Este elhatároztam, hogy fél 10 körül lefekszem és reggel fél 7-kor kelek mert este lusta voltam zuhanyozni és hajatmosni, így reggelre csúszott. Amikor bebújtam a pihe-puha ágyikómba, nem kérdéses, hogy percek alatt elaludtam, hisz nagyon fáradt voltam. Reggel fél 7 után 5 perccel tudtam csak kikászálódni az ágyból, megnéztem magam a tükörben, és úgy döntöttem hogy mégiscsak szükséges hajatmosni, ha este lusta voltam. A hajszárítással együtt pont 7-re kész lettem, és akkor gondolkoztam,(mert általában fél 8 előtt 20 perccel szoktam kelni, mert előbb semmiképpen sem tudok) hogy bújjak-e még vissza. Annyira jól esett volna, de ahhoz képest, hogy mennyi időt szoktam aludni általában eléggé kipihentnek éreztem magam, és ezek átgondolása után neki kezdtem készülődni. Amikor már fel voltam öltözve anyukám is felébredt, mindezt azért mert megszokott nálunk hogy kelt engem mert én sosem tudok felkelni. Az egyik kezemen erős rózsaszínre ki volt festve a körmöm - mert találtam az egyik üzletben olyan színben, ami nekem tetszett. De ahogy ő meglátta, rögtön megkaptam tőle, hogy úgy én biztos nem megyek iskolába, mert az iskola nem arra való, hogy kifestett körömmel menjünk, mikor az csak egy EGYSZERŰ szín, még megérteném ha műköröm lenne tele csicsával. Amúgy a másik körmöm befestését suli utánra terveztem, meg amúgyis mindegy lett volna, mert engem már sokan úgy ismernek, hogy sokszor csak az egyik kezemen van befestve a körmöm. Mondom jól van, letöröltem anyukám kérésének megfelelően... Pedig ritkán sikerül ilyen szépre kifesteni.

A napot zenével kezdtem, maximumra erősítettem a fülhallgatóban a zenét, és csupa jó kedvem lett mire a suliba értem (nem mintha túl messze laknák...). De nem sokáig tartott ez a jókedv... ennek a története úgy kezdődik, hogy én egyszer réges-régen regisztráltam a hotdogra, és így összeismerkedtem név szerint Horacsek Krisztina budapesti lánnyal. Eléggé jóban lettünk, aztán megosztottuk többnyire a problémáinkat egymással... Akkor volt nálam az, hogy komment-háború folyt az egyik képem alatt hi5-on. Mikor meséltem ezt neki, megkérdezte, hogy regisztráljon-e, hogy ő is szóljon közbe? Hát én örültem az ajánlatnak, és természetesen igent mondtam. =) Ahogy megígérte, írt nekem kommentárt és így egyre több sarmasági emberke ismerte meg őt (többnyire kívülről) de szerintem egyértelmű volt, hogy mennyire értelmes. =D És a múltkor amikor elmentem a lányokkal, összetalálkoztunk egy tecktonikos, minden este a "klubban" ülő lánnyal, aki egy évvel idősebb tőlünk, és szóba jött a komment-háború na meg Kriszti, hogy milyen szép, meg milyen jól áll neki a kék haj... És én mostanában azt tervezgettem, hogy valamilyen extrém színt festetek a hajamba (zöldre vagy világoskékre gondoltam), az aljába két csíkot. (mert itt senkinek nincs extrém szín a hajában, csak pink meg szőke, de már mindegy.) Anyukámat próbáltam rávenni, de én úgy láttam mintha gondolkozna rajta. Erre ma megtudom, hogy az a lány ma megy, hogy fessenek a hajába kék csíkot, világosat, és mire én odakerülnék, hogy nekem is legyen már mindenkinek lenne Sarmaságon, szóval már akkor sem kéne, ha engednék. Ebből következik, hogy tuti nem lesz semmilyen színű csík a hajamban, mert egyre több embernek jelenik meg a festett csík a hajában, és lesz, na meg ha így folytatódik közönséges lesz a hajfestés, szóval inkább nem, meggondoltam magam. -.- Örüljön magának, legyen boldog vele. 

Amúgy ezen kívül semmi meghökkentő vagy különleges dolog nem történt velem. Esetleg az , hogy suliból hazajövet majdnem sírtunk a röhögéstől Nórival, és meg kellett álljunk mert nem tudtunk rendesen menni a forrócsokinkkal a kezünkben. =DDD Na meg ma román különórán sem bírtuk röhögés nélkül, és megint jön az az időszakom, amikor elkezdek röhögni és akármennyire is szeretném NEM tudom abbahagyni. : DDD

Na meg talán az, hogy eszembe jutott valami zseniális ötlet. (az ötletadó persze megint Kriszti volt : D ) miszerint: a lányokkal szívesen dolgoznánk a nyáron, és reméljük összejön, mert kell a zsebpénz és amúgyis van kedvünk az egészhez. Egy nagyobb üzletben (pl. Kaufland, ami közel is van) árufelrakodó, vagy ilyesmi. Addig a román tudásunk is csiszolódik, és még jó is lenne az egész. Bár addig még sok van, de legalább önállósodnánk, meg minden.

Remélem a kedvenc tanárunknak nincs semmi komolyabb problémája, mert észrevettük, hogy mindig rosszkedvű és fáradt és mondta is, hogy beteg, de azt nem, hogy milyen. Gyógyulást neki!

Mára ennyi. Amúgy nagyon megköszönném, ha szólnátok nekem valamilyen úton-módon, hogy kik olvassák a blogom, véleményeket és építő jellegű kritikákat is szívesen fogadok Tőletek. Pusziiii *ölelés*

Najó, nem. Csak egy egyszerű lány életének kicsi része leírva...

Tegnap hétfő volt ugye, amikor a fű sem nő. Nem történt semmi, azon kívül, hogy volt a Jokó szülinapja, itt is szeretnék neki boldog szülinapot kívánni, hiszen nem sokszor 18 éves az ember. ;) Kimentem hozzá, hogy köszöntsem fel este és sokat sokat nevettünk, boldog voltam, ő is az volt. Aztán meg hirtelen nekemfutott, felkapott és rohant velem gyorsan-gyorsan és olyan érzésem volt, hogy biztos meghalunk, de nem még élünk mindketten. =)

Ma voltam suliban, untam kábé mindegyik órát. Azt hiszem csak a mateket nem meg a kémiát, mert írtunk felmérőt. Remélem jó  lesz :/. 

