Ha fater nője be van baszva, a napi programom a következő: suli, angol anyuval (próbálok segíteni), torna és végül egy fantasztikus vakáció öcsémmel a mekiben. Tökjó. Mindig bazinehéz megállni, hogy ne olyat egyek, amit nem kellene, minden nap egy külön küzdés a fincsiségekkel.
Nem is ez a lényeg.
Újabb elvárások szerint nekem öcsémet óvodába kellene vinni, csak azt nem tudom mikor, ha iskolában vagyok.
Nodehátkéremszépen.
Felmerül bennem pár kérdés. Pölö. Miért én vigyem az öcsémet az óvodába? Egyetlen olyan kósza gondolatom nem volt, hogy 19 évesen gyereket akarjak nevelni, meg semmi ilyen perverz gondolat. Vigye óvodába a gyereket az, aki ott tudott lenni akkor, amikor dugni kellett érte! És miért én vigyem? Hogy fater nője egész nap otthon tudjon lenni és piáljon vakulástól mikulásig?
Hagyjuk már.
Következő gondolat: takarítsam ki a házat, mert a pasimmal ott szoktunk lenni.
Akkor elmondom. Fater nője az iváson kívül továbbra sem csinál semmit (mégcsak felporszívózni és felmosni nem képes a nappaliban). A napi programomat az előző gondolatoknál közöltem, vajon mikor lenne időm kitkarítani a házat? A barátom neve pedig Richárd, közismertebben Ricsi és kilenc hónap után már illik megjegyezni a nevét. Segond. Beleégetem én a nevét mindenkinek a memóriájába, de nemszépen.
Fatertól kértem pénzt bérletre.
Vegyem tudomásul, hogy neki nincs erre pénze, sétáljak be az iskolába (Öreghegy végéről, Kisfalud elejéről beletelne egy kis időbe, de részletkérdés.) Amúgyis most adott ötezer forintot, mi a faszt csináltam vele. Matektanárnál voltam belőle és megebédeltünk a Ricsivel.
Amúgy meg vegyen tudomásul, hogy nem fogytam amióta tornázom. Ha rám se néz, valószínűleg nem látja. A közérzetem viszont mindenképp jobb, még akkor is, ha más megcáfolná a pozitív elismeréseket.

Mit mondjak?
Sajnálom apa, hogy nincs már energiám kitakarítani a nappalit este tíz után amikor hazaérünk? Sajnálom, hogy nem tudom az öcsémet óvodába vinni, mert le kell érettségiznem? Sajnálom, hogy nem vagyok 19 évesen felkészülve arra, hogy helyettetek gyereket neveljek, apa? Sajnálom, hogy tornabérletet, fogamzásgátlót és buszbérletet kell vennem, apa?

Mit ne mondjak?
Amúgy itt ki a faszt érdekel, hogy le akarok érettségizni?  Amúgy itt kit érdekel, hogy már magamra sincs időm? Kit érdekel, hogy ki szeretné magam aludni? Kit érdekel, hogy nyugodt környezetben szeretnék élni? Kit érdekel, hogy nem akarok tönkremenni? Kit érdekel, hogy nem akarok egy alkoholista kurvával élni?

Kit érdekel, hogy - ha csak egy pillanatra is -, szeretném megélni és meghallani a csendet?

Nos, ha valaki ilyet ír, akkor valószínűleg nagyon átbaszták, egyszerűen ronda, vagy csak nem talál egy normális nőt, de valószínűleg lelki sérült (vagy meleg). Nem szeretném analizálni, semmi ilyesmi, és nem mutogatni akarok, de velem esett már meg olyan, hogy egy hete sem voltam együtt valakivel (nem, akkor még nem volt szex, nem gondoltam, hogy annyira megbízható lenne a srác), de láttam egy másik csajjal smárolni.
És mégsem általánosítok, hogy az összes faszi egyfolytában csak dugni akar, vagy hogy köcsög szemétládák, meghogy nem elég nekik egy nő, satöbbi. 

Lehetne kurva sok dolgot hozzávágni a másik nem fejéhez, de semmi értelme, ugyanúgy, mint az általánosításnak.

Szóval, ha mi nők, alapjában véve gerinctelen hazug ribancok vagyunk, valószínűleg az író anyukája is az, nem kivétel, általánosítás.

Nem érdekel. Nem érdekelnek a hülye veszekedések, mert akkor sem jó, ha bocsánatot kérek.
Nem érdekel már a hülye irodalom hármas, meg amúgy semmi, ami kellene, hogy érdekeljen.
Nem fogok többet fater hülye papírjaiért rohangálni, hogy utána ne küldje vissza 15 napon belül a kurva válaszlevelet.
Mert így felesleges.
Szóval inkább nem.

