Ha erre jó jegyet adnak -mert nem bukok le-, akkor ők etikátlanok-e?

Ha ezt az eredmény elfogadom, etikátlanabb vagyok-e?

Apropos, azt álmodtam, hogy halálos beteg szerzetes vagyok, a kar dékánja, etikát tanítok és ezeket a kérdéseket teszem fel a lebuktatott hallgatónak.

"Egy kockáról, amelyet csak láttam, de meg nem mértem, nincs jogom mondani, hogy a súlyát ismerem." Éppen így, egy számot amit megéltél, de nem tudsz felidézni, nem mondhatod, hogy tied igazán. Mindaddig amíg valami kedves, ám együgyű rajongó fel nem tölti a youtubra, így szagok nélkül, tisztán értelmezheted a füstös parfümillattól megfosztott jazzt és ópiumgőzős szöveg mondanivalóját. Általában sikerrel.

De.

Van az, amikor az értelmezés nem sikerül. Jó, hogy líra és mindenkinek más és más a dal, de a nagyvonalak rendíthetetlenül feküdnek egy elbaszott határvonalként, melyen belül kell mozogni a hallgatóságnak. És pont. "Zavar, amikor olyan emberek állnak velem szemben a koncerten, akik nem értik, hogy miről van szó a színpadon." (Fürge)

Nos, zavaró tényező lettem. Figyeljetek csak:

Kamilla fenn, a dombon élt,
Hogy higgyen valamiben szóról-szóra:
Vélt, és valós sebeire
Kötszert nem talált.

De jégeső esett, mikor ő zokogott,
Mert fájt a két keze - annyira
Kopogott a saját
Pokla ajtaján.

***

Kamilla fenn, a dombon élt,
És belezavarodott, ahogy ült a hosszú tél
Régi tavaszokon, ő meg
Ácsolt szüntelen.

Hogy fáradt, bús fejét,
Este ölbe, reggel földre ejtené:
Csak hát a feszülete
Mindig tűzre ment.

***

Minek ez az agyonhasznált szív?
Csak megvágja a kezem.
Én folyton ébren leszek,
Ha a szobánkba sápad a hold
És párnád fehérjén szét fut a vér,
És már nem mozdul meg a szád:
A sötéttől ég mindkét szemem,
Szirmaid szórd ide, rám.

No, szerény bibliai tudásom szerint (amit gyarapítani csak mértékkel kívánok) Kamilla nap, dec. 28. aprószentek: Tudjátok az a móka, amikor állítólag Heródes leölette a potenciális messiásokat, hogy hatalma ne dőljön meg. Ezek a potenciális messiások gyermekek voltak, ha minden igaz 2 év alattiak. Hejj, ha 5 lett volna Tomcat-i apropója is lehetne. De nem. Attól még persze Tomcat lehet Heródes, de ne kanyarodjunk el.

Ha a bibliai utalással (amivel a szám bőségesen rendelkezik) mellélőttem, Akkor izé. Nem tudom. Elkúrtam.

Ha meg nem lőttem mellé, akkor nemértem. Lehet az is, hogy volt valami Kamilla, aki valami hűdenagy bibliai személy? Utánanéztem, nem találtam. Ha meg aprószentek, akkor a feszületet, meg a ilyeneket nem értem.

Ha nem zenekarközeli ember adja a megfejtést, tiszteletbeli baráttá fogadom.

Ha zenekarközeli, akkor pedig kap egy sört valamelyik konncerten.

(Vigyázat a post itt-ott sarkításokat tartalmaz!)

Szerintetek ez rossz? Mert én imádom. De a szobatársam -aki Feri- szerint rossz.

Rapaszódia. Néha ilyen is kell.

Mámint a dolog és M. együtt.

Azóta pihen az ágyamon egy ilyen párna. Vannak kezei, meg minden, habár szexuális identitásom látványa mián néha megkérdőjeleződhet, de istenkém: igen jópofa és aranyos állat.

Szerintetek nem kurvajó? :)
p.s. 1. M. meg fog ölni amiért kitetem ezt a képet róla. :)
2. Aki oltja vagy szemet vet rá, baltával verem agyon. :)
3. A párnát és szexuális identitásom ostorozhatjátok, mindig szerettem, ha baszogatnak.

Más: Magánjellegű postok holnaptól meghalnak. Belevetem magam az évfolyamdolgozatba. Tehát csak erről fogok beszélni kb. (na azért remélem nem).

A címe: Az ember elidegenedése az iwiw függvényében

Továbbá megfáztam. "Eldőlök, mint a rohadt nád." Így megy ez.

