Istenem, hol vannak már azok az idők, amikor 60 perces kazira két kedvenc számot vettem fel a rádióból és azt hallgattam oda-vissza nonstop első kis műanyag walkmanemen, amin ha a középső gombot benyomtam, a másik három a szélrózsa minden irányába repült?? 1992 végén, egy soproni kirándulás bécsi állomásán hisztiztem ki magamnak a kis pirosajtós szörnyeteget, és akkor még évekig álom maradt az oda-visszajátszós készülék! Hogy örültem aztán, amikor 1996-ban beköltözött otthonomba az új családtag, életem első "átkapcsolhatós" Panasonic walkmenje, és onnantól fogva nem kellett folyton forgatni a kazettát. Emlékszem, a lengyel piacon árulták a hamis kiadványokat, amik fél hanggal magasabban és gyorsabban szóltak az eredeti stúdióalbumoknál, ma sem értem miért.

1997 más szempontból is fontos állomás volt muzik-kütyü előéletemben, akkor vettem ugyanis első cd-met (Pink Floyd: The Division Bell, amit akkor még nem tudtam értékelni, csak a High Hopes című szám érdekelt, amit azóta is mesterműnek tartok). Baromi nagy dolognak tűnt, és azok voltak az igazán menő együttesek, akiknek műveit kompakt diszken is piacra dobták. Az első discmanemet aztán Amerikában vettem - ez nagyon arcul hangzik, de nem űrtúrista voltam az Újvilágban, csak amolyan csóró, mezei ösztöndíjas. Hetvennégy dollárba került, ami azért is számított komoly befektetésnek, mert egész hónapban száz rongyból éltem. A készülék nóném volt és rengeteget zabált, így hamarosan minden pénzem ceruzaelemre ment - hol voltak még akkor az újratölthető elemek, kérem szépen?

Amerikában láttam először mp3-lejátszót is tíz évvel ezelőtt, baromi nagy volt és kurva drága, és nem értettem, hogy kerül bele a zene, ezért nem is foglalkoztatott a dolog. Ekkoriban ismerkedtem az internettel, Netscape Navigatorral és Mac-kel, hotmail postafiókom volt először (ha 1996-os iskolai próbálkozásomat nem vesszük, de az előre legyártott sulis címeket még nem tudtam mire használni, plusz szörfölni se volt nagyon érdemes, alig voltak weblapok, pláne magyarok). Csak a fiúk izgultak a mIRC-re, és az emeleten visítozó lányokkal cseteltek, ha nagy ritkán beszabadultak a gépterembe. Zene-letöltés? Az internet akkoriban elérhetetlen elefántcsonttorony volt számomra, és még sokáig az is maradt.

2000-re már koca-netező voltam, és hekker-havertől kapott kóddal csatlakoztam a világhálóra, telefonon keresztül, apám óriási patáliát rendezett, ha telefonálni akart. Szégyellem bevallani, de egészen 2005 júliusáig betárcsázós nettel nyomultam... Akkor már töltögettem le számokat hébe-hóba, csak éppen évszázadokig tartott a dolog.

Nyolc-tíz évvel ezelőtt, ha fülalávalót hallottam egy buliban, elpirultam az örömtől, és két út állt előttem: megkérdeztem a szelektort, mi volt ez; esetleg - sznobabb közegben, ahol illik mindent ismerni - reménykedve vártam, hogy legközelebb újra felbukkanjon a kérdéses dal és örülhessek megint (mivel buliban a lehető legritkábban érteni kristálytisztán, mit ordít a kolléga, eleve a második opció lehetett életképes csupán). Ezt a fázist követte aztán a "keresés" időszaka, amikor az ember lánya nonstop reménykedik, hogy végre előkerül a nóta. A keresést felváltó harmadik felvonás végül arról szólt, hogy a rejtélyes mű mibenlétéről végre lehullott a lepel és sűrű rewindok közepette rongyosra hallgattuk azt - persze szigorúan kazettán.

Nagy áttörést jelentett az első, 16 ezer Ft-os, 16x sebességgel futó LG cd-íróm, ami hosszú ideig legjobb virtuális barátomként funkcionált ebben a rohadt cybervilágban. 2001-02 táján nagykerből hordam százassával a nyersanyagot, és "megszerezhetetlen" audió cd-ket cserélgettem nemzetközi szinten (ez még a Magyar Posta totális szétesése előtt történt). Ezekben az időkben folyton égett a Nero, összegyűlt ezerötszáz "kópiacédém", amiket azóta se tudok hova tenni, viszont elsőosztályúan hangszigetelik a falat a szomszédság kíváncsi fülei elől. Ez már az abudancia kora volt, többet spajzoltam, mint amennyit ténylegesen élvezni tudtam volna.

