Íme a video:

Kéretik nem elspoilerezni a BSG 4. évadát kommentekben, köszönöm.

Ne értsen félre senki, tetszett a rész. Nagyon tetszett. De most komolyan...
Mért kellett szerencsétlen évadfináléból fanservice-orgiát csinálni? Mert annak örültem, hogy mindenki benne volt - illetve, hogy annyira nem volt mindenki benne, hogy túlerőltessék pl. Luke-ot (Jackie, Mickey így is sok volt). Az is királyság volt, hogy Donna félig Timelord lett, meg hogy aztán mégse, de az hogy soha többet, különben felrobban a feje az egy nagyon nagyon csúnya rossz gonosz húzás volt. Főleg hogy ő volt a legjobb companion - igen, többek között azért, mert nem volt reménytelenül szerelmes a Doctorba.
Annak is örülök, hogy a Doctor nem regenerált, viszont hogy csak azért volt ez a cliffhanger, hogy aztán Rose kaphasson egy saját Doctort, amit addig szeretget, hogy csak na. Hát ez kérem felháborító fanservice. Így a végére még kevésbé bánom, hogy RTD elmegy, mert úgy tűnik, mostmár végképp egy fangirl szintjére süllyedt.

Tetszett. De akkor is mérges vagyok. Lehet kövezni.

ps.: Van egy olyan érzésem, hogy a következő Torchwood csapat Jack, Gwen, Ianto, Martha, Mickey lesz. Mickey IDEGESÍTÓ.

Hogy mi az alapsztori? Charlie Crews börtönbe kerül 12 évre egy olyan bűncselekményért, amit nem ő követett el. Egyszerűen ráverték a balhét. A börtönben teljesen megváltozik, majd 12 év után szabadul, visszatér a szolgálatba, de ezúttal már nyomozóként (a kártérítése része), illetve kap egy jelentős összeget. Ezután természetesen belekezd a saját kis nyomozásába, megpróbálja kideríteni, hogy ki miatt került börtönbe.

Ez ugye így elsőre eléggé sablonosnak hangzik. Amiért viszont jó, az a két főszereplő közötti valami, amit egyszerűen csak jó nézni. Charlie és a társa Dani Reese (Sarah Shahi) közötti mindennapos csipkelődés, meg az egymásnak oda-oda szúrás, de itt nem kicseszésre kell gondolni. Emellett viszont baromi jó csapatot alkotnak együtt, még ha mind a kettőjük eléggé érdekes személyiség is. Az okosok erre azt mondanák, hogy jó a szereplők között a "kémia". Ha már viszont belekezdtem a karakterekbe, akkor még ide kell írni, hogy a Charlie pénzügyi tanácsadóját, Ted-et játszó Adam Arkin és az ügyvédét alakító Brooke Langton karaktere kaphatott volna több szerepet, mert ígéretesnek tűnnek, de nincs meg a lehetőségük kibontakozni. Karakterek terén és színészi alakításban összességében senkiben nem csalódtam.

A másik pozitívum, amit így hirtelen fel tudok hozni, az Crews személyisége. Ugye a börtönben jelentősen hatott rá a zen filozófia. Na ha nem is lett zen mester, de azért "zen-ish" figurának mindenképpen nevezhető, jó kis monológjai vannak, meg elmélkedései. Emellett meg árad belőle valami lazaság, coolság, nem tudom, nekem végig ez volt az érzésem.

Harmadik pozitív élmény, hogy végre nem CSI szerű ügylezárások vannak, értem itt ezalatt például, hogy nem egy hajszáldarabból jönnek rá, hogy a tettes két héttel korábban hol reggelizett és mit. Ez csak ilyen hasamraütök példa volt, de aki látott már akár egyetlen részt az említett sorozatból, az tudja mire gondolok. Na a Life nem ilyen. Itt teljesen hétköznapi apróságok lendítenek az ügyön, ráadásul még nem is lógnak ki, nem tűnik logikátlannak. Végre azért egy életszagúbb cucc e téren. Mellesleg meg az ügyek jók, néhol csavarosak, néhol viccesek. Az egyik kedvenc a hűtő előtt talált, "félbevágott" hulla.

Az a kevés akciójelenet, ami van, az szerintem megállja a helyét, meg van azért 1-2 látványosabb darab is, de érezhetően nem erre mentek rá, ami nekem nem is jelentett túl nagy problémát. Azzal meg nem értek egyet, hogy az első pár rész nem pörög azon a színvonalon, amin az utolsó pár. Engem már az első rész is meggyőzött arról, hogy érdemes volt elkezdeni.

A sorozat szerintem legnagyobb hibája, hogy csak 11 rész az első évad, ez a csonkaság meg nem éppen a legjobb dolog, mert amikor már belelendülnének a dolgokba, akkor szakad félbe az egész és várhatunk baromi sokat a következő szezonra. Azért a végére kapunk egy kisebbfajta cliffhangert, ami mégsem üt valami nagyot, mert valamennyire érezhető is volt, másrészt meg az átívelő szál nem az erőssége a sorozatnak, sokkal jobbak az epizódikus kis történések. Talán ha kissé máshogy próbálják belevinni a főszálat, vagy sokkal több időt szánnának rá, akkor mást gondolnék.

Így az írás végére meg a pontszám, ami nálam egy erős 7/10, mert a néhány hibája ellenére nagyszerű kikapcsolódást nyújt, azon kevés nyomozós cuccok egyike, amit gyorsan végignéztem, illetve amit szívesen néztem volna még tovább is.

Azóta adtam egy újabb esélyt a sorozatnak, lényegében azért is, mert nem volt más, de nem bántam meg.

Az alapötlet nagyon jó szerintem. Szeretem a posztapokaliptkus témájú cuccokat, ebből is rengeteg mindent ki lehetett volna hozni. A középpontban a Jericho nevezetű kisváros áll, miután ledobnak jópár atomot. A sorozat is úgy indul, hogy a tékozló fiú hazatér, majd nem sokkal később látjuk az első gombafelhőt már. Ezután szépen lassan megismerkedünk a lakókkal, az atom után felmerülő problémákkal, illetve ahogy ezek az emberekre hatással vannak. Persze nem minden idilli, meg egyszerű, ahogy ez lenni szokott, de miért is lenne azok után ami történt.

A sorozat legnagyobb hibája szerintem az, hogy baromi lassú. Sokszor nem történik semmi ami előrébb vinné a dolgokat, mintha csak egy kisvárosi drámát néznénk, nem egy atomtámadás utáni válsághelyzetet. Ezt így heti adagokban nézve nekem kevés lett volna. Most fel lehet hozni a Lostot, hogy az is lassú, meg nem derülnek ki a dolgok, csak egyre több a kérdés, de itt más a helyzet. Itt egyszerűen kevés, amit kapunk 1 hétre, lassú is, meg, mint már mondtam, az atom mintha csak mellékes akármi lenne.

az egyik legismertebb kép a sorozatból

A másik hiba, de ezt is említettem már, hogy az atomtámadásból sokkal többet ki lehetett volna hozni, illetve nem hanyagolni annyira, a kisváros életébe sokkal jobban belevenni. Én azért nagyon nem így képzeltem ezt el, de hát ez nem egy Fallout és amúgyis CBS.

