1. Alkotmányjog III. - szeretem
2. Alkotmányjog gyakorlat II.
3. Büntetőeljárási jog I.
4. Büntetőjog III. - szeretem
5. Büntetőjog gyakorlat III.
6. Európajog II. - csak aláírásra hajtok
7. Európajog gyakorlat I.
8. Fogyasztóvédelmi jog
9. Közigazgatási jog II.
10. Közigazgatási jog gyakorlat II.
11. Munkajog I.
12. Munkajogi gyakorlat I.
13. Polgári jog III.
14. Polgári jog gyakorlat III.

Ez önmagában is szörnyű, mint látjuk. Ehhez jön az elmaradásaim szintén nem rövid listája, melyből igyekszek lefaragni még ezt-azt szeptember elején.

Én speciel napok óta a burnoutra, azaz a kiégésre gondolok. Abszolút nincs kedvem tanulni, fáradékony vagyok, a szokásosnál is flegmábban állok hozzá a közelgő vizsgáimhoz ("minden mindegy"), alvási zavaraim is lehetnek (fél négykor se tudok még aludni). Pedig, ha nem teljesítem a vizsgáimat, akkor nagyon nagy elmaradásaim lesznek, melyeket csak vérrel-verejtékkel fogok tudni behozni (amihez egyre kevesebb erőm van). Tény, hogy frekventáltnak tartom a szemeszterenkénti (négy havonta) nagyjából nyolc vizsgát, és a tököm kivan az egésszel, ennek ellenére a jog iránt nem vesztettem el a kedvem, érdeklődésem, hiszen egész nyáron ezzel foglalkoztam (igaz, messze nem olyan szinten és mélységig, mint az egyetemen). Már eljutottam egy olyan szintre, hogy ha rite pass leszek, az sem gáz, sőt! Ha hat évig tart az egyetem, annak is vannak előnyei a szememben.

Persze az is lehet, hogy mindezt beképzelem magamnak, s csak újabb kifogásokat keresek. Ezt, azt hiszem, csakis egy szakember tudná megmondani. Mindenesetre, amíg nem vagyok biztos a diagnózisomban, inkább fenntartom a pszichochondria elvi lehetőségét is.

A héten feltöltik az órarendeket, jövő héten már tárgyfelvételi időszak. Mégis, nagyon bizonytalan vagyok, főleg a minor miatt aggódom. Mikor tudom felvenni? Mennyit és kihez kell érte szaladgálni? Beférek-e a csoportlétszámba? Annyit már tudok, hogy az alapoktól kezdjük, és ha szorgalmasak vagyunk, megcsinálhatjuk az alapfokú nyelvvizsgát (ha jól tudom, a 4 kjúsat). Remélem, a minor és a major szakom nem fog ütközni órarendileg...*ááááá*

64-en vagyunk a szakon, legalábbis ennyi embert vettek fel (lehet, hogy páran meggondolják magukat, halasztanak vagy ilyesmi). A 34 fős gimis osztály után ez már tömeg @_@ Aggódom amiatt is, hogy vajon sikerül-e olyan barátokra lelnem, mint a középiskolás években. Nem akarom lecserélni a baráti körömet, csak kicsit kibővíteni ^^ Szerencsére két barátnőm is ugyanoda jár majd, ahová én, csak egyikük németes, másikuk angolos ^_^ Egy ideig biztosan nem leszek egyedül (azután meg ki tudja, ha nem ütköznek az óráink, simán összefuthatunk "szünetekben"). Tényleg, majd fel kellene térképeznem a környéket, van-e a közelben gyorsbüfé/étterem/akármi, milyen üzleteket találok arrafelé, és még a könyvtárba is be kellene iratkozni (már most érzem, hogy képtelen leszek minden könyvet megvenni/lefénymásoltatni, inkább a fél életemet a könyvtárban töltöm majd).

