És persze van élet a munkán túl is! ;-)

Boldogság tréning: Egy ilyen elnevezésű programmal töltöttem a március 1.-ém. Egy kineziológus hölgy tartotta, akit nagyra tartok. És hogy miért mentem oda? Azért mert saját boldogság forrásaim kezdtek lemerülni vagy legalábbis elérhetetlenné válni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy olyan ártatlan kérdésre: "Miért mentem oda, mit várok ettől a naptól?" hiába próbáltam tőmondatokban, leegyeszerűsítve válaszolni, mégis elbőgtem magam. Másik 12 ember előtt!!! Ez a reakcióm meg is döbbentett, kissé nehezen is másztam ki ebből a hangulatból utána, de amikor sikerült nagyon jól éreztem magam. Sok érdekes és értékes embert ismertem meg, remélem találkozom még velük. És azt is megkaptam amiért mentem, ami igen meglepő volt, mert egész más formában, mint reméltem. Azt hittem, hogy energiával feltöltve, boldogan fogok kijönni, madarat lehet majd fogatni velem és ez az állapot kitart majd pár hétig. Aztán meg majd feltöltődök újra valahogy. Ehelyett furcsa melankóliában, szinte üresen léptem ki az ajtón és jó időbe beletelt mire rájöttem, hogy sokkal értékesebb dolgot kaptam, mint reméltem. Mintha kitörölték volna belőlem a fáradtságot, a kétségbeesést, a kételyt. Nyugalmat, ürességet, tiszta lapot kaptam. Nem boldogságot, hanem a lehetőséget, a képességet, hogy boldoggá tegyem magam. Megszűntették a félelmem és a görcsös pánikom és most újra el tudom érni a saját erőforrásaim. Mert vannak, friss, zamatos, bőséges vizű forrásaim, amik körül most lebontottáka kerítést. Köszönöm!

Konyha:  85%-ig kész a konyhabútorunk. Tegnap meghozták. Már a helyén áll, de még nincs a munkalap rögzítve és hiányzik a mosogatótálca is. De már tudunk sütni - főzni! Hónapok óta először!! A Kedves mennyei sültkrumplit sütött, tepsiben, épp csak kikenve a tepsi oldalát olajjal, kívül aranybarna-ropogós, belül puha, ízletes, nyamm.

Bátor tábor:  Míg a férjem a vacsit készítette, én végre megválaszoltam a kérdéseket és jelentkeztem önkéntesnek a Bátor táborba. Játszó cimbora leszek! Na persze ez még messze nem biztos, nagyon sokan jelentkeznek és komoly válogatás van, de én drukkolok magamnak. :-)  Oh elnézést, azt sem tudod, mi az a Bátor tábor? Daganatos, diabéteszes és JIA-s (vmi izületi gyulladás) gyerekeket nyaraltatnak ingyenesen terápias céllal. A gyerekek foglalkoztatására, segítésére önkénteseket keresnek, hiszen legalább ugyanannyi felnőtt kell a táborba, mint amennyi gyerek van. Szeretnék idén én is közéjük kerülni.

3 nagyobb óceáni halfilét kevés sós tejben főztem pár percig, leszűrtem a tejet, lehűtöttem. Felvertem 4 egész tojást, belekevertem 4 kanál tejfölt és kb. 10 kanál tejet (abból, amiben a hal főtt). A halfilét apró darabokra morzsoltam (mállik az magától 5 perc főzés után) és belekevertem a tojásba. Kb. fél csokor petrezselyemmel, egy vékony karikákra vágott közepes póréhagymával és jó sok, enyhén füstölt sajttal egészítettem ki a masszát. Egy teflon tepsit kikentem margarinnal, prézlit szórtam rá és beleöntöttem a masszát. A tetejére még szórtam reszelt sajtot. Kb. 20 perc alatt mesült a lerben. Szalmakrumplival és zöldsalátával isteni volt!

(A fogyatékossága, hogy a hal íze alig érződött rajta, elnyomta kicsit a póréhagyma, de nnna, mi szerettük így is.)

Olivaolajban pirított kenyérdarabkákkal és reszelt sajttal kínálom. Kedvenc nyári levesünk.

Egy literes joghurtot felteszünk közepes tűzre melegedni. 2-3 kanál cukrot és 2 tasak vaníliás cukrot szórunk bele, majd mikor elkezd főni, grízet adunk hozzá és lassan kevergetjük, míg a tejbegríznél sűrűbb masszát kapunk. Ha lehűl, kis gombócokat formázunk belőle, és cukros prézlibe forgatjuk, majd jól lehűtjuk (1-2 órát jégszekrényben tartjuk).