Viszont ha darálva nézzük, akkor egészen más a helyzet. Kifejezetten élvezetes, ugye mindent nagyobb dózisban kapunk, nem kell egy hetet várni a következő részre, hogy milesz. Sokkal izgalmasabb így az egész sorozat, jobban átjön, hogy mit is akarhattak a készítők.

Fontos része az egésznek a kisváros és a lakói, elvégre körülöttük forog az egész cucc, néha egy-két kikacsintással. Egész érdekes figurákat ismerhetünk meg, mindenki talál majd szimpatikus szereplőket és meglesznek akiket utálni fog. Viszonylag könnyen megérhető mindenkinek a motivációja, a legtöbb szereplő nem nem papírból van, árnyaltak a jellemek. A színészi játékot letudnám annyival, hogy számomra nem lógott ki senki, tűrhető játékot láttam. Azt még azért ideírom, hogy a színészek szerintem jól illenek a szerepeikbe.

promókép ide jól

Összegzés. Abszolút nem bántam meg, hogy megnéztem az első évadot (a második is terítéken), és valamennyire azért meg bírom érteni a rajongókat, mert az évad végére megszereti az ember annyira a karaktereket, illetve az egészből kihoznak egy olyan befejezést, hogy egyből néznénk tovább a következő részt. Nem nagyon ajánlgatnám, inkább mindenki döntse el maga, hogy érdekli-e, meg van-e ideje darálni, mert máshogy nem nagyon érdemes elkezdeni. Egy 6/10 bőven kijár neki, nem világmegváltó, de kellemes kikapcsolódást tud nyújtani, ha elnézzük az apróbb hibáit.

Egy remek sorozat, mely eléggé erősen a helyzetkomikumokra épít. Ráadásul nincs telezsúfolva X ezer szereplővel.

Igazán szórakoztató történetekkel van tele ez a sorozat, mely már az ötödik évadot tapossa az USA-ban. Sikerességét nem is lehet jobban lemérni mint a kapott díjakban és jelölésekben.

Emmy-díj (2006) - Legjobb televíziós sorozat - musical és vígjáték kategória jelölés
Emmy-díj (2006) - Legjobb televíziós sorozat - musical és vígjáték kategória - legjobb színész jelölés: Charlie Sheen
Emmy-díj (2007) - Legjobb televíziós sorozat - musical és vígjáték kategória - legjobb színész jelölés: Charlie Sheen

Golden Globe díj (2006) - Legjobb televíziós sorozat - musical és vígjáték kategória - legjobb színész jelölés: Charlie Sheen
Golden Globe díj (2005) - Legjobb televíziós sorozat - musical és vígjáték kategória - legjobb színész jelölés: Charlie Sheen

Igaz, hogy én még sajnos csak az első évadot tudtam megnézni, de a következő hétre tervbe lett véve a második szezon beszerzése.

Van itt minden ami kell egy jó sorozathoz:

• piás, szerencsejáték kedvelő, nőfaló nagybácsi
• szexuális beállitottságával kísérletezgető anyuka
• fletnis szomszédlány
• igazi kényszercselekvő apuka
• egy őrült nagyi
• sok dögös nő

A két felnőtt férfi (apa és nagybácsi) évekig alig beszéltek egymással, de miután az egyikőjüket kidobta a felesége kénytelen meghúzni magát az agglegény testvérénél. A jól megszokott rutin felborul és ez már önmagában bőven elég lenne egy igazán jó vígjátéksorozatnak, de ezt sikerült még megtoldani.

Elvégre megjelenik az unokaöcs aki további bonyodalmakat és vicces helyzeteket hoz magával. Aztán ott van az ex-feleség, a gyerek anyja aki utálja a volt férje testvérét és úgy általában nem tud mit kezdeni magával.

Az apa aki szerintem egy picit kényszercselekvő, de igyekszik visszahódítani a feleségét...persze sikertelenül. Valamint a szomszéd lány Rose, aki mániákusan rajong a Charlie Sheen által életre keltett nagybácsiba.

Feltűnik még a takarítónő és a nagymama, a férfivá lett szerető aki egykor nő volt és még Denise Richards is felbukkan egy rész idejére, hogy tovább fokozza a lehetetlen helyzetek számát.

A sorozat remek és rendesen megy benne a vérszívás, egymás ugratása és cikizése. Mindenkinek ajánlom megtekintésre.

Igen, a Scooby Doo-ból van.

Az OVA a mozifilm történetét folytatja. Habár Ashramot ledöfték, és vele együtt Barbasnak is vesznie kellett volna, sajnos nem így történt. Ráadásul a Crystaniát védő pecsét is gyengülni kezdett. Az elzárt világra egyre több katasztrófa hullik.

Barbas lelke nem pusztult el. Szellemi erejével újjáteremti Ashram halott testét és életre készül kelni. Az Elzártak Törzse eközben megpróbálja fenntartani a felborulni látszó egyensúlyt, és mindent és mindenkit elzár, akit veszélyesnek tart. Mivel Reedon egyik bajtársa is erre a sorsra jut, így csapata útnak indul, hogy megmentse a varázslónőt. Hozzájuk szegődik Irim és Kirim, egy különös ikerpár, akiknek nagy szerepe lesz majd Crystania sorsának alakulásában. Időközben Pirotessa, a tünde lány, szerelme, Ashram megmentésén fáradozik, akinek lelke Káoszföldén sínylődik.

Érdekes folytatás, szépen kibontja a mozifilm által elindított cselekményt, és kiszélesíti az anime világképét is.

Forrás: http://animeaddicts.hu/

Szerintem:

Mivel a filmet nem láttam így számomra már az elejétől egy picit zavaros volt a történet ami a továbbiakban csak fokózódott. Az egész eléggé kopottas képivilággal rendelkezik hála annak, hogy 1997-es OVA-ról van szó. Ez nem hátrány, akkoriban ez teljesen elfogadható volt, csak manapság nézünk rá egy picit fanyalogva.

A főhősök hozzák a szokásos kliséket! Itt is mindenki Jószívű, önfeláldozó és mindig tettre kész, valamint mindenki a boldog élet reménynében teszi mindezt. Reedon hajlandó kiállni kardpárbajra magával az Istenkirállyal csak azért, hogy időt nyerjen Pirotessa számára aki Ashram emlékeit próbálja éppen előcsalogatni.

Van benne istenölő sárkány is és rövid úton a kihalt fajok listájára kerül egy rövidre sikerült kűzdelem során. Majdnem így jár a pillangók népe is. Crystania egy elzárt terület amit az istenek "magára hagytak". Állati alakjukat elhagyva egy külön kis szigetre mentek ahon folyamatos tanácskozásban vannak. A végére ők is megritkulnak és kénytelenek bevallani azt, hogy megbuktak mint istenek.