Furcsa belegondolni, hogy ezentúl nem egy csendes kisvárosba, hanem a zajos (és valljuk be, olykor büdös) fővárosba fogok nap mint nap járni. Rögtön kétféle bérlet kell, egy buszra, egy békávéra, és időbe telik majd megszokni, hogy nem alhatok ugyanannyit a buszon (hanem többet, he-he...csak időben fel kellene ébrednem), meg hogy nem kell sokat menni a metróval (eddig szinte csak moziba jártam fel, az "kicsit" messzebb van).

De legalább zömmel azt tanulhatom, amit szeretnék/szeretek. Már most érzem, hogy a nyelvhelyesség/helyesírási gyakorlatok órákat nagyon fogom szeretni ^^ Meg persze a japán órákat (könyörgöm, jöjjön össze a minor...nem tudom, mihez kezdek, ha valamiért nem vehetem fel o.O). Az irodalomtól kicsit félek, nem tudom, mit várnak el (nem mintha más tárgyból tudnám). Na meg az idegen szavak használata... Amikor voltam érettségi tájékoztatón (az emelt magyar miatt), az előadó csupa idegen kifejezést használt (szintaktika, pragmatika, szemantika...he? a gimiben sosem hallottunk róluk T_T), és félek, hogy az egyetemi előadásokból sem értek majd egy mukkot sem... Persze nem nagy ügy utánanézni, mi mit jelent (érettségire is így készültem fel), de jobban örülnék, ha ezeket már zsigerből tudnám. Bár, akkor mi értelme lenne tovább tanulni, ha mindent tudnék? XD

Valahogy csak túlélem ezt a hetet, és jövő héten, kedden már valamivel többet fogok tudni a további sorsomról. Őszintén szólva kezdem unni a nyarat. Nálam ez egészen megszokott dolog, hogy augusztusban csak kínlódom a suli miatt. Jó volt ez a nyár (sőt *sejtelmesen mosolyog*), de mivel az időt nem lehet visszatekerni, megpróbálok előre nézni (ez nem jelenti azt, hogy sosem pillantok hátra!), és felkészülni az előttem álló feladatokra, bármik is legyenek azok.

Bár lenne már netük a lányoknak! Olyan szívesen beszélgetnék velük, de sajnos a telefon túl drága...nekik is, nekem is. Múlt héten esemeseztünk kicsit, kiderült, hoyg egyikük sem megy gólyatáborba, ahogy én sem. Egyrészt túl elfoglalt vagyok (azért unatkozom XD), másrészt úgy számoltam (tévesen), hogy a GT idején itthon sem leszek, harmadrészt sosem volt kedvem hozzá (mert ilyen vagyok), negyedrészt pedig, valljuk be, drágállom. 17 ezer forint 4 nap, 3 éjszaka. Nyilván nem akármilyen körülmények között, ettől függetlenül az álláspontom változatlan.

Még a jegyzetek beszerzésére leszek kíváncsi, vajon hol és (főleg) mennyiért lehet hozzájutni a szükséges dolgokhoz? Sajnos a felvi fórumán egyetlen károlis sincsen, vagy legalábbis nem jönnek mostanában, így senkit sem tudok érdemben megkérdezni. Jó, a japán minort megérdeklődtem a japánszakosoknál, kész szerencse, hogy kaptam választ, valószínűleg még mindenki ezerrel nyaral. Kellene egy magyaros ismerős is, de honnan szerezzek? Nem vagyok az a fajta, aki lerohanja az embereket, hogy "Helló, magyaros vagy? Igen? De jó, akkor lenne egy-két kérdésem...". Úgy érzem, ha szerzek bármiféle ismerősöket, az a puszta véletlen és/vagy a jószerencse műve lesz.