Az az igazság, hogy az én pépem nem lett elég sűrű, de megettük, mint a tejbegrízet. Kakaó vagy fahéj helyett a cukros prézlit szórtuk rá. Így is kitűnő.

Megvallom: sem Barcelona, sem Stockholm nem tudta felülmúlni Párizst. Gyakran, például ma reggel is Párizsba vágytam vissza. Nem tudom mitől, talán egy illatól áradt szét ereimben az a nagyon kellemes, szinte lebegő érzés, a jókedv, a szabadság, a nyitottság... Nagyon nehéz megfogalmazni. Tényleg hasonlít kicsit ahhoz, amikor belezúgsz valakibe. Csak a nagy Párizs inkább valami, valami lenyűgöző.

Persze Északra is visszamennék akérmelyik pillenatban. Nagyon jól telt az a néhány nap. Az első élmény a hűvös, friss levegő volt. Pesten majdnem 30 fok volt, forró napsütéssel, Skavstan 12 fok és borús, ködös idő. Sok apróság tetszett, persze: a tisztaság, a sok bicikli - Stockholmban bérletet lehet váltani, és egy chipkártyával egyen-bicikliket lehet "elkötni" bármelyik utcasarokról, majd egy hasonló parkolóban nyugodtan ott lehet hagyni, és pár sarokkal arrább másat álasztani... Zseniális, nem? Örebroban pedig alig lehetett autót látni, néhány helyi buszjáraton kívül csak biciklisek közlekedtek a központban. És mindenki biciklizik: öregek, fiatalok, elegánsak, sporosak, terhes nők, kismamák kenguruval, kétgyerekes apukák egy pulyával maguk előtt, a nagyobbikkal a biciklihez kötött utánfutóban... Nem csoda, hogy egyáltalán nem szennyezett a levegő.

Nagyon megszerettem a svéd kenyeret is. Nem tudom, milyen technológiával szárítják, de jó ropogós és nagyon ízletes. Ha már konyha: ettem rénszarvast valami különleges, sárga áfonyaszósszal, őzikét a Biennálé puccos búcsupartiján, megkóstoltam a svéd fasírozottat is (sztem fűszeres, de hiányoltam belőle azt a pici fokhagyma-ízt, amit az itthoniból nem szoktak kihagyni) és nagyon élveztem a krumlpi-köreteiket: apró, egészben megsütött (olajban, lerben? lehet, hogy főzik is? hm...), kivül picit ropogós, belül puha krumplik. Sok olaszosat esznek, gyakori a halétel a választékban, és sok a vegetáriánus. Díjaztam a 2,2 száazalék alkoholtartalmú 33 cl-es söröcskéket és az ábécé aprópénz-automatáját. Ide szinte naponta betértünk gyümölcsöt venni, de nem volt idő körülnézni, mi minden csudálatosság kapható. Amúgy is drága ország, bár egy-két leárazott polót így is érdemes volt megvásárolni.

Sokat-sokat tudnék mesélni a színhzaikról is. Bár egy kukkot sem értettünk az előadásokból (kizárólag kortárs szerzők sokszöveges darabjait láttuk, csak egyet szinkroinfordítottak), a színházi életbe elég jó betekintést nyújtottak a szemináriumok és a tematikus beszélgetések. Hihetetlenül fontos számukra a gyerekek és fiatalok "összehozása" a színházzal, nagyon körültekintően és tudatosan építik a modelleket, és nem szégyellnek a szomszédosa országok példájából inspirálódni. Szembenéznek minden kihívással, és nem legyintenek ha olyan társadalmi jelenségek ütik fel a fejüket a színházban is, mint például a bevándorlás, illetve ha a "megszokott" nyomtatott színházi sajtó alternativájaként megjelent az internet és a blog, sőt, nagyon sok fiatal kritikus otthonosabban érzi magát ebben a médiában. Sokmindent elárul néhány tény: a "nemzeti" fesztiváljukra kb. 80 külföldi meghivott érkezett, kritikusok, műfordítók, olyan nemzetközi színházi szervezetek/intézmények képviselői, amiknek Svédország is tagja (pl. ASSITEJ); a kritikusok nemzetközi szervezetének legnagyobb fiókja az amerikai (400-valamennyi tag), a második pedig Svédország (110-valamennyi taggal) - sőt, minden bizonnyal a svédek vezetnének ha egy főre eső kritikussal számolunk...