Ez a három részes OVA egész élvezhető lehet a rajongóknak, mert ők még értik azt is, hogy miről van benne szó. Aki nem látta a filmet az ne nézze meg, mert számára csak egy zavaros massza lesz.

Ez a sorozat 1998-ban került a tévék képernyőjére. 26 részből áll az egész így hosszúnak nem lehet nevezni. Sikeresen vegyül benne a western és a sci-fi egyvelege. Az egyensúlyt szerintem eléggé jól eltalálták.

Senki sem tudja pontosan megmondani, hogy pontosan hány évadot élt meg. Hivatalosan talán egynek mondhatnám, de a nem hivatalos források két seasonra tippelnek. Miért? Mert a 12-13. rész eléggé jó befejezése lehet egy első évadnak. A másodikat meg korrekten lezárja a 25-26. epizód.

A főhősök már a kezdetektől fogva a maguk kis titkukba burkolóznak így ha másért nem hát emiatt nézi az ember. Persze a titkokra lassan fény derül az utolsó rész végére.

Amúgy tagadhatatlan az, hogy a Firefly sorozat innen is merített néhány ötletet. Itt viszont nem szállítók hanem fejvadászok kapják a főszerepet. Hőseink mindenkit elkezdenek üldözni, de sok esetben hoppon maradnak.

Van amikor azért, mert erkölcsi érzetük úgy tartja helyesnek, hogy fusson a körözött személy. Persze van olyan amikor egymással torzsalkodnak inkább és előfordul az is, hogy a kergetett személy elég ügyes vagy nem is kézzelfogható.

A történet jelentős része a Marson játszódik. A vörös bolygót lehetne Föld 2-nek nevezni. A Föld ugyanis jóformán lakhatatlanná vált egy katasztrófa miatt. Ezt egy meghibásodott térkapu (nem emlékszem a pontos nevére így lehet, hogy tévedek) okozta mely felrobbant és a Hold felét apró törmelékké változtatta. Ez a törmelék kering most a bolygónk körül. A planéták már terrafolmálhatóak és így kolonizálhatóak is. Így lehetséges, hogy a Jupiter is lakottá vált.

A sci-fi vonalról a járművek, a technika, a városok, a robotok és az űr gondoskodik talán a legjobban. A westernről pedig a hangulat, a táj és az egy az egy elleni kűzdelmek gondoskodnak. Az űrutazásnak köszönhetően vannak intergalaktikus bűnözők és így fejvadászok is a 2070-es években.

Hőseink a Cowboy Bebop nevű szállítóhajón élnek. A kényszerű összezártság jópár humoros illetve komoly jelenettel szolgál. Kénytelenek elviselni illetve megszokni egymás rigolyáit, a folyamatos pénznélküliséget és néha az éhezést is.

Spike Spiegel egykoron a Vörös Sárkány szindikátus tagja volt, de bő három éve kilépett és azóta a szindikátus szemében kitaszított lett. Remek harcművész, szájából állandóan cigi lóg és mindent fegyverrel vagy erőszakkal old meg. Rögeszmésen keresi régi és egyetlen szerelmét Juliát. Régi ellensége Kőszív aki a szindikátus tagja és később a vezetője lesz. Az ő kűzdelmük és múltjuk a legmeghatározóbb a sorozatban. Spike amúgy örökké mogorva és éhes. Ráadásul az élete 27 éve alatt felszedett leszarom stílusával mindenkit az őrületbe tud kergetni.

Jet Black a maga 36 évével a rangidős és övé a Cowboy Bebop űrhajó is. Az egykori nyomozó aki egy merényletben elvesztette az egyik karját szintén próbálja eltitkolni múltját. Mint Spike ő is keresi egykori szerelmét, akit meg is talál majd el is engedi. A hajón ő számít a legnyugodtabbank és a legmegfontoltabbnak. Sok esetben ő hajtja fel a munkákat és ő a hajó önjelölt szakácsa. Szabadidejében Bonsai fákat nevelget és Eint a kutyát istápolja.

Faye Valentine egy balesetben elvesztette az emlékeit és ébredése óta napról-napra él. Nőiességét képes bármikor latba vetni a cél elérése érdekében. Jópár alkalommal átveri vagy elhagyja a Bebop legénységét, de végül mindig visszatér hozzájuk. Ő is állandóan dohányzik és a 77 éves (ebből 54-et töltött kómában ami alatt egy percet sem öregedett). Mint az már megszokottá vált az ő múltja is homályos.

Edward 13 éves és a neme igazából mindig kérdés marad. Vannak olyan elejtett félmondatok, hogy ő lány, de a kinézete és a viselkedése sok esetben fiút sejtet. Még a saját apja sem tudja megmondani pontosan. Kitünő hacker, de egy kicsit őrült. Egy földi expedíció során csatlakozott Jetékhez. Róla jóformán semmi sem derül ki a sorozat alatt, viszont nagyon jól kijön Einnel.

Ein egy walesi corgi és mellesleg adatkutya / szuperintelligens dns kezelt kutya. Aranyos eb, de jelentős szerepet nem adtak neki. :)

A sorozat zenéje remek, a főcím isteni és a sztorit is eléggé jól kitalálták ahhoz, hogy a 26 részt kevésnek érezze az ember. Mindenkinek ajánlom megtekintésre. Megrendelhető / megvehető dvd-n is. Továbbá film is készült belőle, mely a sorozat alatt játszódik és nem annak befejezése.

Egy kedves kis négyrészes anime sorozat ez, mely a legjobb tudomásom szerint az ötödik játékhoz kapcsolódik. Igaz, hogy olyan formában csak, hogy a game hősei mára már csak legendák. A történet a bolygó egyensúlyáért felelős négy kő körül forog.

Pontosabban a Szélkristály kap itt központi szerepet. Linaly az ifjú leány aki még csak tanulja a mágiát lett a kiválasztott, hogy őrizze a kristályt. Rá vigyáz önjelölt módon Prettz. Az ifjú harcos oldalkocsis motorral közlekedik és egy akkora karddal hadonászik mint ő maga.

A sorozat részei inkább poénosak és bohókásak mint komolyak. Igazából az egész apró helyzetkomikumokra épül. Eléggé érdekes látvány ahogy Linaly fenekéből egy hatalmas fénysugár lövell ki és ébreszti fel több szzéves álmából a Repülő Sárkányt.

További szereplők még Rogue aki egy kalóz és Valkus, a félelmetes Acélszárny kapitánya. Persze a végén Valkus és Rogue egymásba szeretnek. További érdekesség, hogy itt a bajusza mindenkinek egy vékony csík mely egyenesen az orrából jön ki.