Van egy csomó új könyvem, de nincsen kedvem elolvasni őket. Korábban még sosem fordult elő velem ilyesmi. Ezeket a könyveket már régóta szerettem volna megvenni, némelyiket a pilanat hevében szereztem be, de mindegyik érdekel. Mégsem olvasom egyiket sem. A stressz tenné? Szinte csak az évkezdésre tudok gondolni... Gondolom, ha majd belerázódom a dolgokba, visszatér az olvasási kedvem is (nem a tanulnivaló rovására!).

Egyébként stresszoldásra kiváló a zenehallgatás, és az énekelés is. Letöltöttem az Ultrastar karaokeprogramot egy ideje, és most már szép kis gyűjteményem van hozzá, az sem zavar, hogy a zeneszámok egy részét még sosem hallottam. Nincsen jó hangom, de jó érzés néha énekelgetni kicsit.

Hmmm, rég írtam ilyen sokat o.O Most durván 730 szónál tartok, és még nem érzem úgy, hogy be kellene fejeznem. Pedig lenne még solgom, vár a fordítanivaló... Sosem hittem volna, hogy a fordítás lehet nehéz, mármint ilyen módon. Máris kifejtem.

Szóval, mikor a Madót (Window/Ablak) fordítottam angolból, egészen könnyű volt. Szép, kerek mondatok, semmi bonyolult szókapcsolat. A mostani projekt viszont nehezebb, mert ebben a doujinshiben már sokkal hétköznapibb szavakat használnak, van benne szleng is, és ráadásul még érvényesítenem kellene a szereplők jellegzetes szófordulatait, kifejezéseit. Nem panaszképpen mondom, dehogy. Csak ez most nagyobb falat, mint az előző volt. Nem szeretnék silány munkát kiadni a kezeim közül, de nem is szeretnék rajta hetekig kotlani. A héten biztosan meglesz, igyekszem. A legrosszabb hátráltató tényező az, hogy értem én, miről van szó éppen, de a magyar nyersfordítás ugye sosem jó (néhány példától eltekintve), ilyenkor meg kifejezetten elhagynak a szavak... Sosem hittem volna, hogy képtelen leszek magyarul megfogalmazni egy egyszerű mondatot o.O

Azt hiszem, most már tényleg ideje abbahagynom. Jólesett kiönteni kicsit a lelkemet, könnyebb így a feladatomra koncentrálni. Köszönet annak, aki türelmesen végigolvasta, felért egy meghallgatással.

Még valami: ezentúl az ilyen, személyes jellegű bejegyzésekhez mindig beszúrok egy avatárt, mindig mást, de persze ismétlődhet is. Feldobja kicsit a csupasz szöveget.

Közgáz, római jog, latin.... jesszus :D

Update:
"Köz"kívánatra lecseréltem a képet, mert rájöttem (kis segítséggel), hogy nem lehet eme zseniális (nem bölcsész) elme képét holmi jogászossággal egy napon említeni :D

Ki kiváncsi a jövő féléves kurzusaimra? Ehh... Akkor is megmutatom, ha nem nagy baj. :D

Közös képzés tárgyai:

• Nyersanyagok és energiaforrások
• Bevezetés a hidrogeológiába
• Geológiai anyagvizsgálati módszerek
• Valószínűségszámítás (előadás + gyak.)
• Távérzékelés
• Bevezetés a térinformatikába 2.
• Az Európai Unió és Magyarország
• Fizika (Mechanika és Hőtan) (előadás + gyak.)

Térképész-geoinformatikus szakirány tárgyai:

• Földi-és térképi koordinátarendszerek (előadás + gyak.)
• Térképészet alapjai (előadás + gyak.)
• Földrajzi nevek (előadás + gyak.)
• Általános természetföldrajz (geomorfológiai szintézis)
• Térképrajz- és technológia 1.

'Összesen 33 kredit. Összesen heti 33 óra' Ja hát kétségtelenül lesz időm 'élni' mellette... 8O :D

De akkor is nagyon-nagyon remélem, hogy minden rendben lesz, jól fog menni és élvezni fogom! Ámen.

