reggel « WordPress.com Tag Feed

Fényképek és panoráma a hajnali ködről (Naplás-tó)

mekgyver — Wed, 27 Aug 2008 16:44:07 +0000

Ahogy hűvösödnek a hajnalok, egyre gyakrabban tűnik fel reggelente a talajmenti köd a Naplás-tó és a környező patakok felett. Erről készítettünk néhány fényképet, és egy panorámaképet.

Hiányalvás.

zurhajos — Thu, 21 Aug 2008 08:08:18 +0000

Miután megittam körülbelül 5 doboz energiaitalt az este alig bírtam elaludni(Vajh' miért?). Megnéztem a Hellboy2-t tetszett, kíváncsi leszek Ő mit szól hozzá majd.Aztán próbáltam elaludni. Aztán forgolódtam és rá gondoltam, hiányzott. Hiányzott, hogy nincs ott és nem tudom átölelni,nem simogathatom a pihepuha és selymes bőrét, nem hallom ahogy szuszog, nem érzem ahogy fészkelődik, ahogy nekemnyomja a hátát és összegömbölyödik mint egy kiscica.
Ehelyett a kispárnámat gyömöszöltem, hogy legyen valami Virág formája. De persze nem lett.
Megpróbálom magam emberi formába képezni a fürdőben, aztán átmegyek hozzá. Esetleg áthívom, talán van kedve itt lenni.

- Nyaralni akartalak

bezil — Tue, 05 Aug 2008 09:16:56 +0000

hivni Omanba, de latva multad inkabb a Kanarira menjunk.
- Nem szeretem a szupertrendi helyeket.
- Akkor menjunk Gronlandra.
- Most mondtam.
- Nem lehet a kedvedben jarni.
- Az elso reggeli hiperdozis kavem nelkul soha.
A Szemfelpattanto!

Reggeli keringő

sonnyviolet — Thu, 17 Jan 2008 15:51:00 +0000

Reggeli keringő… vagy hívhatnám akár az aluljáró báljának is azt, ami reggelenként lezajlik itt. Már az is külön művelet, hogy az ember valahogy lekeveredjen a még álmosan nyújtózkodó, de már annál mogorvább emberekkel megtömött HÉV-ről. Bonyolult dolog úgy elhagyni a járművet, hogy miközben lelépne az ember vele szemben már hárman felfele tolakodnak, és az ajtózáródást jelző csengő már vészesen régóta szól. Ha nagy nehezen sikerül is leszállni, még előttünk áll az a különös harci feladat, hogy egyáltalán megálljunk a két lábunkon az őrülten sodródó tömegben. A késésben lévők reménytelen futása a már záródó ajtók után, olyan erővel sodorja el az embert- hacsak nincs éppen olyan reflexkészlete mint szupermennek- hogy majd beleszédül a BKV által egy helyes kis műanyagszalaggal elkerített 1 méteres lyukba. Ha aztán valahogy mégis lekászálódunk az aluljáróba ott kezdődik aztán a valódi forgatag. A rengeteg ember mind jobbra-balra lépeget, mindenki látszólag kikerül mindenkit, csak valahogy úgy érzed pont te maradsz ki a játékból. A veled szembejövőknek mintha eszük ágába sem lenne téged kikerülni. Mogorván lehajtott fejjel zúznak előre, vagy fontoskodón telefonálva néznek levegőnek…és akkor elkezdődik a keringő…egyet jobbra kettőt balra…néha a forgás is elkerülhetetlen…és így táncolva haladsz el az aluljáró egyik végéből a másikba…Kívülről nézve nem látja ezt senki…csak te érzed ezt a mindennapi szertartást, ezt a bált, ezt a táncot…melyet a bozontos hajú gitáros bús de átható dalai tesznek igazán különlegessé.

Születésnap »

sanzonok — Wed, 12 Dec 2007 16:17:08 +0000

Fáradtság köpenyként levethetővé válik,
elnyúlhatsz rajta a virággrupp közepén,
reggel hat óra pont.
Fönt már befejezték a felhő-graffitizést,
üzenetek tehát libegnek,
pezsegve\hangtalanul.
Néhány nesz jön közelre.

[2000; 2007 december 9.]

| Névtelenség – Lőrincz Edina fotója

Csak pozitívan

Paul Denton — Tue, 20 Mar 2007 21:30:19 +0000

20 perccel az óra csörgése előtt ébredtem, aztán csak feküdtem az ágyban, erre nincs rutin, az üresség ilyenkor teljesen átjár. Aztán zuhany, ezúttal maszturbálás nélkül, hajszárítás, borotva, kikészített ruhák, utazás, munka. A szokásos rutin.

Náha azon gondolkozom, hogy az öreg bácsik mi a faszt tudnak csinálni egész nap. Ott ülnek, és isznak, azt. De jó pár munkanélküli is ezt a rutint követi. Egyszerűen nincs mit csinálni.

Az apokalipszis lovasai már készen állnak

Paul Denton — Wed, 06 Sep 2006 05:51:57 +0000

- Szeretem ezt az életet, hogy csak úgy felébredhetek mindenféle pasik mellett - mondta miközben macskásan nyújtózkodott reggel.
- Pedig azt hittem, hogy találkozunk majd még - ezt már én mondtam, és közben próbáltam belédestem rögtön arckifejezéssel rátekinteni.

Láttátok volna a rémületet az arcán, gyorsan kirohant a konyhába, hogy neki kávé kell, én meg elkezdtem komótosan öltözködni és már előre készültem a szomorú arckifejezéssel, amit majd akkor vágok amikor kimegyek az ajtón és azt mormogom hogy majd hívjál. Tudom, hogy fog, igazi számot hagytam és ez a színház érzem, hogy hatott nála. És tudom, hogy majd lerázom.