Úúúúúgy fotóznék már, de nincs ihletem. És ilyen nézzünkkiminéljobbantipikus képeket nem akarok csinálni. Attól nekem jobb, sokkal jobb kell... Valami olyan ami tetszik más embereknek, és az jut eszükbe rólam, hogy hoppá ez milyen kreatív lány. Mostanában sokan kérdezik, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Most semmi máshoz nincs kedvem, csak a fotózáshoz, ami lehet, hogy idővel el fog múlni, de most igen, most úgy érzem, hogy profi fotós szeretnék lenni, profi felszereléssel, profi modellekkel, profi ötletekkel. Lara Jade <3. Ő az, aki tényleg... akinek nem mond semmit a név, azt sajnálom ;).

Voltam ma próbán, najó az minden csak próba nem volt. Először színjátszó, aztán 5-től kellett volna kezdődjön a néptánc, de ehelyett a szüreti bál miatt volt próbájuk a nagyobbaknak. Az ottani nagyobbakról most nem nyilatkozok, mert már ígyis eléggé rossz kedvem van. Na mindegy, ez mellékes. Majd amilyen hamar csak tehetem és lesz elég erőm hozzá elköltözök innen messze legalább kis időre. Nem bírom az itteni MINDENT. Bocsi de ez van.

Ma olyan jó volt emlékezni arra, hogy mi volt Németországban a néptáncosokkal... az utolsó napra, arra az estére amikor már túl voltunk a fellépésen és mindenki boldog volt. Még a tanárunk is, és amikor jött hozzánk, mert ugye vártunk rá pár percet, jött és csak jött, mi meg futottunk és csak futottunk és mindenki átölelte és érződött az a csoporton belüli összetartás. Szeretem őket. 

A másik dolog meg, mostanában nagyon irritál az emberi butaság. A hülye kérdések, az hogy helytelenül írnak, meg az, ha felvesz valaki a yahoos listájára és megkérdezi hogy ki vagyok, rosszabb esetben "hol lagsz" vagy "hol lax" . Na az ilyenektől igazán kivagyok, nem tudom miért de nem bírom az ilyen embereket. Bocsánat, ha valakit ez most megsértett, de azt mondta anyukám, ha valami gyötör minket és nem tudunk ellene tenni semmit akkor mondjuk hogy EZ VAN. Hát ez van bigyibogyók.

Remélem Karácsonyra meg tudom venni az új fényképezőgépemet és telefonomat. Lehet én is követem Kriszti példáját, és még idejében beszerzem a karácsonyi ajándékokat, hogy majd legyen pénzem saját magamra. 

Mára ennyi, majd megírom, hogy hányas lett a kémia. =D

Aztán menjünk beljebb a szupermarketbe, rögtön meglátjuk, hogy nem ez az egyetlen szeméttermelő gesztus. Általánosságban el lehet mondani, hogy minden legalább kétszer annyira van becsomagolva, mint kellene. A tubusos fogkrémen meg a mosóporos flakonon biztos van még egy papírdoboz borítás, a merenda (reggelire fogyasztott édesség, lehet croissant, rácsos sütemény, krémes piskóta) szigorúan kis adagokban, külön-külön nylonba csomagolva kerül hatosával – tízesével a papírdobozba, amit a biztonság kedvéért még egy külső nylonborítással is ellátnak. A négyes joghurt a szélek összeolvasztásán túl még egy vastag kartontetőt is visel, és a kedvencem, a formaggio fresco csomagolásánál sem bíztak semmit a véletlenre: a másfél decis poháron van egy leforrasztott alumíniumtető, ezen egy átlátszó műanyag tető, és az egészet koronázza egy vastag kartonborítás. Még jó, hogy valahol mindezek alatt a terméket is megtalálom……

A friss áruk pultjánál folytatódik a dolog: ha kimérten kérek felvágottat, sajtot, sok helyen a vízálló papír-celofán borításon túl még egy zacskóba is beleteszik a kért mennyiséget. Vagy ha már eleve kimérten árusítják – ahol nincs a friss áruknak külön pultja -, azt nem egyszerűen egy folpack fóliába teszik, hanem egy jó vastag hungarocell alapra, amit aztán becsomagolnak. Aztán ott vannak még a műanyag dobozok, minden méretben és formában. Abban is kimért friss termékeket árulnak, de ha visszatérünk a zöldégespulthoz, meglepődve tapasztaljuk, hogy adott árut ugyanazon az áron vehetjük meg ha magunk válogatjuk ki, vagy ha már előre kimérték, műanyagdobozba tették és lefóliázták. Azt csak az olasz lélek érti, hogy miért jobb egy agyoncsomagolt zöldségpakkot megvenni úgy, hogy a felét nem is látom, mint magam válogatta, nekem tetsző darabokat összeszedni – ugyanazon az áron. De lépjünk ki a szupermarketból, és nézzünk körül máshol is: az újságok nagy részét akkor is fóliázva árulják, ha semmi pótlapot, reklámot nem tartalmaznak, és ha netán elvitelre kérem a bárban az ebédre szánt szendvicset, biztosan papír- vagy hungarocelltálcán, becsomagolva, nylonszatyorba téve távozhatok vele.

Általában a többszörös csomagolásrétegek nem tartalmaznak új, más információt ahhoz képest, ami magán a terméken már szerepel - ez valószínűleg kötelező is, a több darabos termékek esetén is fel kell tüntetni minden információt minden darabon, hiszen ha „egyedül” maradnak, akkor is tudnunk kell, mit tartalmaznak és meddig állnak el. Tehát a sok réteg csak reklám- és/vagy vevőcsábító célokat szolgál (szép színes, jó kis szlogenek vannak rajta, esetleg a gyerekeknek csábító rajzok).