Helyna (vagyis O.) pedig Csillagász kisasszony lesz! Gratula neki innen is! ;)

Holnaptól nekiállok felvenni az egyetemi ritmust, mely a vizsgaidőszak fele éri el a hallgatót. Közigazgatási joggal kezdem. Csak azt sajnálom, hogy nem hoztam haza a jegyzeteimet (szerencsére a tankönyveimet igen). Olyan szempontból jó, hogy van még két vizsgám, hogy javíthatok az átlagomon. Bár ösztöndíjat semmiképpen sem fogok kapni, azért egy minimum szintet hozhatok, amit még elfogadhatónak találok. Ennek örömére feltehetőleg a Jogi Lexikon is fog gazdagodni pár szócikkel, emiatt sem bánom, hogy még vizsgázok.

A mai napot azonban még a pihenésre fordítom. Azt tervezem, hogy belevágok egy mediawiki sablon készítésébe. Jó lenne egy nap alatt lezavarni, de inkább nem siettetem, mert élesben próbálnám ki. Természetesen a Jogi Lexikonon.

Nem ritka, hogy útközben, az autóból kitekintve a fákon és bokrokon kívül útszéli pillangókat is látni. Ma sem volt másként, csakhogy... Merre is tart a világ? A prostituált 7-8 hónapos terhesen is "dolgozik"? Köpni-nyelni nem tudtam a látványtól. Nem tudom, mi vitte rá erre, de én már több ponton nem értem a dolgot...

Mikor már beértünk az áruházba, a tévék és dvd-lejátszókf elé vettük az irányt, mert a lejátszónk elromlott, és nem érdemes már szervizeltetni, eddig sem használt neki. Amíg szüleim nézték a különböző típusokat, mindenki más nézte az olimpiát XD Felfigyeltem egy keleties vonású fickóra a képernyők előtt, épp tippelgettem magamban, vajon kínai, japán, koreai avagy vietnámi lehet-e, mikor az egyik japán versenyző beért a célba (úszás, fogalmam sincs, pontosan melyik, férfi kategória egyébként), és az ő arcán egy büszke mosoly terült szét ^^ Tuti japán volt :D

Hihetetlen, mi mindennel pakolják tele a "madarast" ilyenkor, alig tudtunk kiigazodni. Na meg ahogy az emberek ott tolakodtak, lökdösődtek, és széthányták a cuccokat =_= Találtam 160 lapos füzetet, vettem hármat belőle, az csak elég lesz majd...amúgy előre lyukasztott, szóval egyszerre elég egyet vinnem, és majd a jegyzeteket gyűrűskönyvben tudom lefűzni, rendszerezni. Ráakadtam még néhány 0.7 mm-es golyóstollra is, lecsaptam rájuk, mint héja a kiscsibére XD A bevásárlókocsiba került még egy jegyzettömb (kis méretű) és egy hátitáska is, meg két gumis dosszié (az egyik pót, ha a másik elhasználódna, ami nálam biztosan bekövetkező esemény). Sosem volt szükségem ilyen kevés dologra ebben az időszakban o.O

Találkoztunk még kedvesem nővérével is :D Ő jelenleg ott dolgozik, pont véget ért a munkaideje, így kb. fél óráig tudtunk beszélgetni, azután hazaindult. Nekünk a hazaút akkor még kicsit odébb volt XD Hazafelé beugrottunk az igazi teszkóba, ami a közelünkben nyílt nagyjából egy hónapja, vettünk kutyakaját, mert azt teljesen elfelejtettük XD Néztük megint a lejátszókat is, de ezúttal sem vettünk... Apukám ragaszkodik az 5.1-eshez, de az most valahogy nincsen a polcokon o.O

Ha kisebb lennék, biztosan örömsikolyokat hallattam volna a sok w.i.t.c.h.-es meg kung fu pandás meg kiscicás-kutyusos cucc láttán, de engem most különösen taszítottak ezek a dolgok... Pláne az áruk o.O Mondtam is anyámnak, milyen jó, hogy már "felnőttem", nem vetem rá magam minden szirszarra. A tollas részt nagyon nem is mertem megnézni, tollmániám olthatatlan ^^" Így is 5 darabot vettem végül (és egész nyáron gyűjtöttem a tollakat, a tolltatróm tisztára kidagad már tőlük, pedig nem kicsi az sem)...