Esküszöm, egy besavanyodott vén nyanyának érzem magam a pillanatban.

Végül az apu is megtudta a tortás hercehurcát (szereztek nekünk egy másikat) és láttam, hogy rosszul esik neki és nem tudtam mit csinálni, mert a Blanka ott vergődött meg hisztizett előtte.
És kurvára sajnálom, hogy a Ricsi is komolyan többet készült rá (nem azért, mert ő tudott ajándékot venni), hanem komolyan láttam rajta, hogy érdekli az egész.

Miután húgom méltoztatott áthozni a tortát és ettünk is (Eszterházy, mindenkinek ízlett, csak nekem nem), megkérdezte tőlem, hogy szerinte meg merje-e kérdezni aput, hogy elmehet-e kávézóba, mert úgy volt, hogy mentünk Siófokra apuval, mert ilyen elgétés dolog volt, de mondtam neki, hogy ez tulajdonképpen az apu szülinapja és nem kéne és jó lenne, ha most az egyszer nem lenne önző.

Aztánmeg este anyu közölte velem, hogy köcsög szemétláda vagyok és ha legközelebb meglát az utcán megtép, én meg leraktam a telefont és gondoltam, hogy tulajdonképpen mutter egyfolytában basztat amióta elköltöztem apuhoz és abban biztos lehet, hogy a nyár végéig nemhogy nem találkozom vele, a telefont sem veszem fel.

Jó dolog amúgy négy nap után egy nem összefosott vécébe bemenni.

Még mindig a Massive Attack koncert hatása alatt vagyok, apró dühkitöréseket leszámítva.

"You kinda fade into the background
Like a better smokell bring you back round
Like a man slide inside you my dear
Your cheap beers filled with crocodile tears
See em run now your gone...dream on"

NEM KÖTELEZŐ VELEM LENNI.
Megírhatja még ezer nőnek, hogy milyen kurva jól néznek ki, de mellettem
ne udvaroljon másnak.

Nem tudom rábeszélni aput, hogy nézesse meg az ujját orvossal. A húgom nekem panaszkodik. Nekem, akit nem rég beoltott, hogy ha telefont akar, menjen el dolgozni. Utálom, hogy itt mindenkinek lehet mindent, de nekem egyből ugrani kell és csinálni, amit mondanak.

Utálom, amilyenek az emberek. Megtetszik nekik valami rajtam és lemásolják. Megkérdezik, hol vettem én meg gyanútlanul elmondom. Következő héten megkérdezi, hogy zavarna-e, ha uolyan táskát venne, mint amit én vettem múlt héten. Válaszoltam, kurvára zavarna, mert az végülis a Ricsié. Amikor levágattam a hajam rövidre, rá egy hétre neki is rövid lett.
Unom, elegem van, utálom.
Milyen az, aki kis részekből van összerakva?
Mindenkiből kivesz egy kis részt, azaz lekopíroz és jövő héten már neki is olyan van.
Jövő hétre aids-es leszek és összeszedek valami fasza kis szifiliszt, kíváncsi lennék, akkor is utánozna-e.

Anyuval már nem is beszélek, csak ha felhív. Nem megyek át, nem kell semmi. Se a jónak ítélt tanácsai, se a kioktatás, se kurvára semmi. Ha ez kell ahhoz, hogy ne legyen vele konfliktus, akkor ez van.

Fáradt vagyok. Belefáradtam, hogy valamit el kell mondanom sokszor. Nem tudom szám szerint hányszor. Kijelentek valamit. Kérdezik: de biztos? Mondom: igen. És még háromszor rákérdeznek a biztonság kedvéért, hátha mégsem úgy van, esetleg már sárgaházban lenne a helyem, mert kételkednek az épelméjűségemben.
Ezzel sincs gond.

De fáradok. Este, amikor lefekszem, fáj a fejem. Már az is óriási erőfeszítést okoz, hogy megmozdítsam.

És akkor kioktatnak. Meg beszólnak. Én meg kussban vagyok. Kurva kussban vagyok, már nekem is gyanús. Remélem, nem akkor robbanok ki, ha Ricsivel leszek és nem őt küldöm el a picsába, már egy jó ideje ő a legjobb dolog az életemben, de őt sem fogom tudni megtartani, mert arra sem vagyok képes, hogy dugjak vele egy jót.