Pro primo: Az MPP már megint tudja, hog ymi lenne a legjobb az erdélyi magyarság számára. Ugyanígy tudták akkor is mikor a Tőkés László mögé való egységes felzárkozást kérték az EP választásokkor. Ha mindenki rájuk hallgat, akkor most lenne 1 darab képviselője az erdélyi magyarságnak (aki jó sok olyan szavazatot gyűjtött, amelyeket valószínűleg nem magyarok adtak le). De valakik valamilyen érdekből, vagy számításból, avagy altruizmusból (:)) nem hallgattak rájuk. Vajon ezáltal jobban vagy rosszabul járt az erdélyi magyarság?

Pro secundo: pont ugyanígy tudták a helyhatósági választáskor is, hogy hogyan kell meg nem egyezni, bár egészen biztos vagyok, hogy Béláék se nagyon akartak velük egyezkedni. Láttuk például, hogy ennek hogyan itta meg, igaz enyhe formában, a levét, a Kolozs megyei magyarság .

Pro tertio: gondolom a magyarság nevében és érdekében utasítódott el az a javaslata az RMDSz-nek, hogy a legutóbbi helyhatósági választásokon buktát produkáltak nem indulhassanak. Mert hát mindenképpen szükség van Románia parlamentjében egy Szász Jenőre, enélkül, jajj szegény erdélyi magyarság és annak érdekei.

Pro ultimo: tudom, hogy a megállapodás részben (ennek mértékét ki tudja megállapítnia?) az RMDSz-en is múlott, bár van abban némi (tragi)komédia, ahogy erre-arra táncolt az MPP a belső koalició ötletével amelyet végül csak lenyelt volna, ha kap 6 helyet, nyilván szigorúan az erdélyi magyarság érdekében.

És végül: akik nem mennek el szavazni, vagy nem etnikai síkon közelítenek a szavazáshoz és nem MPP-s vagy RMDSz-es jelölteket választanak, azok az erdélyi magyrsághoz tartoznak? Egyáltalán, van az erdélyi magyarságnak olyan közös érdeke, amely az egyetemes emberi (és kisebbségi) "érdekeken" kívül esik?

Markó Béla szerint mostantól megy egyedül is. Hirtelen hangulatváltásának kétségkívül van alapja, még akkor is, ha ugyanő a legutóbbi hónapokban, ha nem is épp nemzethalált, de kollektív politikai öngyilkosságot vizionált a helyi választásokat követő időkre.

Mármint ha a magyar ellenlábas Szász Jenő-csapat jól szerepelne. A végeredmény láthatóan nagyon megnyugtatta Markóékat - talán túlságosan is. Tény persze, az RMDSZ már-már kiütéssel felérő győzelmet aratott az MPP felett. Olyannyira, hogy ennek arányát Markó döntő fölénynek érzékeli. E benyomást egyébként józan számok támasztják alá: ötször több megszerzett RMDSZ-szavazat, mint MPP-voks. S a hab a tortán: Szász Jenő személyes megszégyenülése - a saját fellegvárában. Ha úgy vesszük tehát, Markóéknak jó okuk van az örömre. Egyértelműen kiderült: a vele szemben fellépett MPP könnyűnek bizonyult. Az RMDSZ szinte mindent vitt.

Mégis az lenne most a legnagyobb tévedése az RMDSZ-nek, ha beleélnék magukat, hogy megint egyedül ők az urak az erdélyi magyar politikai porondon. Ha ez az érzés végképp eluralkodna rajtuk, az politikai farkasvaksággal érne fel. Mert bármennyire totálisnak állítja is be sikerét a nagyobbik magyar párt, ez azért nem volt az. Az MPP ugyanis megszerzett hídfőállásokat a Székelyföldön. Annyit persze nem, hogy önálló erőként bekerülhetne ősszel az újjáalakuló bukaresti törvényhozásba. Ettől függetlenül Székelyföldön megkeseríthetik Markóék életét a kampányidőszakban, hiszen ott jelöltjeik többnyire hajszállal maradtak le. Ugyanígy szerezhet álmatlan éjszakákat Markóéknak a helyi szavazás iránti magyar érdektelenség. Először fordult elő, hogy a magyar megyék alulmúlták választási kedvben a román régiókat. Ráadásul soha még ilyen kevés magyar nemzetiségű polgár nem adta voksát magyar pártokra. A magyar közöny és a tömeges átszavazás önmagában olyan pofon mind az RMDSZ-vezetés, mind pedig Szászék számára, amelynek hosszú távú hatásai akár végzetesnek is bizonyulhatnak egy (vagy két) etnikai párt szempontjából.