Mindenesetre remélem, hogy a "készleteim" egy jó ideig elegendőnek bizonyulnak :)

Pár napja már nem nézem a felvi.hu fórumát, de ma bepótoltam ebbéli hiányosságaimat. Rádöbbentem, mennyire naiv vagyok.

Azt hinné az ember, hogy a leendő egyetemi hallgatók legalább kicsit tisztában vannak vele, hová mennek, mik az elvárások. Például pszichológia szakra jelentkezők tudják, kicsoda Sigmund Freud, a matekosok tudják használni a Thalész-tételt, a magyarosok pedig az átlagnál jobb helyesírók, tehát ismerik a mondatvégi írásjeleket (is), a kis és nagy kezdőbetűk írásmódját (még sorolhatnám, de azt hiszem, az eddigiek kellő mértékben alapismeretnek mondhatóak).

Ehhez képest azt kell látnom, hogy leendő szaktársaim a fent említett dolgokat nem ismerik, nem használják, vagy nem jól használják. MSNen és chaten nyilván megvan az oka a helytelen írásmódnak, én sem kezdem nagy betűvel a mondataimat, ha nem kérdezek vagy kiáltok fel/óhajtok/szólítok fel, a pontot bizony lespórolom, de mondjuk rövidíteni extrém esetekben sem igazán szoktam. Frászt kapok a mizu, vaok, naon stb. kifejezésektől, meg attól, ha valaki az írásjeleket osztódással szaporítja (pl. mizu????? én már naon izgatott vaok, h mi lesz!!!!!!! ---> khm, egybesűrítettem az élő példákat, de szemléltetésnek jó). Egy leendő magyar szakostól meg rémes látni a "pusyka" kifejezést :S

A fórumon nem az a lényeg, hogy minél gyorsabban válaszoljunk (mint a chat esetében, elvégre ott azért mégiscsak az élő párbeszédet imitáljuk), itt van lehetőség átgondolni, szépen megfogalmazni, és gondosan leírni a mondanivalónkat. Nálam ez nagyjából öt percet vesz igénybe egy komolyabb hozzászólás esetében, tehát nem azt mondom, hogy most mindenki fél napig ücsörögjön a gép előtt, és nyálazza át az összes helyesírási szabályt, mert ez megint csak túlzás lenne. Tudom, a magyar oktatás színvonala jelenleg sajnos nem megfelelő, a magyar nyelv esetében sem. De könyörgöm, legalább egyetemen tudjon az ember helyesen írni, pláne magyar szakon...

Na, azt hiszem, mára kimorogtam magam XD De úgy érzem, ha nem akarok megőrülni, nem veszek fel senkit MSNre...előzetes írásteszt nélkül :P

Volt még régebb bloggom, naplom de sokaig sosem sikerült egynél sem megmaradni. Különbözö okai vannak ennek.. De most ugy érzem hogy ide rendszeresen fogok irni. Mármint lehet az elkövetkezendö évben nem tul sokat, mivel amiröl ide szeretnék irni az csak a jövö, az álmom. Ha netalán valaki betévedne és elolvasná valoszinü hogy egy kicsit örültnek tartanna hogy bloggot kezdek irni valamiröl ami még csak a jövöben fogg meg történi. De nem vagyok az, csak elszánt, aki szeretné megvalositani egy gyerekkori álmát.