A főgonosz Deathgyunos aki gyilkosa Midnek a régi legendás harcosnak és elrablója a többi három kristálynak. Messze nem mai darab, a kilencvenes évek első feléből származik ezért a kéi világa nem olyan jó mint sok újhullámos anime filmnek. Persze a vége happy end, de egy így is egy nagyon jó kis történet kerekedik ki belőle, melyet érdemes megnézni.

A mű egy alternatív középkori valóságban játszódik, ahol a történelmet elképesztő erejű démonok (köztük Isten) irányítják az emberek tudta nélkül. Ebben a korban él Gatts, egy fiatal fiú kivételes erővel és elszántsággal megáldva, ő az anime főszereplője, és Griffith, egy szintén különlegesen jó harcos és zseniális stratéga, a Sólymok csapatának hadvezére.

Ennek a seregnek a sorsa alkotja a cselekmény legnagyobb részét, valamint az a gondolat, hogy az embereknek van-e szabad akarata, választása, vagy csak sodródnak a végzetük felé, és minden mozzanat Isten keze által vezérelt (ez a gondolat inkább csak az anime végén és a mangában bontakozik ki).

A sorozat legnagyobb részét csaták és politikai összeesküvések alkotják, egészen addíg, amíg fény nem derül olyan erőkre, amelyek legrosszabb rémálmainkban sem jönnek elő. Ez sok embernek, köztük nekem is nehezen emészthető volt, mert a mangával ellentétben az anime nem szerepeltet különösebben démonokat egészen a végkifejletig, és emiatt a vége elég nagy sokkot okoz, bár ez szerintem nem feltétlenül baj.

A rajzolás szerintem kifogástalan, és tökéletes hangulatot teremt, bár mivel a sorozat már lassan tíz éves, egészen más mint a mostaniak. Ha ez nem lenne elég, az aláfestő zene általam még sosem látott módon, brutálisan jól fokozza az alapból sem gyenge hatást, ami a nézőt éri.

Összességében egy rendkívül akciódús anime, emellett igen sok mondanivalóval rendelkezik. Elég nehéz mű, de a legnagyobb kedvenceim közé tartozik. Kihagyhatatlan.

Forrás: animeaddicts.hu

Bővebben: shearer.wordpress.com

Szerintem:

Egy remek anime, mely kötelező darab az anime rajongók számára. Nekem nagyon tetszett az egész és alig bírtam abbahagyni a nézését. A történetet jól kidolgozták és a képi megvalósítás is eléggé jól sikerült. Van benne minden ami egy jó sorozathoz kell. Eléggé elnyújtott ahhoz, hogy az ember ne tudja egy seggel végignézni és elég rövid ahhoz, hogy ne laposodjon el és érdekelje az embert.

Az egzisztenciát kereső, barátokat találó, majd elvesztő, csatát soha fel nem adó, az élethez ok nélkül ragaszkodó Gatts-sal abszolút azonosulni tudtam. A sorozatnak népes rajongótábora van és manga képregény formájában is forgalomba került.

Anime rajongóknak kötelező darab!

Tudom nem valami friss, de hozzám lassan jutnak el jó dolgok. Ez a jó dolog jelen esetben pedig egy igazi angol sitcom. Az igazi angolt elsősorban humorra értettem, de talán másban is érezhető benne, hogy nem amerikai kezek forgatták. Az akcentus, a szituációk, a humor forrása stb.

A talán majd a harmadik évadot is megélő sorozat 3 "jómunkásemberről" szól akik egy nagyvállalat pincéjébe vannak száműzve mint a számítógépesek. Roy a macsós, nagyképű, anyjától menekülő koszos disznó, Moss az igazi weirdo, az arc és Jen akit ígéretesnek tűnő állásinterjúja ellenére közéjük száműznek főnöknek. Természetesen a kezdet nehéz, de aztán viszonlag hamar összeszokik a weirdo-bagázs a pincében. A szereplők közül még meg kell említeni Richmond-ot, a death-metalos meg nem értett lelket aki csak sidekick és később kapcsolódik be, de rajta is iszonyat nagyokat lehet szakadni a röhögéstől és akkor már a önimádó nagyfőnököt sem hagyhatjuk ki a felsorolásból aki első percben a szívetekbe fogja lopni magát :D

Igazából mást nem is érdemes elmondani róla, vannak benne aktuál poénok is, klasszikus sitcom szituáció, néha morbid, ütős angol humor. Mi kell még?! Ja és a címe és a sztorija ellenére nem g33k sorozat :)

Ízelítőnek itt van rögtön az intro:

Vagy a hírhedt kalóz-ellenes reklám sajátos változata:

De a legjobb az általános hibakezelés:

és a fejlesztett változata:

Ez az, amit igazán ütősnek lehet nevezni. Erre aztán nem számítottam. Eddig igazából csak móka és kacagás volt minden House-zal, nevettünk a gyilkos poénjain, a komikus helyzeteken, a nemtörődömségén. De itt...itt már sokkal többről van szó. A 3. évad befejezése is kicsit érzelmesre sikerült, de ott elkapkodták a dolgot a készítők és csak pár gyenge, leginkább érzelgős záró részt sikerült összehozniuk. A 4. évad befejező epizódjai viszont szó szerint szíven ütöttek.

Igazából már jó pár napja túl vagyok a két epizódon, de valahogy nehezemre esett ideülni és írni róla. Nem tudtam mit írhatnék. Az biztos, hogy az esetleges 5. szezonnak felrakták rendesen a lécet. Ennél jobbat, hatásosabbat ugyanis nehéz lesz összehozni.

04x15 - House's Head

Ez a rész szabályosan hozzákötözött a székhez. Az első pillanattól kezdve nem tudtam levenni a szemem a képernyőről. A kezdés, hogy House nem emlékszik, hogy jutott egy bárba, de vérzik a feje, nem kispályás. Azonnal felkelti a figyelmet, amit az ezt követő kijelentése tovább fokoz: látott egy halálos tünetet valakin, de nem emlékszik, ki volt az. Annyit tud csak, hogy valamiért fontos.

Innentől kezdve gyakorlatilag House állandó látomásaiban vehetünk részt, amiket van, hogy maga okoz, de néha csak úgy maguktól törnek rá. Ezekkel a képzelgésekkel próbál rájönni, hogy mi történt valójában, a próbálkozások viszont cseppet sem tesznek jót a megsérült fejének. Az viszonylag hamar kiderül, hogy House egy buszon utazott, ami balesetet szenvedett és annak köszönheti a súlyos fejsérülését. A kérdés már csak az, hogy melyik utason láthatta azt a bizonyos halálos tünetet.

A látomások, képzelgések egyre sejtetőbbek, főleg miután újra meg újra megjelenik bennük egy csinos nő, borostyánkővel a nyakában. House érzi, hogy ez a nő a kulcs a megoldáshoz, mégsem képes emlékezni a pontos részletekre. Itt jönnek a különböző serkentő módszerek. Előbb könnyedebb megoldások, az epizód végén viszont már egy olyan gyógyszer, ami szívrohamot idéz elő. Ennek köszönhetően viszont megvan a tünet tulajdonosa, Amber, Wilson barátnője.