Az első itt töltött hónapban bevezettem otthon a szelektív gyűjtést – a városban (Firenze) ez nem probléma, épp a lakásunk előtt vannak a kukák -, és meglepve tapasztaltam, hogy kétnaponta összegyűlik egy hatalmas zacskó papírhulladék, és legalább ugyanannyi műanyag doboz, flakon, üveg és konzervdoboz. Ez utóbbiakat egyébként ugyanabba a kukába lehet bedobni, és remélhetőleg utólag szétválogatják őket – végülis ez munkahelyteremtésnek sem rossz…

Elkezdtem tehát érdeklődni, hogy hogy is van ez a szelektív gyűjtéses dolog? Észak-Olaszországban szinte már mindenütt elérhető a szelektív kuka. Városokban mindenképp, de falun is egyre inkább: a Marche régióbeli, 1300 lakosú Carpegnában kuka már van, most azon gondolkoznak, hogy háztartásonként a megtermelt szemét mennyisége után fizessenek – ezt a bedobáshoz szükséges kártyával ellenőriznék-, vagy hagyják a régi átalányos rendszert. De van remény talán délebbre is: sógornőm a puglia-i Nardó-ba való (délen, egészen délen), és legutóbb azt mesélte, már ott is megjelentek a kukák. Az is igaz, hogy egyre többen gyűjtik szelektíven a szemetet: a legújabb statisztikákban meglepve láttam, hogy Olaszország a második a papírújrahasznosításban Európában (éppen van mit J).

Ami pedig Nápolyban volt és van: hát mit mondjunk, majd legfeljebb időről időre kitakarítják a katonák…

A másik, ha már a szabadságomról regélek, a szilveszteri bulival kapcsolatos. Mindenki a barátaival szereti tölteni, nem? Ugye mindenki a barátaival szereti/SZERETNÉ tölteni, ugye? Hát én nem velük fogom... A szüleimmel, mert nekik van egy kiváló baráti körük, akikkel JÓL érzik magukat, és minden szilveszterkor elutaznak valahova, és nekem nincs választási lehetőségem, mert ugye azt mondják, hogy vagy megyek velük XY helyre a barátaim nélkül, vagy alszom a nagyimnál szilveszter éjjel, és nem megyek sehova. Tehát akkor megyek velük, mondjuk ott sem érzem sokkal jobban magam, pár száz kilóméterre azoktól, akikkel én érzem jól magam, mert amúgyis sokan azt mondják, érettebb vagyok a koromnál, és ott meg 10 évesek vannak. Csodálatos szilveszterem lesz! Alig várom. =(

Ezt mind elmondtam a szentmártonkátai barátnőmnek, Kingának, akivel május óta nem találkoztam. :( De akárhányszor van valami bajom, mindig felvidííííííít. Jobban érzem magam vele, még interneten keresztül is. Mondtam neki, hogy éppen bejegyzést írok a blogomban, és mondtam a témát is. Azt mondta, inkább írjam azt, hogy "hála a szüleim szigorúságának, itt tudtam maradni a legjobb barátnőmmel, hogy beszéljek vele, akivel állati jól szórakoztunk, mert ő mind próbált felvidítani, hát szegény tiszta hülye volt, de végülis sikerült neki." =DD Amúgy a "tiszta hülye" részt én nem gondolom komolyan, de ezt ő mondta, szóval közölnöm kellett. x"D Szeretlek Mimóca. <3

A tegnapi nap fő sztorija nem túl izgalmas, de érdemes beszélni róla. =D Rettentő izomlázzal siettem próbára. Kevesen voltak az utcán, mint általában Sarmaságon. Az útnak a másik felén megismertem azt a két "tisztelnivaló" lányt, akik ugye sztriptízbárban táncolnak, meg egyéb ilyen fajta eszközökkel keresik a pénzüket, (nem tudom, hogy miért, lehet a szüleik nevelték őket rosszul), akik mellesleg eléggé pofátlanok, és nagyszájúak feltűnően bámultak engem. Az utca másik oldalán ültek egy kerítésen, és már 20 méterrel azelőtt, hogy elmentem volna előttük, idegesítően bámultak. Szándékosan nem néztem rájuk, mert ugye miért is? És éppen ezért nem köszöntem, meg hát, gondolkozzunk reálisan. A köszönés a tisztelet jelképe, nem? Miért köszönjek olyan embernek, akit nem tisztelek a foglalkozása miatt, meg én amúgysem fogok köszönni egy sztriptíztáncosnak, aki azt hiszi mennyire okos és művelt, és fel is vág vele... Mikor észrevették, hogy nem köszönök, átkiáltott szotyizás közben, hogy "Te nem tucccc köszönni?". Erre én mind felkészültem, és magabiztosan visszavágtam, hogy "Muszáj?". Kaptam rá egy "Aha!" választ, de nem érdekelt és mentem tovább. Tudom, hogy mondtak még valamit, de kit érdekel. Örüljenek maguknak, szánalmas alakok. =)

Amúgysem nagyon érdekel, ki mit gondol rólam. Ha engednék a szüleim, amivel még próbálkozok, lesz rajtam valami feltűnő, valami olyan, ami másnak nincs. Lehet majd a tanárok is szivatni fognak miatta, de ahogy Krisztián mondta, majd észreveszik, hogy nincs kinek, és abbahagyják. ; ) Ennyiii.

Amúgy a tegnap nagyon örültem, hogy láthattam Szabiiiiiiiit, már egészen hiányzott. Olyan jó volt megölelni <333

Tervezem a telefonom eladását, és fényképezőgépemét, mindezt azért, mert szeretnék egy jobb telefont, és egy jobb fényképezőgépet venni. Fényképezőgép mániám van, alig várom már, hogy legyen egy sokkal jobb, profibb gépem. 

Hmm, milyen furcsa. Fél év alatt rengeteget változtam, és ezt úgy vettem észre, hogy a lakberendezőnk, még akkor régen tervezett nekem egy szobát, de már nem tetszik, mert akkor nem ilyen volt a kicsi saját kis stílusom. Körülbelül már tudom mit akarok, és sokkal jobban át tudom adni ezt majd a lakberendezőnek. Vagyis nagyon remélem, de ez úgyis majd kiderül jövőhéten, amikor megyünk, és találkozunk vele Debrecenben. Amúgyis nagyon szeretem Debrecent <3... Majd szeretnék egyszer nagyvárosban élni, Budapesten vagy Debrecenben. De ez már megint más téma...

Na most megyek, csöcsiiii.

Érezted már úgy, hogy fekszel az ágyadban... és nem jön álom a szemedre, mert semmivel nem vagy megelégedve? Semmivel. Sem a tanulmányi eredményeiddel, sem a kapcsolataiddal, sem a közérzeteddel sem a kinézeteddel sem a körülötted lévő dolgokkal és azok kinézetével. Érezted már egyáltalán úgy, hogy nem vagy saját magaddal megelégedve? Egy olyan rossz, szívfanyargató érzés. És hirtelen még javítani sem tudsz rajta, hanem idővel... Érezted már úgy, hogy változni szeretnél, de nem tudsz?... Érezted már úgy, hogy rengeteg mindent meg akarsz változtatni, de mivel még magadon sem tudsz változtatni... semmi máson nem. Érezted már úgy, hogy nagyon szeretnél kipróbálni új dolgokat... és azt nem teheted meg, mert nem engedik a szüleid, vagy nagyon megszeretnél venni valamit, de nincs pénzed rá, és nincs ki finanszírozza? Biztosan érezted már. Ugye?

