15 +0000

"Lompos, aljas, tisztátalan életmódból nem lehet másodpercekre kirándulni a legmagasabb rendű emberi erőfeszítés, az alkotó szellemi munka porondjára. Az életmód, az egyszerű és mindennapos magatartás az életben, a táplálkozás, a környezet, a napirend, mindez megszabja egy vers vagy egy tanulmány minőségét is. Nem beszélgethetsz délután öttől fél hatig Istennel, ha éjjel és napközben úgy éltél, mint egy disznó."
(Márai Sándor: Füves könyv - Az edzésről és a rendtartásról)

idezet — Sat, 21 Apr 2007 19:56:40 +0000

"Minden szavadat úgy írni le, úgy ejteni ki, hogy elbírja a világi valóság teherpróbáját is. Talán ez az írás és az élet titka. Mert hasztalan áll a szó helyén az irodalmi térfogatban, ha világi térfogatban nem bírja el a valóság légköri nyomását." (Márai Sándor: Füves könyv - A valóság teherpróbájáról)