Lenyűgöztek az emlékezés utolsó képsorai, amit a szívroham előtt élt át House. Sok ilyen balesetet láttam már filmekben, de ez valahogy mégis más volt. Egy olyan ember szemszögéből nézni, akit úgy ismertünk meg, mint aki nem törődik senkivel és most mégis aggódóan nyúl legjobb barátja szerelme felé...igazán megindító volt. És még nem volt vége.

04x16 - Wilson's Heart

Ebben a részben derült ki igazán, hogy mennyire is fontos House számára Wilson barátsága. A megszokott kezelési módszerei ugyanis nem érvényesülhettek. Akárhányszor House egy kockázatosabb, nem 100%-osan biztos kezelési javaslattal élt, Wilson rávétózott és House engedelmeskedett. Ambernek így azonban nem juthatott az a sors, ami a már sokszor látott, csodás módon meggyógyuló betegeknek volt. Az ügy már nem volt érzelemmentes. House már nem tudott elvonatkoztatni a betegtől. Már nem volt érdektelen, ami viszont azt is eredményezte, hogy nem tudott teljes mértékben koncentrálni a diagnózisra. Ezen persze a folyamatosan súlyosodó fejsérülései sem segítettek.

Itt jött az a jelenet, amikor is Wilson megkérte House-t, hogy kockáztassa az életét és menjen bele egy veszélyes, de biztos módszerbe, ami felidézi minden emlékét. House kómába esett, a betegségre viszont választ kaptunk. Egy influenza elleni gyógyszer végez Amber-rel lassan, de biztosan. És mivel a busz balesetben tönkrement mindkté veséje, az nem volt képes kiszűrni a veszélyt jelentő anyagokat. A lány így menthetetlen.

A legutolsó jelent megint csak az érzelmesebb oldalról közelíti meg a mindig komor és rideg dokit. Valódi érzelmeket, valódi félelmet és valódi fájdalmat láthatunk az arcán, miközben Amberrel beszélget a buszon...természetesen csak egy elképzelt szituációban.

Az évad befejező részei tehát erősen az érzelmi hatásra összpontosítottak és szerintem ez tökéletesen sikerült is nekik. De szívesen fogadnám, ha megírnátok, hogy nektek hogy tetszett ez a megszokottól eltérő befejezés.

A hollywoodi kuliszák mögé betekintő sorozat szinte folyamatosan kifelé beszél a nézőknek, és szól be saját magának. Az eddigi négy évad alatt (mely összesen 54 epizódot jelent) igazi hírességek játszották saját magukat, és állítottak görbe tükröt saját világuk elé is. Az egészben azonban nem csak ez a lebilincselő, és nem ez készteti az embert, hogy egy ültő helyében megnézzen 5-6 részt, hanem az elképesztő laza, és bocsánat, de tényleg nincs más jó szó erre: cool dumák és hangulat, poénos dialógusok. Plusz a fent már - nem véletlenül - külön megnevezz ügynököt játszó Jeremy Piven, aki egy elképesztő karaktert hozott létre az agilis és igazi genya ügynök szerepében.

A szinkron nem rossz, de mégis, hogy lehet magyaru visszaadni, hogy "Let's hug it out bitch"?

Ma este 10kor véget ért Magyarország szerintem eddigi legjobb sorozata, vagy legalábbis az első évad belőle, melyet a téma alapján ketté is vehetnénk, de mivel egyben adták le, nem nevezném két évadosnak. A sorozatról amúgy írtam már az elején is, de gondoltam akkor már emlékezzünk meg róla így a végén is.

Történetünk kezdetén a kommandós Bordás Attilát egy hiba miatt lefokozzák közrendőrré és egy problémás, de kis örs parancsnokává teszik. Az első részek viszonylag langyosan telnek. Megismerjük a szereplőket akik szokják a szerepet is, egymást is. Igazából itt könnyen fel lehetne adni, mert azon kívül, hogy van a háttérben némi susmus, semmi különös nem történik Bordás őrnagy profizmusát és oltásait leszámítva.

De a sztori hamarosan beindul és kárpótolja a nézőt. Most, hogy mi is a sztori az szintén kérdés sokáig mert a lényeg a titkolózás a sötétben tapogatózás. A klasszikus krimivel ellentétben sokáig nem derül a néző számára sem, hogy "ki is a gyilkos". Amikor pedig igen és hirtelen minden világossá válik meglepetésként olyan pikk-pakk történik minden, hogy a néző azt sem tudja hova kapja a fejét és a megoldás sem egyértelmű.

Ekkor volt vége az első "szezonnak", de most vagy azért mert így lett kifizetve, vagy mert nem akartak egy esetleges szünettel nézőt veszteni, rögtön kezdődött is az új saga, új ellenféllel, új bűnözőkkel, új szereplőkkel. Ez a történet már kicsit kidolgozottabbnak látszott abból a szempontból, hogy tudtuk mi történik, mert a rendőrség volt a kezdeményező, de aztán ebből is izgi dolgok születtek miután kiderült, hogy az aktuális bűnözőnk elfogásával koránts sem ért véget a történet, csak ma.

Na eddig értelmetlenül rébuszokban beszéltem, jöjjön valami konkrét is. Most hirtelen magyar sorozat téren a végtelenített szappanoperáinkon és a fél év alatt elhalálozó saját ötletű vagy liszencelt vígjáték sorozatainkon kívül nem jut más eszembe, ezért bátorkodtam ezt a nevezni a legjobbnak. Még pedig azért mert jól felépített és megírt forgatókönyve van, mely nem fukarkodik izgalmakkal és meglepetésekkel. Mert jó színészek játszanak benne akik nem csak a nevüket, hanem a tehetségüket is hozzáadták a produkcióhoz. Persze ennél a résznél ne tessék itt színházi mélységeken gondolkodni, de kétésgtelenül jól és élethűen adták vissza a rájuk írt karaktereket. A legjobb közüllük is talán Stohl András, akit én mindenféle egyéb dolgai miatt egyáltalán nem kedvelek, de kétségtelen, hogy a szíve és a kötelessége közt örlődő Bordás őrnagyot nagyon jól adta.

Ugyan itt agyonajnározom ezt a sorozatot, de senki ne tévedjen el. Költségvetésben és minőségben meg sem közelíti az amerikai "remekeket" amikért oda vagytok, de magyar viszonlatban kiemelkedő és azt kell mondjam kellően magyar. Hazai problémák, hazai emberek, hazai technika. Ezt a vívódó őrnagy dolgot sem úgy kell felfogni mint a klasszikus amcsi akciókban ahol hősünk végig a törvénnyel és ellenfeleivel dacolva, egy szál céres trikóban véres trikóban végső megoldásként egy nagy bunyóban megöli az ellenfelet, hogy teljes mértékben győztes lehessen mindenek felett. Itt bizony a sorozatbeli őrnagyunk igenis kötelességtudó és ahol a lehet a szabályokon belül marad és az ellenfél élve kell.