Mostanában ilyen érzések kerítettek a hatalmukba. Félek a kudarcoktól - félek mindentől, ami nem sikerülhet. Félek attól, hogy valaki megharagszik rám, vagy összeveszek valakivel. Mégis megtörténik, mert nem elég csak félni... tenni is kell, hogy enyhítsd ezt a félelmet. Volt már olyan veled, hogy tudod, hogy szükséged van valakire, aki mindig vigyáz rád, törődik veled, az érzéseiddel és mindennel ami veled kapcsolatos és nem kapod a megfelelő személyt? Érezted már azt, hogy összevesztél valakivel, és a végén rájössz, hogy nem te vagy a hibás, hanem a másik fél...? Fáradt vagy, féltékeny, szomorú... nem jön össze neked semmi és nem kapod a megoldást? Csak a barátaid éltetnek, és az, hogy tudod egyszer lesz jobb is... Ugye érezted már te is ezt? Éreztél ilyeneket, és nyugtassatok meg, nem vagyok egyedül... 

Ugye mennyire rossz, ha rádfognak valamit, amit nem is te tettél. Vagy mesélnek neked a gondolataidról? Csakúgy, mesélnek neked a saját gondolataidról, és nem hallgatnak meg, hogy te hogy és mint gondolod, azt hiszik ismernek és ezzel húznak fel téged legjobban? Hát én mondom, eléggé rossz érzés.

Fáradt vagyok, keveset alszom. A suliból is már régóta elegem van, pedig... nem túl rég kezdődött meg. Lesznek napok, amikor nyolc óra sulizás. Nyolc, és még csak nyolcadikos vagyok. Konzultációk, lesz amelyik reggel héttől lesz. És ha nem akarok hülye maradni meg sikertelenül vizsgázni, elmegyek mert másképp hülye maradok és sikertelenül vizsgázok majd négy tantárgyból. Mellesleg utálom a kémiát, meg lassan az összes tantárgyat. Igenis jó jegyeim lesznek, és minden menni fog! Még a kémia is. Ez kell nekem, pozitív hozzállás. 

Azon gondolkodtam, hogy jövőre már más suliba fogok járni, remélhetőleg a megye legjobbjába. De mennyivel is jobb lenne, ha lenne humán szaka ennek a sulinak. Mert csak matek-infó szak és kémia-biológia van. De mivel a kémiát nagyon utálom, marad a matek-infó. Félek. Amúgy most jöttem rá, mennyi időt vesztegettem az osztálytársaimmal. 8 éve együtt járunk suliba, egy osztályba... és pár embert csak mostanára ismertem meg jobban... Mennyi időveszteség. A végére... Hiányozni fognak az biztos. <3 :(

Mára ennyi. Majd még írok.

kókuszdia!

Üdv mindenkinek: maraX

A suliban ma rettenet hosszú volt az a letöltendő 7 tanóra. Már nem tudtam mit kezdjek magammal. Vakarózzak? Ásítsak? Fészkelődjek, mocorogjak? Főleg, hogy amikor már rég haza szerettem volna menni, még volt 3 óránk. Latin, vallás és KÉMIA. Kémia, basszus. Utálom, ha tetszik ha nem. És a fizikát is. Ez a két tantárgy, ami tényleg messze áll tőlem. A matek, hát azt nem tudom... néha így, néha úgy érzem. De ha a kémiához viszonyítjuk - imádom a mateket. =D

Aztán elmentem totál kimerülten próbára. Mióta jobban beilleszkedtem, benne vagyok a rossz dolgokba, amiket elkövetünk, és miután leszidnak minket, mindig szarul érzem magam. =DD De ez is túlélhető. Holnap újból fellépés, aztán a köv. 3 héten minden vasárnap lesz fellépés. Még szerencse, hogy visszamondták a holnaputáni fellépésünket, mert nekem KELL szabad vasárnap! És kész.

Mára ennyi. Bezárult Miki móka tára.

Pl. kíváncsi vagyok, hogy most működik-e a more-tag, anélkül, hogy szétkapná az oldalt... Mint terika jóvoltából megtudtam, a gondjaim forrása lehet a wordpress és a word egymás iránti nem túl nagy szeretete... vagyis nem kompatibilisek teljesen (szaknyelv éljen). Meg hogy kéne valami wordpad... arról még nem tudom, hogy micsoda, de idővel majd csak rájövök.

Egyébként itt döglődöm a koliban, CON lázban égek, és már mennék is a fővárosba, ha tehetném. De helyette még megyek holnap haza, meg vissza, mert lebeszélt időpontom van a fodrásznál. Nem, nem a conra készülök ennyire, egyszerűen megérett már, hogy levágassam a hajam.  Holnap reggel elvileg nálunk állomásozik a Sláger rádió mosolytúrnéja, ergo a Boros-Bochkor páros... :D Lehet, hogy hozzájuk is lesz szerencsém, ha időben végeznek a fejemmel. Meg azért még néhány dolog beszerzését, mint kaja, icci, stb. péntekre hagytam. Nehogy már mindent előre. :P

Jól esne egy csoki, de akkor zörögnék a papírral és nem hagynám aludni szobatársamat, szal türelmet gyakorolok. Este még angolra is kell mennem, remek lesz. Ráadásul az idő is beborult, mindjárt szakad. Jó kis előidő a hétvégéhez. Remélem legalább akkor jó idő lesz. :)

Most olvasni fogok azt hiszem... Nem pötyögök tovább, hátha felébresztem az alvót... ^^"

Egy kísérlet erejéig egy kedvenc AMV-m... jelzem, egyik... :P

Oh, egyébként különleges ismertetőm nem lesz... Ha nem felejtem el, akkor az Urahara sapimban megyek, de ezzel szinte már alig szűkítettem a kört.. XD

Hihetetlen... ez működik... tényleg kell az a kompatibilis wordpad nekem ... ^^" Már csak azt nem értem, hogy miért lesz minden olyan színű, mint a postom... XD

Először is köszi Krisztinek a címért, mert tényleg nem beszélek németül... ahhoz képest, hogy két napig ott ültem, a messzi Deutschlandben semmi sem ragadt rám. =D 

Annyira de annyira jó volt ott. A néptánccsoporttal, mégjobban összenőttünk. Annyi minden történt, hogy egyszerűen nem lehet leírni. Így hirtelen, vagy tudomisén. Kezdem az elején...