Kis jogeset vagy valami:

Egyszer régen a gyarmatra (értsd.M.O.) nem lehetett még számítógépeket behozni, mert az rossz. Bár már a nyugati szellők, a Kelet-Európai szellemet bűvös szeleivel fújdosták el, amaz még mindig tartotta magát, ígyhát egy-pár csempész lebukott. Azzal védekeztek, hogy a társadalomra ők nem voltak veszélyesek, mert tök jót tettek vele, hogy gazdaságot fejleszt a gép, meg a társadalom egyes tagjai frankó 286-osokhoz jutottak.

És gondoljunk csak bele. Ez igaz.

De a tisztelt bíró úr elmarasztalta őket (felfüggesztettel megúszták mondjuk). Elgondolkozott azon, hogy tök jó, amit a srácok csináltak, de mégis veszélyes a társadalomra, mert az elosztórendszerük és a vámosok, meg mindenki, aki benne volt a buliba, korrupt elem. És ez már nem is olyan vidám.

Érthető nem? De!

Tök rendben van, de amit ez után mondott, hát hogyismondjam:
Ideáltípusa, hogy "jogszolgáltatás helyett igazságszolgáltasson".

Nos az igazság bármennyire is nem objektív kategória és pontpontpont.

Önöknek mi a véleménye? A bácsi jogot szolgáltatott fent vagy igazságot?

x= mai magyar társadalom y= aktív démosz

0 = x- (a+b+c+d+e)                         y = b+c+d+e
x = a+b+c+d+e
x = y-a

_______________________________________________________

y-b+c = y- d+e                                         y- b+d = y- c+e = 0

1. eset          (esetleges népszvazás után)           2.eset
demokrácia                                                            anarhia (polgárháború)

x= y+ a                                                                      x = a

Kitudja melyik lenne jobb.  Az apolitikus tömeg vagy maradjon minden a régi cuccban?

(az egyenletek önkényesek és nem felelnek meg a valóságnak, csak esetleges esetek esetére eszmefuttatások. meg minden)

Ma amúgy elég vicces dolgokról beszéltünk:

[c=63][b]Minervah [/b][/c=20] üzenete:
megakarlak dugni.
[c=63][b]Minervah [/b][/c=20] üzenete:
szóvalérted.
D üzenete:
igen. énis téged

Aztán egy "Mena Crimen" nevű ismerősömmel beszélgettünk, aki most volt fogdokinál és zsibbadt az arca. Nyavajgott, hogy milyen rossz neki. És még a férfiak nagyítják föl a fájdalmat. Ehh. De felmerült egy kérdés: Vajon lehet úgy is szopni?

Szóval történtek dolgok. Jól vagyok.

Valami még hiányzik ide, mert valami megváltozott. Azonban nem tudom megfogalmazni.
Így megy ez.

Amúgy vicces vagy, ha valami nem rólam szól (egyáltalán) nem olvasod: hidd el, én nem vagyok olyan érdekes, mint Keszi Imre vagy Sumeth elvtárs. Az életem vonz ennyire vagy az irodalom taszít? Vajh' mit szerettek itt?

A fenti út (way, link) az igazsághoz és az élethez vezet. Vagy csak egy jobb helyre. Hallgassátok: JZKL-szerű, dal-szerű.

Lenne továbbá egy kérdésem: Ti lennétek sztrájktörők műszakonként plusz ötezer forintért, ha a szakszervezet erre a célra félretett alapjából, a sztrájk alatt is kapnátok pénzt?

Amúgy persze a sztrájk mondjon le. Le Chapelier törvényt vissza!

Na jó, persze vicceltem. De igen szívás lesz visszamenni így Budapestre.

(Tökmás: A bannerra rákattintva (oldalt,lent) újabban a jazzékiel oldalára lukadtok kifele. 1 hónap alatt rájöttem, ezt hogyan kell megoldani. Jó vagyok? :))

Én pl. nem vagyok valami tűzönvízenát rajongó alkat, aki kedvenc bandáját
feltétel nélkü, kritikátlanul szeretni tudja. ÉS TI? (komolyan érdekel)
Jó, néha persze a fenti sor képzeletvilgáomba nekem is aktivizálódik néhanapján. Hol így, hol úgy vagyok ezzel. Kritizálok de szeretek is. Így megy ez.

"De, veszem észre, elcsellengtem a tárgytól, amire ráadásul rá se tértem" a Ludditák tudnillik (nem ők a kedvenceim, de talán a blog arculatából kiderül e téri hitvallásom) írtak egy ilyen dolgot. Nem tudom ez milyen korong. Valami stílusa biztos van. De ha lehiphoppozzátok gyerekek, az hiba. Ez valami dolog.