Mit mondhatnék még? Jó a zenéje :D szóval spuri valamelyik hazai torrent oldalra vagy az MTV archívumába és nézzétek meg az utóbbi idők legjobb hazai remekét!

Hmm...örülök, hogy a House készítői nem hazudtolják meg magukat és epizódról epizódra képesek valami újat nyújtani, ami lenyűgözi a nézőket. Ilyen volt a 14. rész is, ami leginkább a haláli poénokban emelkedett ki a szezon eddigi sztorijai közül. Reméljük ennél csak jobb lesz :)

Már az, ahogy a rész kezdődik is mutatja, hogy itt valami igazán egyedi dologgal szembesülünk, hiszen ízelítőt kapunk House kedvenc tv sorozatának forgatásáról. Innen jön csak az igazán hihetetlen rész, hizsen House képes és elrabolja a főszereplőt, azzal a magyarázattal, hogy a sorozatsztár haldoklik csak még nem tud róla és House feltett szándéka, hogy megmentse. A legjobb persze az, amikor ezen szándékát olyan érvvel támasztja alá, hogy igazából az nem érdekelné, ha a színész meghalna, de mivel ennek közvetlen következménye lenne, hogy a tv show főszereplője is eltűnik, valamit muszáj tennie. :D

Az elrablást persze követik más elvetemült tettek is :D Ahogy azt már megszokhattuk Housetól :D Ott van például az, amikor a színész már épp hazaindulva, révén, hogy nem sikerült kedvenc dokinknak bebizonyítania a tumor meglétét, de House - mintha teljesen természetes lenne - benyugtatózza a liftben és így cipeli el MR-re :D

A helyzet feszültségét még az is fokozza, hogy épp ellenőrzést tartanak a kórházban, így gyakorlatilag House azzal, hogy a lehető összes törvényt megszegi, amit meg lehet szegni, magának Cuddy-nak az állásával játszik. Nem mintha ez nagyon megakadályozná abban, hogy mindent megtegyen a rejtvény megoldásához. A legjobb módszer pedig a sorozat teljes egészének megnézése az egész csapattal együtt természetesen kizárólag a tünetek keresése céljából :D

Megtörténik végül a nagy felismerés, a koppanást még a tévé előtt is tisztán halljuk: House rájött, hogy mi a baja kedvenc sorozathősének. Most viszont történik egy kis baki. Abban nem téved House, hogy allergiáról van szó, abban viszont igen, hogy mire is allergiás a beteg. A kezelést persze megint önfejűen, mindent kockáztatva, engedély nélkül hajtja végre, ami már megszokott, de most sokkal több minden forog kockán. Ezért is van, hogy némi jellemfejlődést láthatunk az epizód befejező perceiben. House-nak bűntudata van, beismeri, hogy tévedett, majd a sorozat részletes elemzése után rátalál az allergiás reakciók tényleges okára: a tonikra.

A rész fantasztikus volt, és az utolsó pár percet leszámítva egyértelműen a poénokra koncentrálódott. Tökéletesen hozta, sőt talán kicsit felül is múlta az évad megszokott minőségét, bár őszintén szólva nekem a 13-as epizód kicsit jobban tetszett :D De hát ez én vagyok :) Az biztos, hogy mindenki nézze, mert egyre jobb :D

Egy unalmas pillanatomban gondoltam meglesem, mégis mikor lesznek a következő részek a House-ból és más szuper sorozatokból, amikor is rá kellett, hogy döbbenjek: lemaradtam egy csomó részről :D Nem gond, így legalább többet is megnézhetek egyszerre és nem kell várnom egy hetet, hogy kijöjjön az új epizód :D Így sikerült végre megnéznem a Dr. House szünet utáni első részét, a negyedik évad 13. epizódját.

Előljáróban annyit, hogy az apró szünetben semmi sem változott :D House a régi, maximum a sztorikban vélek felfedezni némi minőségjavulást. A 3. évad számomra nagy csalódással ért véget. Sokkal izgalmasabb részekre számítottam, ezért eléggé nyögve-nyelős volt végigülni annak a szezonnal az utolsó epizódjait. Ezzel ellentétben a 4. évad már az első részekkel is bizonyította, hogy képesek a készítők újra hozni a megszokott minőséget. Ezt pedig a No More Mr. Nice Guy egy fokkal még überelni is képes volt. :D

Megint csak szembesülhetünk House csodálatos elméletével, mely szerint nem létezik tökéletesen boldog és kedves emberi lény. :D Ennek alapján pedig az epizód páciense egyfajta genetikus rendellenesség áldozata kell hogy legyen, hiszen mindent a lehető legnagyobb kedvességgel fogad. Legalábbis House szerint. Itt jön azonban a legnagyobb csavar, hiszen a 3 szorgos kis munkás :D a szifiliszes beteg és annak "személyiség zavara" között felismerni vélt összefüggést House-ra is kivetíti. Így jön a "véletlenül" ottfelejtett vérminta elemzése, és megdöbbentő eredmény, hogy House is szifiliszes és ebből adódik "ellenállhatatlan" modora is :D Az egész történet persze mind egy röhejes játék és átverés része volt, amin jó nevettünk :D

Hatalmas poén volt még ezen kívül a Wilsonon veszekedő House és Amber párbaja :D Mint elvált szülők, felosztották Wilson "felügyeletének" idejét, hogy így mindketten tölthessenek vele némi időt :D Hát ezen eldobtam az agyam. De ezt inkább tapasztalja meg mindenki miután megnézte az epizódot :D

A része többnyire persze a megszokott sémán ment végig. Jött egy ismeretlen beteg - aki egyébként rendkívül bárgyú tekintetével és kedvességet sugárzó arcával tűnt ki a sok beteg közül és hívta fel magára House figyelmét :D Gondolta, ha valaki ennyire boldog, abban már alapból van valami furcsa :D - és ez a beteg többszörös sikertelen kezelés után végre megkapta a gyógyulását okozó szert is, amire House egy furcsa, asszociációs pillanatában felállított diagnózisból eredeztetett :D

Aki már függő, az mindenképpen nézze tovább, aki meg nem is ismeri, az szégyellje el magát és kezdje el beszerezni az első évadtól kezdődően az összes eddigi epizódot :D

Végre van egy kis időm pihengetni, meg a postokkal foglalkozni, így tarthatom magam az ígéretemhez és nekiállhatok írni az Angel 5. évadajának részeiről. Kezdjük is mindjárt a szezonnyitó epizóddal, ami úgy érzem nagyon ütősre sikerült. Előrevetítem viszont, hogy bárminemű, a korábbi évaddal kapcsolatos kérdésre, észrevételre képtelen vagyok reagálni, ugyanis - bár szégyellem bevallani - azt az évadot nem láttam teljes egészében :S