...2008.Szeptember.18 : Elindultunk délben. A buszban minden oké volt az elején. :D Az empénégyeseken, empéhármasokon, telefonokon hallgattuk a zenét, ettünk (többek között Emesemamájafélealmát) és mindenki hallgatott. Utána már elfaljultak a dolgok, sokat röhögtünk együtt. :DD Tényleg sokat. Az elfajulós dolgokat nem írom le, mert nagyon privát dolgok. Úristen. =DD Aztán olyan nyolc óra tájban ha jól emlékszem megérkeztünk Soltvadkertre. Elfoglaltuk a szobáinkat, de nagy csalódás ért minket, mivel 2-3 ágyasok voltak a szobák, és mi nem ahhoz voltunk szokva... De mivel nem szűk ágyak voltak, az egyik 3 ágyas szobában 6-an aludtunk, a másikban, mellettünk pedig 4-en aludtak. Azt meg kell említenem, hogy ilyen gázfűtés volt, ami újonnan elfajult. Azt is tudni kell, hogy ilyen üdülőházakban voltunk elszállásolva és tóparton volt. Ablakonkimászás ---> tópart. A tónak olyan különös puha homokja volt, mint a tengeren szokott lenni... Hát mi persze, mindig élünk az alkalommal, és hasznosítjuk a lehetőségeket. Mivel az ajtón nem mehettünk ki a tóhoz, kimásztunk az ablakon. Végülis a tanárnő észrevett minket, és pont akkor amikor én is másztam ki már sokadszorra. Ezt hallottam: "Annamária, még te is???". Mondom, tanárnő, én is. :D Nemsokára visszatértünk szobáinkba, és éppen próbáltunk álomba szenderülni... amikor hirtelen kopogást hallunk az ablak felől. Kinézünk, hát kik azok? A fiúk, be akarnak jönni hozzánk. Mondjuk oké, gyertek, de akkor még mi sem gondoltuk, hogy fél 6-kor fognak elmenni onnan, és mi sem igazán alszunk addig... 

A gázfűtéshez még annyit, hogy néha elaludt a tűz abban az izében és a fiúk szórakoztak rajta, hogy ha fel meg lekapcsolják a villanyt, felrobbanunk. Tényleg féltem, nem gondoltak bele, hogy mit csináltak. De! nem csak én féltem, csak a többiek palástolták. :D

És nem hagytak aludni 5-ig, fél 6-kor meg csengett az óra, hogy irány ki a tóparthoz napfelkeltét nézni. A fiúk akkor mentek vissza a szobájukba, és mi sem mentünk ki, túl fáradtak voltunk ahhoz...

2008.Szeptember.19 : Reggel 7-kor kelés. Írtó fáradt mindenki... Gyorsan reggeli, aztán irány a buszhoz, mert suliba vittek minket, persze csak megfigyelésre. Szóval megfigyelni a magyarországi tanórákat, korcsoportok szerint voltunk besorolva. Én fiúkkal voltam, akik velem egyidősek + Edina volt, aki 11.-es de ott csak általános suli van és velünk jött. Rajzórán és matekórán voltunk. Nagyon ledöbbentem, mert a rajzóra is más, és a matek is. A matekórán rájöttem, hogy amit ők nyolcadikban tanulnak, azt mi hatodikban tanultuk. Szép, mi? Utána ebéd, és vissza az üdülőházakba. Mindenki aludt, olyan 3 órát. Nagyon fáradtak voltunk. :D Aztán ki a tóhoz, voltak akik még fürödtek is benne. Nekem nem smakkolt, és kimaradtam a fürdőzésből, így is ordibált rájuk a polgármester, hogy rögtön menjenek zuhanyozzanak le, mert nem szeretné senki ha mire táncolni kell, megfáznának. =D Aztán csomagolni, és csomagokat felpakolni, lassan elindultunk... 

2008.Szeptember.20: Egész éjjel utaztunk, és hulla fáradtan, este értünk Bodelshausenbe, a célunkhoz. Az első benyomás nagyon jó volt, szendvicsekkel kínáltak minket, egy rettenet tiszta helyen, utána tartott egy kis beszédet a német polgármester - tolmáccsal. A német polgármester nagyon műveltnek tűnt, és bebizonyította, hogy az is. Utána már duzzogva - de városlátogatásra indultunk (gyalog!) és mikor visszatértünk eldőlt, hogy ki hol alszik. A felnőttek családnál aludtak, a többi csoportból is ugyanúgy mint mi - felnőttek családnál, gyerekek együtt. Mi olyan diákszálló féleségben szálltunk meg. Eszméletlenül tiszta volt minden, én olyan 3*-os szállodához hasonlítanám, ha tehetnék olyat... Pakolás, ez az, utána... vacsi. Ott kommunikálni próbáltunk német velünk egyidős lányokkal, több kevesebb sikerrel. Fura volt, hogy mennyire extrák hozzánk képest... Megvacsiztunk, vissza a szálláshelyre. A tanárnő velünk aludt, mert nem akarták, hogy ne pihenjünk, mert tudták, hogy  a fiúk nem hagynának minket... 

2008.Szeptember.21: Alig aludtunk, és fel kellett kelnünk. Én Ingriddel aludtam, emeleteságyban felül. Rájöttünk, hogy nagyon kényelmesek az ágyak. Amúgy 6 ágyas szobában, 8-an aludtunk. Ez a megszokott nálunk :D Utána volt egy felvonulás, kis hiszti, meg ilyenek. Nagyon tetszett az egész fesztivál, kaptunk kajajegyet, és ingyen beválthattuk kajára, mert más más országokból voltak sátrak és bennük a jellegzetes kaja. Vettem gumicukrot, sokat sokat. =DD Ettünk mexikói étteremben, mexikói kaját. Jó volt... Este újból alvás, lehet túl fáradtak voltunk, mert az nem jellemző ránk, hogy éjjel nem beszélgetünk. Este volt egy kis dráma, de persze, hogy megoldódott másnapra...

