Mint asztalon a sárga tál, itt van a nyár, itt van a nyár. Színültig rakva, gazdagon beérő méreg, egy halom virág, gomolyog, mint a füst, az illata, arany, ezüst. Üvegpohár, hasadt gyümölcs, Gaugui… more →
Verspatikaverspatika wrote 1 month ago: Mint asztalon a sárga tál, itt van a nyár, itt van a nyár. Színültig rakva, gazdagon beérő méreg, … more →
verspatika wrote 4 months ago: Ahogy a fűben ülök és az arcomat a napba tartom, úgy töri át a napsütés mintáival törékeny arcom, … more →
verspatika wrote 6 months ago: Kezem kezedre hullva bizonnyal éhezem, hogy nem eteted bújva kezeddel a kezem. Nem eteted elégsze … more →
verspatika wrote 7 months ago: Bársony hideg csontjaimban, egész belülről fázom én, ahol leheletvékony ing mögött az ember él, h … more →
verspatika wrote 9 months ago: Bejön egy arc és nem megy többet el. Egészen behajol a képbe. Tapogatózó ujjunk alatt ver a homlo … more →
verspatika wrote 11 months ago: Mily szomorú a lélek alja, a lélek ege mily magas, azért lettünk, hogy égbe törjünk, vagy földre h … more →
verspatika wrote 11 months ago: Van egy tücsök a kertben, egyedül énekel, nem tudom miben bízik, hogy mit érhet el, mert ilyen ki … more →
verspatika wrote 1 year ago: Az emberi mozdulatokból fölépített közös falak és üres mosolyok törékeny ráncai közt is védd magad … more →
verspatika wrote 1 year ago: Amikor rájöttem, hogy az emberek nem szeretnek, elkezdtem magamat szeretni. Óriásira fújtam föl ma … more →
verspatika wrote 1 year ago: Fényből-árnyékból álló test vagy halálos repülő indokolatlan benned, ami ember indokolatlan, ami n … more →
verspatika wrote 1 year ago: Anyámnak szép írása volt, akár a menüett, úgy kanyarította alá a kecses betüket, keringtek és lebe … more →