11 éves korom ota orvos szeretnék lenni,mellete voltak más álmok is mint szinésznö, topmodel, biologus, környezetvédö de ezzek idövel mind lemaradtak. Hahha, most utolag kacagok magamon hogy topmodel akartam lenni... és még bizonygattam is hogy majd meglássák mikor nagy leszek hogy nekem sikerult. Na de most igy vagyok az orvosival.

Ha lehet azt mondani akkor már egy ici-pici lépéssel közelebb érzem magam hozzá. Ami csak azért van, mert már most elkezdtem tanulni az éretségire. Nem Magyarországon élek, de Pesten szeretnék egyetemre járni, ezért fogok éretségizni ott. Ugyhogy van 9 honapom kb. hogy megtanuljam a magyar nyelvü biologia és kémia könyveket. Ami egy pici nehézséget jelent,mivel elszoktam attol hogy magyarul tanuljak és persze lassan is halladok mivel még nyár van. De ugyanakkor streszelve is érzem magam, mivel ha most nem sikerult megtanulni nagy részét akkor nem tudom mikor. Iskola idöben az iskolaitanulmányokkal kell majd foglalkoznom (ami elég sok, tavaly még éjjelente is kellet néha tanuljak) ugyhogy az mellet nem biztos hogy lesz idöm ezt az extra 8 darab könyvet bevágni. Plusz még jo lenne néha egyebet is csinálni, nem végig tanulni az egész évet, mivel ez az utolso évem itt és azert kiszeretném használni amennyire csak lehet.Annyira izzgatom ez miatt magam hogy már napok ota gyomoridegem van, meg éjjelente nem tudok aludni, nehezen sikerul elaludni es akkor is nem mélyen. Tudom azt hogy nem egészséges igy streszelni, de magamon kivul csinálom. probálom lenyugtatni magam, de mégsem sikerul. Meg félek az éretségitöl is, nem is merrek belegondolni hogy mi van ha nem sikerul. na de most nem leszek pesszimista, inkabb folytatom az álmodozást és az majd add eröt hogy tudjak tanulni.

Csütörtök este megszülettek a 2008 szeptemberében induló felsőoktatási képzések felvételi ponthatárai. Számtalan alapszakon – ha csak költségtérítéses formában is – elegendőnek bizonyult mindössze 160 pont megszerzése a lehetséges 480-ból, ami azt jelenti, hogy a középiskolában meglehetősen gyengén teljesítő diákok is bekerülhettek. „Meglehetősen gyenge” alatt néhány hármassal díszített kettes osztályzatokat értek. Bátran ki merem jelenteni: aki így – vagy inkább így NEM – tanult, annak semmi keresnivalója nincs egy felsőoktatási intézmény kapuin belül.

De az említett diákok miért érezték úgy, hogy mindenképpen tovább kell tanulniuk? Pedig rengeteg más lehetőség kínálkozik számukra, köztük jónéhány biztos megélhetést nyújtó szakmával. A válasz összetett. Mai magyar társadalmunkban a fiatalok úgy érzik, hogy az iskola a mobilitás egyetlen elérhető forrása. Azt hiszik, diplomával a kezükben olyan utak nyílnak meg előttük, amelyek egy új, jobb élethez vezetnek, magasabb fizetéssel és kedvezőbb életszínvonallal. Sokan feljebb akarnak kerülni a társadalmi ranglétrán szüleikhez képest, vagy épp meg szeretnék tartani felmenőik pozícióját – gondoljunk csak az orvos és jogász szülők csemetéire.

Azonban mindennek eredménye egyetlen durva, barátságtalan szó: TÖMEGKÉPZÉS. Ez röviden azt jelenti, hogy mindenki továbbtanulhat, aki akar, ám a diploma értéke a béka hátsó feléhez konvergál. Lassan a diploma – a bolognai rendszerben az alapképzés elvégzéséről tanúskodó oklevél – nem ér többet, mint 10-15 évvel ezelőtt az érettségi. Diplomásnak lenni nem dicsőség többé, hiszen ami szinte mindenkinek van, nem érték. Így gyors és folyamatos státuszvesztés zajlik, a slágerszakokon frissen végzetteket pedig tárt karokkal várja a munkanélküliség szörnyű szörnye, aki nem ponthatárok szerint szelektál.