2008.Szeptember.22: Ébredés, meg ilyenek. Ruhánkat cipeltünk magunk után. Mi léptünk fel utoljára... A fellépés nagyon jól sikerült, vastapsot kaptunk. Azon kívül, hogy veszekedtem fellépés közben is a párommal, egész jól éreztem magam még tánc közben is. :D Rengeteg dícséretet kaptunk, és este meg külön odajött hozzánk a német polgármester, gratulált nekünk. Közölte, hogy két év múlva is, amikor legközelebb lesz ez a rendezvény, meg vagyunk hívva. Finom vacsi mellett, finom fagyi mellett mindenki boldog volt. Jó az ilyesmi... Nagyölelééééés!

2008.Szeptember.23: Unalmas hazaút. Pápuszi.

Így hát összefoglalom – jobb híján - az elmúlt két hét eseményeit. J

A bALEKhét letelte után a regisztrációs hetemet otthon töltöttem. Végre. Már ideje volt nem dolgozni egy picit. Erre az egy hétre futotta számomra a nyári szünet. Szoktat az élet rendjéhez. Így lesz ez mindig, ha kikerülök a nagybetűs életbe. :/

Két hete vasárnap költöztem be a koliba. Na, az már érdekes volt. Ismét bebizonyította a kolis bizottság, hogy mindenhez értenek, csak ahhoz nem, amihez kéne. Három ágyas szobát kaptam, egy évfolyamtársammal és egy BSC-s harmadévessel. Ők korábban érkeztek, így el is foglalták a helyüket. Ezzel nem is lenne gond, ha a berendezés nem merült volna ki két személy igényeinek kielégítésére szolgáló felszerelésekben. Persze adatbázis szerint a szoba három fős, gyakorlatilag mégsem. Lótott-futott az egyik szervező, mire kisütötte, hogy aznap aludjam vendégszobában, a többit majd hétfőn a gondnokságon megoldják. Hát jó. Leraktam a cuccaimat (nem keveset, gyakorlott kollégistaként), és gyanútlanul elmentem szakestre. Jó volt a hangulat – legalábbis miután az elnök és a kontrák megunták egymást szívatni –, így 2 körül kerültem ágyba. Nyolckor meg kelhettem. Nesze nekem, miért nem érkezem időben szobafoglalásra. A gondnokságon aztán közölték, hogy kapok ágyat, de szekrény, íróasztal egyelőre luxus volna, nincs nekik raktáron. Ellenben két héten belül megérkezik (jelzem, letelt), de még most sincs. Azóta is van egy ágyam, meg a saját kisszekrényem. De legalább szobatársaim jóvoltából el tudtam pakolni. XD Amúgy minden jó, okés, már csak kérvényt kell írnom, hogy kompenzálják már a talán nem is alaptalan hiányaimat valamilyen módon… :/

Aztán hétfőn kezdetét vette negyedévem első féléve… Kapásból megállapítottam, hogy a hét első napja az egyik legrosszabb… Előadások, és még be is kell járni. Felháborító. XD Ahogy teltek a napok, megbizonyosodtam, hogy a szerdáim sem kevésbé eseménytelenek. De egyébként egész tűrhető óráim lesznek, leszámítva pl. a menedzsmentet… bleeee

A főszakos óráim, így két hét távlatából érdekesnek tűnnek… Nem nagyon fogok unatkozni rajtuk, csak ne kéne zéháznom, meg vizsgáznom… ^^”

Tanszéken is voltam már kétszer, de csak Pöttyön, jó ott nekem… szeressem a csajszikat, akik vezetik, jó a társaság, a hangulat… mi kell ennél több. Múlt szerdán még bulizni is voltam, de annyi egyenlőre elég is volt a városi közösségből… Biztos bennem van a hiba, de fel nem foghatom miért kell jóformán kisestélyibe menni egy disco-ba… :/ Ja, és azt is megállapíthattam, hogy jellemzően túlöltözöm, már ami a mennyiséget illeti… :P A top, meg a farmer, az már szinte túlzásnak tűnik az érdekesen öltöző tömegben…. Lehet követnem kéne a divatot… Vagy inkább mégsem? :D

Ma hulla vagyok, voltam bringatúrán (de erről majd máskor), így holnapra teljes szabadnapot vettem ki magamnak. :D Tessék csak nyugodtan elítélni, de nem vagyok az a fajta hallgató, aki kötelezőnek érzi ott lenni minden óráján… -.-

Most ennyit, majd folytizom valamikor… :D

Jó kis ömlesztett lett, de nem bírok rájönni, hogy állítsak másfeles sortávot... pfff, már ha lehet egyáltalán... XD

Mostanában nem volt kedvem blogolni. Végül is rajtam kívül csak két személy olvassa úgyis... Másrészt nincs is nagyon miről írnom...

Egy-két dolog, ami mostanában történt: Múlt héten elkezdődött a suli. Az órarend tűrhető, bár dolgozni csak hétvégén tudunk menni csoporttársammal. Amúgy egy albérletben lakunk. Hárman vagyunk egy szobában. Ő és még volt osztálytársa, aki most elsős a mi szakunkon. A másik szobában egy fiú lakik. Ééés szereti az animéket! ^__^ Szóval rossz ember már nem lehet. :D Van még egy lakótársunk: csoporttársam vadászgörénye. :) 4 hónapos, és Emillynek hívják. Nagyon aranyos és virgonc. Szeret az ágyamon mászkálni és ugrálni. :) És persze szeret minket harapdálni. :) A héten egyszer levittük sétálni is. Vagyis inkább ő vitt minket . :)

13-án betöltöttem 20-ik életévemet. =_= Pff... Persze azért volt pozitív része is: az ajándékok. :) Bütyöktől kaptam egy édes delfines szobrot és csokit. ^__^ Lilithtől egy Yuki Nagato figurát (The Melancholy of Haruhi Suzumiya). ^__^ Barátomtól pedig egy édes plüss rókát. ^__^ Csak azt nem tudom, hogy ez hányadik plüss rókám... O.o 45-ik talán...^^"

Negatívum a héten, hogy hétfő délelőtt rászakadt csoporttársamra a konyhaszekrény, mikor kinyitotta. Csavarostól, tiplistől kiesett a falból. Még szerencse hogy ő is tudta valamennyire tartani és én is kinn voltam a konyhában és el tudtam kapni. Komolyabb baja szerencsére nem lett. Bár az arca egyik fele eléggé bedagadt és lett egy kis véraláfutás rajta. :(