A szélessávval aztán percek alatt eldurvult a helyzet. Hogy megy ma a "zeneszerzés"? A mindennapi hallgatnivaló beszerzésének fázisai 2008-ban:
1. Meghallom a nótát Myspace-en, esetleg egy buliban (utóbbi esetben nem kérdezősködöm, a Gugliban szöveg alapján rékeresek).
2. Letöltöm cirka tizenöt másodperc alatt.
3. Repeat-en hallgatom pár órán át Winamp-on. Ha nagy szerelem, gyorsan rákeresek a pontos szövegére is.
4. Ha érdekel esetleg az előadó, vagy elfelejtem, mi is megy éppen, egyszerűen a jobb sarok piros felkiáltójelére sétálok az egérrel, és a Last FM máris megsúg minden részletet az előadóról és a számról (és a hasonló zenékről, és a hasonló zenét hallgató közönségről, és... még azt is, amit nem akarok tudni).

Mindez nagyon szép és jó, és főleg kényelmes... de azért néha eszembe jut az a gyomormelegítő izgalom, amikor csak vártam, vártam titokban egy buliban, hogy jöjjön végre "az a szám", és aztán diszkréten megőrültem arra a pár percre. Olyan volt ez a várakozás, mint amikor titkod van, amit senki más nem tud, de te már igen... és aztán a bizonyság öröme minden kétséget feloldott a közös tánc alatt. Megesett, hogy egy hónapban csak egyszer hallottad a számot, és nem óránként tizenkétszer, mégis micsoda öröm, micsoda boldogság és titok lengte körül az egész auráját...! Ez azért néha hiányzik, bassza meg.

Szerintem túlvariálták, egy jelzés is elég lett volna:D Legalábbis itt nálunk. Ettől függetlenül kell nekem ilyen:)

Még nem tudom, de meglehet, hogy ma több dologról fogok írni azzal az oldallal kapcsolatban, ahol ezeket a szuper (és amúgy rendkívül felesleges – embernek eszébe nem jutna ilyet csinálni, ebben rejlik a bája és vonzereje ) kulcsvédőket találtam… Bár mondjuk azt sosem értettem, minek a kulcsnak éppen a tetejét védeni (nyilván kikritizálhat, aki akar, mennyire hülye vagyok, hogy még ezt sem értem ), mikor a fogai miatt nyílik a zár, arra meg soha senki nem húz semmiféle "kulcscsizmácskát". Mindenesetre az ötletet jópofának tartom, a kifivetelzést meg édesnek, nagyon. Nem csigázom tovább a kedélyeket.

Sütis kulcsvédő – www.modcloth.com – 5.99 USD

Állatos kulcsvédő, többféle állatkával (ha nem vehető ki tisztán, csak az elefánt, akkor elmondom, hogy van még: malacos, macis, kacsás, békás és pandás is, egyenként 5.99 USD áron) – www.modcloth.com

És a személyes kedvencem, a sünis és a bárányos verzió (mert bárányrajongó vagyok ) – www.modcloth.com – a változatosság kedvéért 5.99 USD

Van még gombás is, de mivel a Kawaii Mushroom gyakorlatilag külön kollekciót tesz ki a bolt kínálatán belül, erről a későbbiekben fogok vlsz. vmit firkantani. Meg aztán legyen vmi dramatikus is abban, hogy most ez nem kerül mutogatásra.

Maga az oldal egyébként hivatalosan Online Indie Ruhabolt, de hát igazából engem nem is a ruhák vettek le a lábamról, hanem ezek a király kis kütyüségek, no meg a hihetetlenül színes cipők. Segítség azoknak, akik elgondolkodtak a vásárláson: 1 USD ~ 200 HUF ezen lehet vitatkozni, de ez egy olyan ár, amivel könnyen és gyorsan besaccolható ezen cuccok értéke, és nem áll távol a valóságtól. Shipping Calculator számolja ki a csomag súlya alapján (meg gondolom, egy picit az alapján is, hogy hová megy az a csomag ) a szállítási díjat, beldöldi (USA) rendelés esetén 100$ felett ingyenes a kiszállítás, nemzetközi rendelések esetén pedig ugyanezen összeg fölött (~20.000HUF) 10% kedvezmény jár. De ez mind benne van a Shipping Infoban. Hát, elsőre ennyi… Nagyon tetszik az oldal, szóval vlsz. többször fogok innen "válogatni."