• Szabolcs Online (+ Hajdú Online, Borsod Online, Magyar Online) 2008.07.26.

felvettek egyetemre! Ha megcsinálom, jogász leszek :)

Egy nagyobb válságot élek most át.

Ma kihajítottak polgári jogból, s gyakorlatból is. Az előbbi nem csak, hogy kudarc, de hatalmas seb a méltóságomon miután nyilvánvalóvá vált, hogy a múltkor Barzó tanárnő (zsinórban negyedszerre osztottak be hozzá - beleértve az előző szemesztert is) nem megérdemelt kettest adott, de nem is kegyelemkettest, hanem szánalomkettest. Csak szabadulni akart tőlem. (Legalábbis számomra ez derült ki abból, hogy már ő tette szóvá, hogy keressek más tanárt, aki vizsgáztat engem, mert ez így nem megy.)
Az utóbbi meglepetés volt, bár nem kellett volna annak lennie. Pusztahelyi tanárnő érthetően nem zárt a szívébe miután a gyakorlatokat végigaludtam, a dogáimat pocsékul írtam meg, s a javítási lehetőséggel sem éltem (no, ezt nem lustaságból tettem így). Míg vizsgázás közben másokból kihúzta az információkat, s ötösöket osztogatott, velem nem volt ennyire segítőkész. (Legalábbis én így látom.) Emiatt persze nem haragudhatok rá.

Úgy áll a helyzet, hogy ennyi bukás után az önbizalmam a béka segge alatt mélyen a föld alatt keresi a kiutat. Ez abban nyilvánul meg, hogy ha a vizsgáztató közbevág, hogy pontosabban fogalmazzak, feladom. Azonnal feladom, s olyan gondolatok támadnak fel bennem, ami arra ösztönöz, hogy vállat vonjak, s tehetetlenséget nyilvánítsak. Meg is teszem rendszerint.

Lehetőségeim és a következmények:

No. 1.: Nem adom fel, mindent elkövetek, hogy holnap egy kettest (jobbat úgyse tudnék) összehozzak a gyakorlatból. Ebben az esetben jövőre fel tudom venni a munka- vagy szociális jogot, illetve a polgári jog hárommal is haladhatok, beleértve a gyakorlatot.

No. 2.: Jegelem a polgári jogot, megpróbálok egy év múlva - remélhetőleg - újult erővel, jövőbe vetett bizalommal nekivágni a kihívásoknak. Csúszok egy évet, az egyetemet leghamarabb négy év múlva (három helyett) járhatom ki, és meghiúsul valami más is, aminek apám egyáltalán nem örülne, de ez nem tartozik ebbe a blogba.

Fáradt vagyok. 3,5 órát aludtam az éjjel. Fáradt vagyok. Évvége van. Nyűgös vagyok, s most hisztizek is a blogomban. Tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy mi lenne a jobb, de a feladás nem kenyerem. Döntsön a sors, ő törjön pálcát felettem.

Először is. Több kár is ért a táborban. Először ellopták a tusfürdőm, majd elcsúsztam a padlón ( nem voltam részeg, csak vizes volt a járólap ), és bevertem a fejem, fel is repedt a homlokom, de már elmúlt. Aztán betörött a pár hónapos telefonom kijelzője ( nem a plexi, hanem az lcd ), szóval nagyon örülök. És ott voltak még a hülyék akik hajnali háromkor álltak neki focizni a folyósón...