Kb. ennyi. Na és az, hogy jövő hétvégén Őszi Con!!! *__*

A tegnapi nap fullprogramos volt. Reggel felkeltem, elmentem templomba, mert megígértem, hogy elmegyek. Felvettem az egyik legszebb ruhám, és ültem a hideg templomban másfél órát. Hazaértem, rögtön készülődtem fellépésre, öltözni, a hajamat be kellett fonni. Az első helyen a fellépés (Sámson) elég jól sikerült, de a második helyen, ahova utaztunk két órán keresztül, hát a szatmári el lett rontva. =D Ettől jobban sem ronthattuk el =DDD. De én nevetve jöttem le a színpadról. =) Amilyen új ruhánk volt, úgy elrontottuk. Tragédia. =D

Ma reggel nyolckor csengett az órám, mert ugye az évnyitóra kilenc órára kell menni. Oké mondom, nem gondolkoztam, olyan félig álmos fejjel, megnyomtam egy gombot a telefonomon, amivel automatikusan a "szundi"-t indítottam el. Szerintem már meg sem hallottam a következő csengetést, ami öt perc múlva történt, mert úgy aludtam. Anyukám kelt negyed kilenckor, hogy ideje felkelni, meg hogy, már az első nap el akarok késni???

Nagy nehezen kikászálódók az ágyról, és úgy éreztem, összeesek. Hihetetlen, hogy nincs több szabad alvós hétfőm. Közben rájöttem, hogy zuhog az eső, szóval eleve nem lesz az, amit elképzeltem. Felöltöztem,  mert fáztam, és elindultam... Összetalálkoztam Nórival, és együtt mentünk...és mentünk...és mentünk... és megérkeztünk kb. három perc múlva a suli udvarára. Nem volt valami szívderítő látvány, sőt. Leültünk a szokásos helyünkre, mert ugye padtársak vagyunk, és az osztályfőnökünkre (brrr) olyan másfél órát vártunk. Unalmas volt. Egy óráig ott kellett üljünk, úgy untam már, hogy az már fájt.

Hazajöttem, ettem, anyukámmal beszélgettem, fotóztam, és Timi is jött hozzám.

Most meg gépelek, és küzdök az álmossággal. Igazából már csak Krisztiért maradok fent, de remélem hamar jön, tényleg fáradt vagyok.

Mára ennyi.

Legyél intelligens, ne olyan, mint "ők". Pás :)

A jó hír az, hogy - főleg őssze, szüreteléskor - akad alkalmi, 1-2 napos, hetes munka. Ha van is fizettség, az viszonylag kevés, de gyakran akad lehetőség, hogy a zarándokok, munka fejében, ingyen szálljanak meg és vacsorázzanak egy-egy szálláshelyen.

Ée egy angol hozzászólás a témához:

I can reply with an unqualified YES to this excellent question.
We live on the Camino Frances, and we´ve employed several pilgrims (some may call them "drifters") for up to two weeks at a time, doing carpentry, painting, and other big projects we couldn´t handle on our own. Perhaps because it is "under the table" and unskilled work the going wage is rather low: about 5€ an hour plus room and board, but we´ve never had anyone turn it down who needed some money to keep going. There is an entire "underground economy" like this along the caminos, and we see a couple of these workers returning now and then when they need a spot of work. Up to now, they´re really good, hard workers, too, long as we don´t give them beer to drink early in the day.

I wish the Camino would sent us a gardener!

Semmi extra.

Nem valami jókedvvel jöttem el onnan.

Mára beterveztem, hogy takarítok, tanulok angolul, olvasok és fotózok. Remélem összejön, holnap meg úgyis két fellépésünk lesz.... Az egyik jó messze. Kinek van kedve népviseletben annyit utazni? Három alsószoknya + egy szoknya + kötő. Vagy jobbik esetben mínusz kötő. Nem baj, ez ezzel jár. Szeretem. =)

Szeretem: Krisztit, Kingát, Nórit, Timit, Botit, Szabit, Fannit. Botinak külön köszönet azért az ölelésért. Az akkor jól esett nekem, nagyon. =) <3

Este megyek az új népviseletem után. Alig várom már, hogy lássam hogy áll rajtam. Nem tudom miért kell mindent komplikálni, pletykálni a ruhával kapcsolatosan. Bocsi de, ez olyan szánalmas...

Minden jó lesz, minden rendben lesz. Határozottan kijelentem! Minden téren. 

A Titok...

Jöttem, láttam, nemvagyokjól.

Voltam tegnap Zilahon, orvosnál is, vásárolni is. Már eléggé izgultam ahogy megláttam a kórházat, már messziről, irtó gyomoridegem lett. Bementünk, látszott, hogy szegény a kórház, kevesen voltak, mondjuk tüdőkórház volt. Magyar doktornő volt, hamar beengedett minket. Amikor beléptünk jól megnézett, és kérdezte a gondokat… le kellett vennem a felsőm, felül semmi nem volt.: P Hát igen, először kicsit zavarban voltam. Aztán hamar kivizsgált, és közben bejött egy idősebb orvos is, hát férfi volt, anyum röhögött, mert tudja hogy milyen könnyen jövök zavarba. Nemlényeg. =D Utána elküldtek minket egy másik épületbe, nem messze, kérni valami papírt, hogy majd készítsék el a filmet a tüdőmről. Közben anyukám megjegyzéseket tett a román tudásomra. Nem baj… Mikor megvolt a papír bementünk egy elhalt kis előtérbe ahol kérték és le kellett újból vetkőzzek. Beálltam egy ilyen krémszínű izébe, gépbe, nevezzük így, és a háttal kellett álljak, a hasamat hozzáértetve egy hideg fémdoboznak. Pár másodperc volt az egész, mondhatom nagyon féltem. : P Aztán vissza a doktornőhöz, és aki előttünk jött ki, halálsápadtan, a doktornő mondta hogy meg van dagadva nem tudom micsodája a tüdőjén, és beutalják a kórházba. Hát akkor egy kicsit megijedtem, de arra gondoltam, hogy nekem úgysem lehet semmi bajom, és amikor beértünk megint le kellett ülnöm. Megnézte a tüdőmről készült képet (rendes nevét nem tudom) és azt mondta, hogy minden tökéletes. Hát egy óriási kő hullott le a szívemről. Még utána volt pár kérdés, aztán meg kiderült, hogy majd kell menjünk vérvizsgálatra miután hazajöttem Németo.ból.