Ezért volt az, hogy már a legelején felmerültek bennem olyan kérdések, hogy hogyan kerültek az egyik legfőbb gonosz, a Wolfram and Hart élére Angel és társai, amikor ők a jó ügyért harcolnak. Aztán végülis kiderült, hogy igazából az ügyvéd cég forrásait, kapcsolatait és eszközeit szeretnék felhasználni a gonosz elleni harcban, és gyakorlatilag belülről legyőzni azt. Érdekes és mint később kiderül, elég nehéz és veszélyes feladat ez, ami viszont kellően sok poénos jelenetet generál a részek során :) Aminek ugyebár nagyon tudunk örülni :D

De térjünk is vissza az első részhez. Az intro a régi, a szereplők ismerősek, kivéve az idegesítő szöszit, Eve-t, aki valami iszonyatosan irritáló személyiséggel rendelkezik :D Én nem tudom - vagyis már tudom, de az első rész nézése közben még nem tudtam :D - hogy milyen szerepe lesz, de tuti semmi jó. Elviekben ő a felső vezetés és Angel közti kapocs, kommunikációs híd, ha úgy tetszik :D Régi szereplők is feltűnnek, vegyük csak Harmony-t, aki Angel titkárnője lesz. Na az a nő nem normális :D De hát pont ezért szeressük :D

Ízelítőt kapunk az Angelékre váró, kétes célú feladatokból is, melyek sokszor elbizonytalanítják a jóért küzdő csapatot, hogy valóban a helyeset teszik-e. Itt van mindjárt egy olyan emberke, akit nagyon utálunk, hiszen saját fiába rejtett el egy nagy, biológiai fegyverként működő bombát. Na és őt kell megmenteniük a törvény kezétől...na szép. Ehhez lesz jó segítség a némiképp, jogi ismeretekkel feltúrbózott Gun, aki ezentúl sok okosságra fog minket megtanítani.

Az előző évadokhoz hasonlóan itt is kapunk bőven poénokat :) Először is pótolhatatlanok a csodálatos énektehetségek, akik Lorne megérző-vizsgálatának vetik alá magukat. Ott van akkor még Angel is, aki gyakorlatilag kisgyerekként válogat a jobbnál jobb autók közül a mélygarázsban :D De ez csak töredéke, szóval mindenki nézze meg magának az egész részt a valódi szórakozáshoz :D

Na és végül, de nem utolsó sorban, IGEN, megjelenik Spike is abból az amulettből - Buffy rajongók előnyben - amit a Pokol szája elleni harcban viselt. Spike akkor meghalt, élve elégett ( hüpp rész volt v.v ), de ezzel megmentette a világot. Most egy kicsit sem fura szituációban lép színre újra, aminek mi csak örülni tudunk :D

Igazából sokkal többet nem tudnék hozzáfűzni az első részhez. Így utólag egy nagyon jó sorozatról van szó, úgyhogy ajánlom mindenkinek! Na és persze Spike RULEZ! :D

Történetünk az I. világháborúban kezdődik, ahol is két "jóbarát", Alf Stokes és James Twelvetrees megmentik egy felettesük, Teddy Meldrum életét. Ezután pár évvel adva van egy helyzet: James a Meldrum-házban lakáj, Alf pedig lányával, Ivy-val tengeti életét mint mulattatók - ám műsoruk annyira kritikán aluli, hogy az első előadás után nyomban kirúgják őket a színházból. Így hát Alf elhatározza, beáll komornyiknak, és természetesen és véletlenül a Meldrum-rezidenciát szemeli ki eme célra. Fel is veszik komornyiknak, de épp akkor kellett eltávoznia a szobalánynak. Ez már ki tudja hányadik lány, ugyanis a Tiszteletreméltó Mr. Teddy fanatikusan imádja a szobalányokat, s ennek általában az a vége, hogy teherbe ejti őket, majd jön egy újabb akivel ismét eljátsza. Mivel új szobalány kell, a pénzimádó és kapzsi Alf első feladatául egy lapos és közönséges külsejű szobalány beszerzését kapja. Így hát elhivatja a saját lányát, és temészetesen titkolják, hogy rokonok. Ivy-t fel is veszik, s innentől kezdődik a mókás és mindenképp rekeszizomleszakajtó történet. Nos mint tudjuk, itt vannak az urak és a szolgálók. Először is tekintsük körbe a szereplőket. Nyomban nézzük a ház legfőbb urát, Lord George Meldrumot. Meldrum özvegy ember, ám nem különösebben zavarja, ugyanis házasságtörő viszonyt tart fenn Lady Agatha Shawcrossal, Sir Ralph Shawcross nejével. A viszonyt az egész család és a személyzet tényként kezeli, csak Ralph nem tud róla - vagyis hát sejti. A következő szereplőnk Teddy Meldrum, a szobalányhajhász, George öccse. Georgenak van két lánya. Az első a transzvesztita Cissy, aki leszbikus viszonyt tart fenn barátnőjével, Penelope Barrington-Blake-kel. A második a szép, ám beképzelt Poppy, aki szerelmes Jamesbe, a lakájba. Végül a család tagja még Lady Lavender, George idióta anyósa, akinek állandó és hű társa Kapitány, a papagáj. Ivy-t szereti a legjobban a szolgálók közül, mégis nap mint nap rádobálja az ebédjét, ezenkívül átnevezte Etelre, mert az Ivy név nem tetszik neki. Most jönnek a szolgálók. A komornyik Alf Stokes, mániákusan fut a pénz után és természetesen lop-csal-hazudik + hamisít. A lakáj James Twelvetrees, jóképű, illedelmes ember, akinek állítólag papi családja van, de később kiderül hogy hát nagyon nem... x'D A szakácsnő Mrs. Blanche Lipton, s állandó áldozata Alf pénzimádatának, folyton pénzt csal ki tőle. Az ügyefogyott, ostoba szobalány, Ivy mindent megtesz, hogy jó útra térítse apját. Az inas Henry, a kis, szemüveges fiú, aki fülig szerelmes Ivy-ba, és folyton beszól valami ostobaságot. Végül van a mosogatónő, Mable, aki folyton az "Az finom lesz" mondatot hajtogatja, valahányszor valami ételt adnak neki. A sorozat állandó szereplője még Wilson kapitány, egy rendőr, aki rendszeresen betér a házba felenni az ételt és cseverészni. Vannak még mellékszereplők, pl Madge Cartwright, akit mindenáron hozzá akarnak adni Teddy-hez, Jerry, Poppy udvarlója, vagy az érsek.

A történet gyakorlatilag annyi, hogy mindig találnak valami bajos vagy kínos helyzetet, amiből ki kell lábalni. Ezt az egészet a sorozat páratlan humorral teszi meg - szinte minden másodpercben nevetni lehet, annyira ügyefogyottak a szereplők és annyira jó poénokat raktak bele. Higgyétek el, ez volt eddiga legjobb európai sorozat, amit eddig láttam. Szórakoztató, roppant poénos és mégis aggódhatunk a szereplőkért néha-néha. Összegezzük!