De alapból jó volt a tábor, kicsit hosszú volt ugyan, de megérte. Főleg a 4-esért, és a 3 kreditért. Meg jókat mulattunk, igaz nem piálós bulik voltak, hanem gitározós, éneklős, kártyázós, ökörködős bulik. Sok jófej embert megismertem közelebbről. Mi építőmérnök hallgatók elég hülyék vagyunk tudniillik :)

A tanárok is jó fejek voltak, még az öregebbek is. Meg hát a geodétákról tudni kell, hogy alkoholisták. Nem egyszer láttam másnapos tanárt a lépcsőn pihenni, az egyikkel ( Földvári Lóránt ) konkrétan söröztem is, le is tegeződtünk. Ő volt az, aki megajánlotta a kettest vizsgán :) Tőle származik egy jó kis vicc is: Mit mondd egy csaj 12 egymás utáni orgazmus után? ... Köszi Lóri! HAHAHA :)

A programokról meg annyit, hogy sokat túráztunk, felmentünk a kenesei löszfalra, többször is. Megmásztunk árkot-bokrot, mentünk erdőben, tűztünk ki utat, mértünk fel homlokzatot, szerkesztettünk térképet, szinteztünk stb. Eddig nem szertetem a geodéziát különösebben, de így a gyakorlatban sokkal érdekesebbnek bizonyult. Hát úgy kb ennyi. Majd jelentkezem képekkel talán...

Az ötödik szemeszter következik. Közel járunk a félidőhöz. Ha arra gondolok, hogy majd el kell innen ballagni, összeszorul a szívem. Szeretem a Miskolci Egyetemet. Jó kiülni néha a Rocky elé és élvezni azt a pezsgést, ami az asztal körül, illetve ami egyáltalán ott folyik. Szeretem az egész egyetemváros hangulatát is. Na, de még nem vagyok olyan öreg, hogy máris az egyre szebbé váló múlt felé fordítsam a tekintetemet.

Tehát jövőre igazán nehézzé válik minden. Szám szerint hat gyakorlattal rukkolnak elő a tanáraink. Lesz büntetőjog, polgári jog, közigazgatási jog, alkotmányjog, európajog és munka és TB jogi gyakorlat. Pedig azt terveztem, hogy részmunkaidőben elmegyek egy ügyvédi irodába dolgozni, de nem tudom, hogyan fogom összeegyeztetni ezt a gyakorlatokkal, illetve az egyéb terveimmel, mint például a demonstrátori pozíció, valamint talán a kari újságnál betöltött újságírói poszt. Merthogy azt is tervezem, hogy csatlakozom a ME ÁJK újságához, a VadLaw-hoz.

Üzleti szempontból is úgymond jól jövedelmező volt. Az előadás alatt jutott eszembe egy kiváló ötlet, melynek megvalósítását a szünetben azonnal átültettem a gyakorlatba. A titokzatos projektemről van szó. Sikerült a dékán úrral, Szabó Miklóssal beszélnem erről, s azt hiszem, nem csak ebben, de a jövőben is támogatni fogja a projektet.

Jogi, szakmai szempontból sem volt utolsó, de azt hiszem, ez teljesen magától értetődik. Hamarosan beadom a kérelmemet is, hogy demonstrátori posztot szerezzek a büntetőjogi tanszéken. Remélem, hirdetnek meg ilyen tisztséget, illetve kitüntetnek ezzel!

Időm több nincs, jól elment a napom egy jelentős része. Most pedig vár rám még egy-két apróság, illetve a polgári jog, melyből eleddig nem teljesítettem az előírt tervet. De inkább tudjam, mint siessek. Mert a polgári jog szép jogág, jó jogág, fontos jogág, na, és persze érdekes is.

Önszuggerálásba kezdek a mai naptól. Mivel a polgári jogokon a sor, ezért el kell fogadtatnom magammal, hogy egy nagyon hasznos, nagyon érdekes, nagyon alapvető jogágról van szó, ami nem nehéz, sőt, kifejezetten logikus. Mindennap a tükör előtt fogom ezt ismételgetni és felhozok minden egyes napon eggyel több érvet, mint tegnap az állításaim mellett. Remélem, hatni fogl