Nem, ez nem vicc, tényleg van ilyen, sőt, még ilyenebb is. Ráleltem egy oldalra (bár gondolom, nem titkos), ahonnan mindenféle USBs kütyüket lehet rendelni. Elég széles a repertoár, hirtelen nem is tudtam, mit ragadjak ki belőle, de a főoldalon mazsolázva ezekre lettem figyelmes: katicás pénzvizsgáló, golflabda alakú masszírozógömb, USBről melegíthető kesztyű, takaró és papucs… és ez még csak a kezdet. Én ajánlásképpen a nyári kollekcióból (mert ilyen is van ám ) választottam egy számomra kedves darabot. Íme:

http://usb.brando.com

Ez, ha valaki nem sejtené, egy USBről működő malackás-pálmafás miniventillátor. Szóval azért, ha ezt egy hétköznapi beszélgetésben említem, hülyének néz a másik…

Már a Borsa is megírta, de hát nem hagyhattam ki, amint megláttam, tudtam: ezt muszáj lesz feltenni mindkét blogomra, hát nehogy az embereknek csak egy pici töredéke is lemaradjon világunk nagyszerű találmányairól. Kezdődött minden a banántartóval (amit a Mountex-boltokban lehet beszerezni, évek óta, de mikor először láttam, azért az is hanyatt vágott – persze már a svéd gyermekversek is megénekelték, milyen jó lenne, ha lenne a banánon zipzár ), most meg az almatartó… mit is beszélek… dizájn almatáska á la Hermés. Nehogy az az egyszem csoffadt alma, amit nem is értem, hogy lehet nem egyben megenni, véletlenül nájlonzacskóba kényszerüljön.

Hát ez volna az… Meg a részletek. Mert étitek, a pántjában ott van a bicska, ha esetleg hámozni kellene. Meg belül egy tükörfelület, ha az alma nézegetni szeretné magát benne. Na de most gyorsan visszaülök a tankönyveim mellé, és úgy teszek, mintha halálos iramban készülnék a holnapi (!!!) matek szigorlatomra. BYE.

Vettem magamnak MP3 lejátszót. Igazából… Elég érdekes ez így magában is, mert bmilyen régóta bmekkora divat ez, nekem igazából nem volt rá szükségem. Édes drága laptopommal mindenre képes vagyok (Tvzem, zenét hallgatok rajta, edzem is a segítségével videókra, tanulok, írok, satöbiiii ), úgyhogy igazából nem volt szükségem MP3 lejátszóra. (Amúgy leginkább alváshoz lehet jó, de arra a MediaMonkey SLEEEP funkcióját használom, be lehet álltani, mennyi ideig szóljon + x perc után y %ra leveszi a hangerőt – ha szépen kéred ). Végülis ami miatt megfordult a fejemben ez az egész MP3lejátszós dolog, az az, hogy a munkahelyemen most SAPtréningeket csinálok, hogy legyen saját profilom / hozzáférésem a programcsomaghoz. És azt baromi uncsi hullacsendben csinálni (amúgy is geci fárasztó + még angolul is van), vagy ha kivételesen vannak bent még rajtam kívül az irodában, akkor meg éppen az ellenkezője zajlik: mindenki téblábol és dumál. (Megjegyzem, emiatt nem neheztelek vagy ilyesmi, csak nemigen lehet a szaftos kis sztorik mellett a "tananyagra" koncentrálni). De egyébként a számlákat sem nagy élmény néma csendben kontírozni, szóval… A gépre nem akartam zenét pakolni (még a végén lecsuknak vagy ki találnak rúgni, aztán vége a mesés gazdagságnak – de la.is a lehetőségének ). És akkor jött a megvilágosodás: MP3 lejátszó.

Szóval én a tettek embere vagyok, nem sokat pöcsöltem, 2nap alatt kitaláltam, melyik 2 MP3lejátszó valamelyiké fogom megvenni. Aztán elmentünk a MédiaMarktba Pécsett, csak úgy… És 10perc alatt megvettem egy harmadikat. De egyáltalán nem bánom, nagyon pofás darab, és (jó, tudom, csak nekem nagy szám) MP3at, MP4et és FM rádiót is kezel, szóval minden kívánalmamnak tökéletesen eleget tesz. És óccsó is volt, a többiekhez meg a csinos kis külsejéhez képest végképp. Szóval most örülök. És majd ha esetleg nem lesznek olyan paráim, miszerint ha buszon / vonaton / utcán véletlenül kicsillan a fülemből a fejhallgatója, lemészárolnak… Nos, akkor valószínűleg még jobban kihasználom majd a technika ezen vívmányát is.

www.sony.hu

http://www.pdamania.hu/content/9032/

nem is tudok ehhez mit hozzáfűzni :D