Pro: rengeteg ütős poén, aranyos karakterek.

Kontra: nem tetszett a vége.

(Majd lesz kép ha találok)

nem szeretnék most részletes bemutatásra bocsátkozni, csak röviden annak, aki esetleg nem hallott volna a how i met your mother című tévésorozatról: egy új amerikai közkedvencről van szó, mely a 3. évadát tapossa éppen. a történet egy flashbacken alapul. 2030-ban járunk, az apa (Ted Mosby) épp a gyerekeknek meséli el - ahogy az a címből is kiderül, - hogy hogyan ismerte meg az anyjukat. mindenféle történetet mesél 2005-től kezdve, ami vele, illetve barátaival, környezetével történt egészen addig, mígnem majd valamikor a (nekünk) jövőben elérkezik a csattanóhoz. kicsit amúgy jóbarátok-feeling, de mégsem annyira.
a jóbarátokat nem tudtam mindig fenntartások nélkül élvezni (mellesleg nem is láttam sok részt), ezt nagyon. szenzációs alapötlet, nagyon jó forulók és csavarok, telitalálat karakterek, kis társadalomkritika, jó humor, egyszóval nagyon tetszett, nagyon szerettük a sorozatot.
szerettük. volt ugyanis egy néhány hónapos kihagyása, nem tudom pontosan, milyen okokból, de szünetelt a forgatás. aztán nemrég beindult újra, minden héten új résszel, mint régen. de valahogy nem az igazi. olcsó poénok, a karakterek sem olyanok, mint a szünet előtt - gyenge lett az egész. nálam már régen rossz, ha a nézettségnövelés érdekében bevonják egy epizód erejéig valamelyik botrányos sztárt. jelen esetben britney spiers lett a kiválasztott. elveszett a sorozat sava borsa.
körülbelül úgy érzem most magam a sorozattal kapcsolatban, mint mikor karácsony előtt megnéztük a várva-várt macskafogó 2-t, a szenzációs és nagyon eredeti előd folytatását. undorodva jöttünk ki a moziból, alig hittük el, hogy a lényegében ugyanaz a gárda hogy süljedhetett idáig. olcsó, szar.

szóval egyre elkeseredettebb vagyok, ami a how i met your mother-t illeti. annyira telitalálat volt az egész. reménykedem minden egyes új rész megnézésekor, hogy visszaáll az eredeti "feeling". eddig még nem jött be.

a sorozat hivatalos oldala itt, wikipédián pedig itt olvashattok utána.

Igazából ezt a postot csak egyfajta ígéretként gondoltam, mivel egy részenkénti ismertetést tervezek az Angel sorozat 5. évadjáról. Már korábban láttam az összes epizódot, most viszont azt tervezem, hogy újra megnézem őket egyenként és mindegyikről megpróbálok valami érdekeset összedobni itt a blogon :) Előljáróban annyit, hogy a sorozat isteni, minden Buffy és Angel fannak MUST-SEE, és hát aki nem ismerné, annak is érdemes megnézni. Hátha kedvet kap a többi évadhoz is :D

Azt viszont le kell szögeznem, hogy a zh-áradatok közepette még nem tudom pontosan, hogy mikor kezdődik el hivatalosan az Angel 5. évad a filmaddict blogon. :) De azért kitartás! :)

How I Met Your Mother is folytatódott végre a múlt heti kihagyásért mérges voltam, a rész szerintem elég közepes volt, talán ha kettő hangosan felnevetős poén volt benne, HIMYM-től ez egy picit kevés, de így is simán az átlag szitkom feletti.

És akkor az a promó. Jövő héten végre-valahára folytatódik a Supernatural harmadik évadja a "Ghostfacers" című epizóddal. Egy promó videó már kijött róla, ami nem egy szokásos trailer. Láthatóan a kézikamerás horrorokat akarják ezzel a résszel majd leutánozni ala Blair Witch, [REC].. Már fent van a neten egy ideje, de gondoltam, azért kiteszem most ide.

Miről is szól ez a többkamerás sitcom (abból gondolom, hogy többkamerás, hogy ott figyel az aláröhögés ugye)?
Ted Mosbyról aki 2030-ban elkezdi mesélni a két gyerekének, hogyan ismerkedett meg az anyjukkal. Röviden ennyi.
Kicsit hosszabban 5 jóbarátról, akik mindenféle idióta dolgon mennek keresztül, vagy inkább hétköznapi (nemhiszem) dolgokon, csak éppenséggel rengeteget szerencsétlenkedve. Ott van Lilly (Allyson Hannigan, talán a legtöbben a Pités "egyszer a zenetáborban furulyát dugtam a puncimba" csajként ismerik) és Marshall, akik épp készülnek összeházasodni, mindez ráébreszti Ted-et, hogy magányos. Megismerkedik viszont Barney egyik csajozási technikájának segítségével (Hy, have you met Ted?) Robinnal (aki nő, szal semmi buzulás, ez nem a Batman és Robin), akibe első pillantásra beleszeret, mindezt megfejeli azzal, hogy ki is mondja ... ééés ott van még Barney.

Amiért a leginkább jó ez a sitcom, az szvsz Barney. Ha valakihez hasonlítanom kéne, akkor a jóbarátok Joey-ához hasonlítanám. Az igazság viszont az, hogy Joey kispályás Barneyhoz képest, plusz Barney okosabb. Na jó, nem mindig. Ő a tipikus nőfaló, nagybaszos, nagypofájú szókimondó, minden 2. nőt megdöntő és vissza nem hívó, házasság és komolykapcsolatellenző, idióta és pofátlan módon de többnyire sikeresen csajozó szingli (de utálom ezt a szót) faszi, aki többnyire öltönyt hord (a vidám napokon), ellenben temetésen nem.

Fergeteges a szövege, azt hiszem ezek örökzöld gyöngyszemekké válnak, majd egyszer, talán.
Ilyenek mint: it's gonna be legen ... wait for it ... dary, Ted, you're gonna be my wingman flight suit up (halloweenes rész, top gun), high five, mentally high five, blind high five és hasonlók.

Akiknek ajánlom: sitcom fanatikusok (bár ők már úgyis látták), aki röhögni akar, vagy egyszerűen szar a kedve, vagy esetleg azok is bepróbálhatják, akik szerették a jóbarátokat, ez jobb annál :P
Akiknek nem: akik nem szeretik a sitcomokat, vagy az idióta humort

Kicsit szétbontva a két évadot. Az 1. évad végig jóvolt, változatos, jó poénok, ellenben a vége nem tetszett. A 2.ról olvastam, hogy sok embernek nem jött be, hullámzott a színvonal. Én eztnem vettem észre, lehet azért mert daráltam. Viszont a befejezés az nagyon jó lett!

Végül annyit, hogy nézzétek, megéri!