Számomra a legértékesebbek a találkozások voltak. Régi és új ismerősök, kollégák a világ minden sarkából. A már említett portugál lány, egy skót fiú és egy indiai lány - mi négyen elválaszthatatlanok voltunk pár napig. Szakmailag legérdekesebb találkozásom egy csodálatos rendezőnővel, Suzanne Ostennel volt, aki 6-12 hónapos bébiknek rendezett előadást (két év kutatás és kísérletezés előzte meg a produkciót, most nagy sikerrel játsszák Stockholmban).

Végül néhány fotó...

Kulturhuset

Carl Eldh Strindberg-szobra Stockholmban

Stockholmi látkép

Látkép 2 (meglepődtem: nem pirosak a háztetők...)

Stockholmi kikötő

A vár Örebroban

Északi fény (éjjel fél 1-kor készült a felvétel)

Egy nagy zellergumót és egy murkot megpucoltam, megmostam, kevés vízben puhára főztem, lehűtöttem, összeturmixoltam, felöntöttem vízzel, belefőztem egy marhaleves-kockát (húsleves sajnos nem volt, az lenne az igazi), majd hozzákevertem fél pohár tejszínt (tejfölt is lehet). Nagyon ízletes.

PS: A jaj álnevű anonymus kíméljen meg a kommentektől! :)

kifőztem két adag csigatésztát, lecsöpögtettem, hideg vízzel lemostam.

megpucoltam és hajszálvékony karikákra vágtam néhány cikk fokhagymát, majd megpuhítottam kis olivaolajon. kimagozott, karikára vágott olajbogyót szórtam rá (lehet ilyent kapni konzervben, de közönséges fekete olivabogyót is le lehet faragni a magjáról), jó sokat. pácolt heringet is darabokra vágtam, rádobtam, s kicsit összerotyogtattam, végül hozzáadtam a makarónit. kicsit össze kellett kavarni, s kész!

variációk:

1. pácolt hering helyett tonhalkonzerv.

2. sajtot reszelni rá (sztem anélkül is finom).

3. hal helyett néhány meghámozott, kockára vágott paradicsom.

4.  persze a laskafélét is lehet variálni, de sztem spagetti vagy csigatészta a legjobb.

fontos: semmilyen fűszerrel nem érdemes elrontani!

vettem egy darabka marhahúst

szép vékony szeletekre, majd azokat még szebb faricskákra vágtam

zutty bele egy kicsi forró olajba, a nagyobbik teflonba (wok)

só + bors, ez dukál

felvágtam kb. fél káposztát kockáta

két murkot vékony karikára

azokat is zutty bele a lébe, amit a hús eresztett

közben kifőztem a kínai laskát

lecsöpögtettem

mindent összekevertem

jött rá egy kis worchestershire + szójaszósz

a maradék reszelt feketeretek

így sütögettem türelmesen forgatva, amíg el nem döntöttem, hogy kész

(a végén kevés cékla is került bele, ott a hűtőben felvágva kockára, mert még nem készítettem hozzá hamis majonézt)

A pontosság kedvéért: a fenti recept egy kínai eredetű japán kaja, a yakisoba mutációja.

Fagyasztott spenótból dolgoztam. Nem az igazi, ráadásul csak fél adag volt - mindkét hiányosság sokat nyomott a latba, hogy variáljam a főzelék-témát. Tehát azt a fél adagot elkészítettem nagyon egyszerűen: kis hagyma, két cikk fokhagyma apróra vágva, üvegesre dinsztelve, hozzákeverve a spenót és kis lisztes-tejes ereszték. Két kanál tejfölt is hozzákevertem, az nem árt soha.

Felvertem három tojást, de a rántottát csak egyik felén sütöttem meg, a tetejére szégyentelenül sok sajtot szórtam. Tálaláskor ebbe "csomagoltam" a spenótot, és szalmakrumplival kínáltam.

Variáció (ki van próbálva, extrafinom): krumpli helyett puliszkát főztem, és rétegesen a mély, de kisebb tepsibe raktam le: puliszka, rántotta, spenót, rántotta, puliszka. Ahhoz volt kicsi füstölt kolbász is, a tetejére.