A magyar voksolók bölcsebbek. Előbb vették észre, hogy pártjaik előtt új és fontos kihívások állnak. Egyrészt elvárják tőlük, hogy főleg az ő napi gondjaikkal törődjenek. De azt is jó néven vennék, ha valóságtól elrugaszkodott programjaik bűvöletében észrevennék a Romániába bezúduló modernizációs vihart, amelynek gyümölcseiből a magyar közösség is részesedni akar. Ha nem Markóékkal vagy Szászékkal, akkor a román szociáldemokraták vagy demokraták révén. A küzdő felekről viszont e pillanatban nehéz elképzelni, hogy alapvető dolgokban képesek lennének megegyezni a parlamenti megméretésig. Egyik túlságos gyengesége, a másik túlnyerése csapdájában vergődik. Marad számukra valószínűleg a különállás. Vele pedig az MPP-nél a teljes eljelentéktelenedés kockázata, az RMDSZ-nél pedig a balettozás az 5 százalékos küszöbön.

http://www.nol.hu/cikk/496140/

Sztankóczy András

Van, aki Irakban, az amerikai hadseregnél lesz beágyazott riporter, a zóna közelebb kezdett, és a romániai önkormányzati választások egyik legfontosabb helyszínén, a legnagyobb magyar többségű erdélyi városban, Sepsiszentgyörgyön bocsátkozott küzdelembe: a Magyar Polgári Párt polgármesterjelöltjének utolsó kampánynapját kísérte végig. Tanulmányok hosszú sorából tudjuk, hogy az újságíró ilyen helyzetben miként kezd azonosulni a környezetével, és veszíti el a függetlenségét, a zóna riportere mindenesetre igyekezett, hogy az idő előrehaladtával se találja vonzóbbnak Szász Jenő bajuszát a Romániai Magyarok Demokrata Szövetségét vezető Markó Béla szakállánál.

Az első szavazatvásárlásnak a megérkezésem után mintegy 80 másodperccel leszek szemtanúja, hamarabb, mint reméltem. A vasútállomáson rám váró polgármesterjelöltet egy vékony, kapatos férfi biztatja.

– Én ott voltam az RMDSZ-esek rendezvényén, de csak kíváncsiságból, hidd el, az egész család téged támogat.
– Köszönöm, akkor vasárnap, remélem, találkozunk.
– Biztos lehetsz benne. Te, tudsz adni két lejt cigarettára?

A polgármesterjelöltet Csinta Samunak hívják, ilyen névvel, ha nem lesz városvezető valakiből, még mindig nyitva áll előtte a mesehősi pálya. A neve azért is jól cseng, mert az édesapját ugyanígy hívják, márpedig ő annak idején a helyi focicsapat gólkirálya volt. Őt magát meg újságíróként ismerik.

– Mit mutatnak a közvélemény-kutatások? – kérdezem.
– Vezetünk kilenc és fél százalékkal, de ez még az előtt készült, hogy Orbán Viktor itt járt, szóval most már két számjegyű kell hogy legyen az előnyünk Antal Árpád előtt.

Antal Árpád az RMDSZ jelöltje, és néhány órával később, amikor találkozom vele, ő is elmondja, hogyan állnak. Összegzem: Antal 57 százalékot fog szerezni, és csak azért nem nyer az első fordulóban, mert Csinta ennél is tízzel többet kap, a maradékon osztozik a három további jelölt: egy román pártpolitikus, egy független magyar férfi, akinek legfőbb ismertetőjele, hogy szombatista, és egy független román nő, akinek nem tudni, van-e különös ismertetőjele, lévén még soha senki nem látta a városban.