Szóval a tizenegyes. Ilyen névre hallgat a korong, amennyiben egy korong hallgathat bármire is. Egy-két meghallgatásra érdemes, jó szövegek, a nők se rosszak benne (ami mondjuk tök irreleváns a cd szempontjából), fogyasztható társadalomkritika, ez kell a népnek, mondanám. Hallgassátok.

Mégmásabb: a nap szava: baszindáré
p.s. rámférne egy baszás. A Ludak meg a reklámért fizethetnének valami folyékonyat. Amúgy a ludditából miért kellett ludakat csinálni. Faszom, a történelem nem játék. Ahhoz kurva unalmas és szigorú tudomány. Nemjó ez. Az idézőjelbe Petri van, a címbe ludditák- turné. És rámférne egy baszás.

Én olyan férfi vagyok, aki nem felejti kedvesét, nem huggyozom le soha a férjed mercédeszét.

Egy kérdés és egy mottó után, távolról sem in medias res. Sőt még csak nem is similar(?) res.
Észrevettétek, hogy a szőrösödés szoros korrelációt mutat a vizsgaidőszakkal? Én pl lassan egy télapó vagyok. Nők esetében is így van, csak ők tükrözve. Alultélapók. Elég illúzióromboló. Bár jó lenne statisztikai feladatnak. Lenne röhögés.

Valaki azt írta, határontúlról, hogy aki Wass Albertet nem szereti, az rossz magyar. Idióta fasz. Wassnak íróságától már csak költősége rosszabb. Elkezdtem én az "Adjátok vissza a hegyeimet"-et. Az a stílus barátaim. Az. Hát. Gyerekek. Olvashatatlan. Eszembe jut erről Spiró. Na nem Wassra értem. Hanem aki azt állítja, hogy ő a magyarság mérő mértéke. Életpályája W.A.-nak tényleg tisztelnivaló. Ezt a fasisztoid geciknek. Úgyis szeretik.

Jönnek a dúlt-keblű mélymagyarok megint,
füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,
csönd van. Senki se pisszen. Alantról
kevéske hűlt költő csontujja int.
Ó, ha gyilkolni szabadna újra,
csámcsogva, hersegve szívnák a vért -
miért is? ki tudja. Trianonért? -
mered pár utcanév pici csontujja.
Ez olyan klima: itt folyton beborul,
ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen,
hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,
és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,
hogy bebizonyitsuk:
nemcsak a szemetek tudnak magyarul.

De nem ám.

De térjünk vissza. A blog igenis irodalom, képzőművészet, zeneművészet. Ebből én csak az elsővel foglalkoznék.
Műfaji keretei tágnak mondhatóak, s ha belegondolunk nehéz lenne egyöntetűen műnemi határok közé szorítani: Lírai, hiszen érzlmeket, gondolkat közöl. Epikus, hiszen történetet beszél el nekünk. Drámainak myilván nem mondható, hiszen az konkrétan színpadra íródik. Az a helyzet, hogy a blog kevert dolog, nem sorolható be egyértelműen sehova. És már ott is tartunk, hogy egy sorba helyeztük ezen szempont szerint a balladával. Sőt.
Meghaladtuk.
Egy balladáról el tudjuk dönteni, hogy ballada. Van műfaja. De a blog quasi műfaj nélküli műfaj. Rapszódikus elemektől, a legszárazabb leírásáig bármi belefér. Előjön a kérdés. Eszköz-e ma még a blog vagy már műfaj?

És a jövőben mivé válik?
Esetleg eltűnik ez is. Mint a rotyogós kávéfőző. Pont úgy.

Pedig Sade-on nevelkedtem (jó-jó sarkítok), Bret Easton Ellis is viszonylag korán lett elolvasva, HCS-t halgattam minden nihilizmusával együtt.
És a legszebb, hogy hiába tagadják a nők, hogy a sztereotipizált férfi kell nekik, én csak annyit mondok, hogy DE.

Nem vagyok rosszarcú. Művelt vagyok és szellemes. Megvan a személyes varázs is: Így lesz belőlem egy elméleti síkon kívánt férfiideál. Egy monogám Casanova. De vajon->
Baj ez? Hibásan élek? Túl sok értéket követelek?
Idealizmus? Handra (spleen) ? Vagy mi?

p.s. Igazatok van. Lassan írni fogok már valami kevésbé önmagamról szólót is. Türelem.