Utána még kétszer voltam a városban, kaptam egy-két ruhát, örülök nekik. Egész nap nagyon jól szórakoztam anyukámmal.

Közben komment-háború folyik az egyik képem alatt, amit feltöltöttem. Nem törlöm ki a kommenteket, hiszen szólásszabadság van. Na de ha az egyik kedves barátomnak nincs igaza, akkor miért kell írni neki számtalanul, inkognítóban sms-t, hogy kérjen bocsánatot? Nem csinált nagy ügyet  belőle, megtette. És utána még el is magyarázta nekem, hogy fog bocsánatotkérni, ha ennyi nem elég. Vicces volt =D.

Már nagyon régóta vágyram arra a dologra, ami tegnap történt. Repestem a boldogságtól, a szívem majd kiugrott. De le kellett mondanom róla, mert nem engedtek ki, még 20 percre sem.

Rossz kedvem van.

Mindjárt megyek fodrászhoz, néptánc próbára, ruhapróbára, este meg ha elengednek kicsit szórakozni a barátaimmal. Timinek meg kell ünnepelni a szülinapját, hiszen miattam nem voltunk a múlthéten, mert beteg voltam.

Remélem minden rendbejön.

Megyek, de azt hiszem ma még írok. Ez most ilyen reggeli bejegyzés volt.

u.i. A Titok.

Mindenből egy kicsi.

Ha magára ismert...akkor, biztos nem azért, mert nem tette azt. Vannak ilyen emberek... Lerí róluk...az ilyesmi.

Olyat néztem ma... piszkáltam a házimozit, és erre elindult a tévé. =D Na mégilyet! Elindult a tévé. Ha akartam, ha nem... és tényleg nem piszkáltam hozzá... érdekes. Hmm, lehet hogy vannak szellemek? 

Mindenkit csak a saját maga problémája érdekli.. alig találni olyan embert, aki...hát veled is foglalkozik, nem csak magával. De...azért van pár ember, akit úgyis szeretek, ha csak magáról mesél. (: Hát igen, barátok nélkül, sokkal de sokkal nehezebb lenne minden. Nóri nélkül, elviselhetetlen lenne az iskola :D. Kinga meg mindig felvidít. <3 Kinga is nagyon hiányzik már... olyan kár, hogy nem tudtunk találkozni a vakációban. Jó lenne vele eltölteni pár napot... sőt, az mégjobb lett volna, ha az egész nyarat vele tölthetem. De nem jött össze... Remélem valamikor össze tudjuk hozni, hogy találkozzunk. Nagyon reméleeeem!!!

És végezetül: A Titok. 

Jóéééjt...

Reggel felébredtem (szerencsére!), reggeliztem, leültem a gép elé, fotóztam, próbán voltam, és most megint itt ülök.

Őszíntén szólva, annyira nincs jó kedvem. Mindegy, hogy miért, szerintem úgysem tartozik rád. Ez valami olyasmi, hogy egy-két ember érdemli meg, hogy elmondjam neki.

Emellett megbántam egy dolgot, de azért mégsem bántam meg. Szeretném ha térden csúszva könyörögve a bocsánatomért, ami hát, ebben a mai világban nem annyira létezik... de nem is tudom miért várom, hogy bocsánatot kérjen, hiszen csak őszínte volt. De ez annyira fáj. És az emberek többsége...hát nem tudom, furcsa. Annyi minden van a fejemben, egyszerűen nem tudom kiírni magamból, vagy amit ki tudnék, azt ide nem írhatom, mert ez is olyan hogy pár embert tartok képesnek, hogy ezt eláruljam neki. Nagyon rossz érzés, és ez tényleg nagyon, hogy nincs egy olyan ember, amivel mindent meg tudnék beszélni. Persze vannak külön-külön, de mindent, valami oknál fogva nem tudok megbeszélni senkivel. De annyira elmondanám... hát nem is tudom.

Ez itt egy nagy zagyvaság, hiába erőltetem magam, úgysem érted. Annyira még én sem...

Próbán újból hátra állítottak minket, mondom jól van, nem baj, túléljük. Szeretem a táncot, és ez a lényeg. Várom is meg nem is, hogy utazzunk el Németo.-ba. Hosszú út, nyűgös, de azért szerintem telis-tele leszek élményekkel, mire hazajövök. =) Csak ne családoknál szállásoljanak el minket, mert tényleg semmit nem tudok németül, semmit, de semmit. :D Angolul még valahogy megy, de ha megijedek, minden kimegy a fejemből, és nem tudok megszólalni sem. Na nem baj, addig ha lesz kedvem, tanulok még kicsit angolul, nem mintha nem férne rám, de annyira kedvem nincs hozzá. Az az egy baj, hogy tudás nélkül semmit nem érünk már a XXI. században. Pedig az iskola mennyi időnket elveszi... és mindig csak tanulunk, és egész életünkben azt csináljuk, és még a barátságok is rámennek, mert volt olyan, hogy a sulit előrébb kellett helyezni, mint a barátságot. Ilyenkor gondolkozok el rajta, hogy mi fontosabb, az embernek egy lelkitárs vagy az, hogy tudjon? Nehéz választani, de a szükség nagy úr...

Bele sem merek gondolni, mi lesz amikor már javában megkezdődött az iskola, ami hát, már nincs is olyan messze. Reggel 7-kor kelni, délután 15-16 órakor hazaérek suliból, pihenni kicsit, aztán tanulni, különórára járni, és este internetezni, de azt sem szeretném, ha nem tudnék minimum egy órát itt ülni, mert gép előtt nagyon gyorsan telik az idő... Bezzeg a kémiaórák nem telnek el olyan hamar.

Annyira félek a nyolcadik osztálytól, ebben az évben újabb 8 vizsga, amiből kettő román nyelvű. Miért van az, hogy a magyar gyerekeknek anyanyelvi szinten kell vizsgázni románból? Vagy bármilyen más nyelvű gyereknek, akinek nem román az anyanyelve. És a földrajz, abból miért nem vizsgázhatunk magyarul, miért kell egyáltalán románul tanuljuk ebben az évben a földrajzot és a történelmet? A történelmet magyarul is alig tudtam megtanulni, nemhogy románul...

Ha majd még eszembejut valami említésre méltó, ígérem írok.

Szép estét nektek. :]