Első lépés: meg kell venni a boltban a fagyasztott réteslapot. Ki kell bélelni vele egy tortaformát vagy egy tepsit. Netes receptek azt ajánlják, hogy a lapra simítsunk sütőpapírt, hintsünk bele paszulyt vagy rizset, és így 10-15 percig süssük. Én a kibélelt tepsit tettem be kb 10 percre a lerbe, de azt hiszem ettől a lépéstől akár el is lehet tekinteni.

A "töltelék": a piacon vettem két csokor brokkolit (minimum fél kiló volt), azt virágaira bontogattam, és 5 percig forráztam, majd lecsöpögtettem. Felvertem 4 egész tojást, és belekevertem kb. 1 dl tejszínt és ugyanannyi tejet (nem mertem többet). Az összes sajtmaradékot (egy darab telemea, kis félzsíros moeciu és egy darabka vegetáriánus/növényi sajt) kockára vágtam, és belekevertem a masszába. Kicsit sóztam és kb. két csipetnyi petrezselyemzöldet is hozzákevertem, végül belekevertem a brokkolit.

A tölteléket a réteslappal bélelt tepsibe borítottam, a tetejére reszelt parmezánt szórtam, így került be a lerbe kb 40 percre. (Klasszikus tipp: akkor van kész, ha a masszába szúrt késre nem tapad semmi.)
Azt hiszem, azért sikerült jól, mert kis sót és petrezselymet leszámítva nem fűszereztem. Receptekben olvastam holmi feketebors és szerecsendió hozzáadásáról, de nem hiszem, hogy szükséges.

A spenótos kb. ugyanez volt, de a masszában a spenót kíséretében találtatott némi kockára vágott füstölt sonka és két cikk apróra vágott fokhagyma. Azt hiszem a végtelenségig lehet variálni...

Hozzávalók: kb. 1 kg vinetta (padlizsán), ugyanannyi paradicsom, 2-3 cikk fokhagyma, friss bazsalikom.

A vinetát meghámozod csíkosra, karikákra vágod, kicsit megsózod. Hagyod kb. fél órát, majd megtörölgeted, és kisütöd kis olivaolajban, teflonban.

Ez lesz az első réteg a jénaiban/tepsiben, erre teszel hajszálvékonyra vágott fokhagymaszeleteket, rá a reszelt mozarellát (jó bőven), majd a paradicsomkarikákat (ajánlatos meghámozni), végül a finomra vágott bazsalikomot. Mind így... kb. háromszor, a tetejére paradicsom kerüljön. Kb. 40 percre beteszed az előmelegített sütőbe (középső fokozat). Nyámi! Ja, az elnevezés azért pont ez, mert egy Menő nőtől tanultam. :)

Konyha

Tehéntúrós gombóc ipari mennyiségben:

1 kg tehéntúró, villával megtöröd egy nagyobb tálban, felversz 5 tojást, hozzákevered, majd 1,5 csésze grízt és 2 tasak vaníliás cukrot is hozzákeversz. H anagyon puha a massza, kicsi grízt lehet még tenni hozzá, de csak óvatosan, nehogy túl kemény legyen. Ha van időd, pihenteted a masszát kb. 1 órát.

A legnagyobb fazakat 3/4-ig feltöltöd vízzel, adsz hozzá egy kiskanálnyi sót, amikor fő, a masszából kis gombócokat formálsz és egyenkény beledobod a vízbe. Ha feljön a tetejére, már kész is van.

Közben szégyentelen mennyiségű prézlit pirítasz, amiben megforgatod majd a gombócokat, abban a sorrendben, ahogy felbuknak a fővő víz tetejére.

Minimum 50 darab lesz. Cukorral, tejfőllel/joghurttal, melegen finom, de lehet variálni lekvárral, hidegen stb.

most az új blog a sztár, de azért írok gyorsan egy receptet is. tegnapi találmány:

készíts elő két tavalyi konzervet, egy üveg sóban eltett rókagombát és egy télire eltett zöldpaszulyleves-alapot (részletek anyukámnál). odatehetsz egy edényben vizet forrni, ebben készül majd a penne.

a nagy teflontepsiben dinsztelj meg egy közepes hagymát, keverj hozzá egy késhegynyi őrölt csípőspaprikát, ezen pirítsad kicsit a gombát (remélem áztattad min. fél órát, hogy ne legyen ehetetlenül sós), majd add hozzá a zöldpaszulyt. fedő alatt párolod, időnként megkevered. ha már elég puha, két nagy paradicsomot (a héját leszedni) vágsz hozzá és 3-4 friss bazsalikomlevelet. pennével és tejföllel finom.