Orbán fellépésétől Antal is tart, de ő azt a taktikát választotta, hogy üdvözli a Fidesz vezetőjét. Az RMDSZ mint párt nem tud dönteni: kampánylapjuk első oldalán felháborodnak azon, hogy egy anyaországi politikus beavatkozik a választásba, de a harmadikra beraknak egy több évvel ezelőtti felvételt, amelyen sikerült lekapni Orbánt az RMDSZ-es megyei tanácselnökjelölttel.

Az MPP-nek nincs ilyen gondja, itt mindenki Orbán-rajongó. Az biztos, hogy egy Orbán-fellépés egy székelyföldi választáson több pluszszavazatot jelent, mint egy magyarországin. Ha egyszer megunja, hogy kormányfő akar lenni, sima az útja mondjuk a Hargita megyei tanácselnöki poszthoz.

Háromnegyedes többség

A kampány kiadós reggelivel kezdődik, amelynek a végén Csinta Samu indulóban lévő felesége hozzám fordul: „Figyeljen arra, hogy a macska a házban legyen, amikor elmennek, ne a teraszon, az ablakot pedig csukják be! Azért mondom magának, mert a várost rá lehet bízni Samura, de a macskát nem.”

A párt főhadiszállása egy régi villa, üdítő kivétel Sepsiszentgyörgyön, ahol az emberek kétharmada lakótelepi házakban él. Háromszék – azaz ma Kovászna megye – központja még jó hatszáz évesen, a második világháború előtt is tízezres kisváros volt, aztán felduzzasztották az iparosításnál románokkal, de a környékbeli falvakból magyarokkal is. Most 67 ezren élnek benne, és jó hírként elmondható, hogy ma már inkább az elöregedés miatt fogy a lakossága, mint a kivándorlás miatt.

A magyarok aránya egyébként nem változott, ma is 75 százalék, mint százötven éve, csak éppen minden más kisebbség helyét a románok foglalták el. A kis csoportok úgy tűntek el, ahogy most fogynak el az erdélyi szórványban élő magyarok. De nemcsak a város új érkezőinek épültek a toronyházak, a régiek otthonait is ledózerolták, csak néhány épület és utca maradt, köztük több Kós Károly építette ház a város száz évvel ezelőtti fénykorából. Ezen a szomorú helyzeten semmilyen városvezetés nem tud segíteni, az egyetlen megoldással kecsegtető tény, hogy elég gyakoriak a földrengések errefelé.

Rendszerváltó hangulatban

Az MPP villájában óriási a nyüzsgés, iskolások készülnek kiosztani az utolsó kampányújságot a kampánycsend beállta előtt. Háztömbökre lebontott térképeken veszik végig, kinek hova kell mennie. A hivatalos megfogalmazás szerint főleg lelkesedésből dolgoznak.

– Kapsz valamit ezért? – kérdem egyiküket.
– Gondolom.

Mindenfelé MPP-s pólók, sapkák, poszterek hevernek – és persze ásványvizes poharak, mert errefelé jóformán akinek kertje van, annak ásványvízforrása is. Nemsokára megérkezik a párt új csodafegyvere is, a kocsikerékre szerelhető tárcsa a jelöltek képével. „Minden magánadományból van” – hangsúlyozza mindenki minduntalan.

Az eltérő helyzetükből adódóan a két magyar párt kampánya teljesen más. Az RMDSZ-nek több a pénze és a befolyása. Antal Árpád csak 33 éves ugyan (Csinta 15 évvel idősebb), de máris parlamenti képviselő és jómódú vállalkozó, mobiltelefonokkal kezdte, márpedig mobiltelefonboltnál csak turkálót lehet többet látni a városban. Vagyis az RMDSZ-nek több a plakátja, profibbak a reklámfilmjei.

Tovább olvasható a Zóna.hu-n:

http://zona.hu/article/655/erdely-nemcsak-sima-valasztas-lazadas-is.html