Ezen a hétvégén ismét a Szülői Ház vendégszeretetét élvezhettük, amit mindig nagyon várunk, hiszen ez az egyik menedék a mindennapi rohanásban.

Pénteken szerencsére elértük a félhármast, ezért négy után nem sokkal megérkeztünk. Rá is vettetük magunkat a maradék kajára, Anyám csodálatos házi pizzájára és a gulyáslevesre. Közben még elcsíptük élőben az Olimpia megnyitóünnepségének utolsó egy óráját a televízióban. Persze gyúrtunk az este nyolckor kezdődő ismétlésre, amibe a vége felé sikerült is jól belealudni. :)

Tegnap reggeli után Apámmal és Mézivel elmentünk bevásárolni és körülnézni ún. "nehézlemezért" ami az épülő garázs szigeteléséhez kell (lásd a nyitóképen, jobb alsó sarokban). A "kék-sárga, kutyuskás" boltban iszonyat drága volt, ezért inkább Pirosak alá néztünk el a nagy tüzéptelepre, ahol felébe került csak az öt tekercs anyag. Közben anekdotáztunk a régi szép időkről és a jobb sorsra érdemes, mára elhagyott és lepusztult gyárak-üzemek dicső múltjáról. ;)

Ha már arra jártunk Fatert sikeült rávennem, hogy kiránduljunk már egy kicsit Tószeg felé, így közelebbről is megnézhettem a rég nem látott környéket. Vasútbarát lévén nagyon megfogott, hogy a tószegi állomásnak még mindig karos bejárati jelzője van Szolnok felől (lehet a másik irányban is, de arra még nem jártam). Igazi EpIII hangulat így 2008-ban a szerencsére még nem felszámolt mellékvonalon. :)

Tószeg karos bejárati jelzője

Este felé pedig találkoztunk egy fagyizás, beszélgetés erejéig Bea unokatesómmal és lovagjával Zolival, aki nekem itt a szolnoki GDF-ben volt évfolyamtársam. Fagyi, dumálás, Kassai Söröző, így el is telt a szombat este.

Előtte a Városházánál éppen belefutottunk, az ilyenkor "nagyüzemben" egymás után következő ifjú házasokba és a násznépbe, meglepetésünkre az egyik menyasszonyi járat egy tűzoltóautó volt. :)

"Éljen az Ifjú Pár!" Az ő parádés kocsijuk egy tűzoltóautó volt :)

A Tisza-parti Sétány és a Verseghy Park változatlanul gyönyörűszép kár, hogy a harmóniát a Békás Kutat szabadstrandnak néző etnikai "kisebbség(?!)" pancsolása megzavarta.

Szolnok, Verseghy park, háttérben a jobb sorsra érdemes Damjanich uszodával

A mai nap szenzációja Cseh László olimpiai ezüstérme mellett a bográcsban főtt birkapörkölt volt, amit jómagam már igencsak régen ettem. Az illatot a késő nyári szellő minden bizonnyal messzire elvitte Kocsoroson. :) Desszertnek pedig herőce (csöröge, forgácsfánk, ki hogy hívja) sült, hozzá pedig isteni szilvaröszti immár a saját szilvafánk terméséből.

Szabadtűzön rotyog az isteni birkapörkölt ;)

Így telt el ez a hétvége is, sajnos gyorsan, el kell érnünk a negyednyolcas vonatot, holnap már újra  munka frontján kell lenni augusztus 28-án, amikor végre hosszabb időre szabira megyünk!

Galaxy Hunter : SpaceShip One

Már megint eltelt két hét, ezért írok egy kis összefoglalót a címben jelzett időszakról.2008.07.05. (Szombat):

Meglátogattuk Pick József "mindent gyűjtőt" Dorogon, akivel az előző hétvégén Szolnokról felhozott ITT videomagnót sikerült elboltolni két (vagy inkább másfél ;) ) rádióra, egy hiányos VT R4300 Harmónia és egy Terta T325 (EM80-as varázsszemű változat) készülékre.

R4300 Harmónia (felül) és Terta 325 (alul)

Ha már ott jártunk, vendéglátónk (aki nemhogy Dorog és országszerte ismert, hanem nemzetközi szinten is) körbevezetett házában és megmutatta a pazar rádió, katonai hiradóberendezés, gramofonlemez és sokminden más gyűjteményét, valamint a helytörténeti munkásságát jelképező dokumentumait, albumait és néhány saját könyvét is. Meglehetősen megtisztelve éreztük magunkat a mondhatni polihisztor gyűjtő házában.

Kirándulásunkat Visegrádra folytattuk, Esztergomon át, ahol rövid fotómegállásra felmentünk a bazilikához.

Az Esztergomi Bazilika a júliusi ragyogó napfényben :)

Visegrádi úticélunk a bobpálya volt, ahol jómagam életemben először jártam, Mézi tölete nyomán újabb felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb. Mindkét-féle járművet kipróbáltam, az első (vájatban csúszó) kicsit húzósabb volt pláne, hogy egy türelmetlen és szemtelen siheder ugatott mögöttem, hogy "- gyorsabban!", aztán meg érkezéskor ott dühöngött a csajának, hogy ilyen meg olyan béna vok... A második járművel (sínen csúszó) azért már bátrabb voltam, látván a biztonsági övet és az eleve biztonságosabb kialakítást, ezt kifejezetten élveztem is. :)

2008.07.11-13. (P-Szo-V):

Szerencsére úgy alakul mostanában, hogy egészen sűrűn lejutunk Szolnokra is, ezt a garázsépítkezős project is indokolja, hogy Apámnak legyen segítsége, meg mégiscsak Jól esik a Szüleimmel is Együtt lenni. Persze pénteken volt egy kis szívás a melóban, némi túlóra árán, de azért a félötös vonatot elértük. Ez az utunk rendhagyó volt abból a szempontból, hogy most a bringákkal együtt utaztunk le. Szerencsére a Szolnok-Pest között közlekedő, zónázó és személyvonatokon kerékpáros szakasz is van (a vezérlőkocsiban, közvetlenül a mozdonyvezető állás mögött), ezért megoldható volt a bringás vonatozás.

Érkezésünk után irány a Tisza-parti Sétány és a szolnokiak kedvenc fagyizója ;) , mert Mézinek ezt is nagyon régen megígértem. Unokatesómékkal is sikerült össze futnunk, akik éppen a Tiszaligeti Fesztiválról igyekeztek hazafelé (afro-hastánc fellépése volt). Mézi nagyon élvezte a Szandaszőllősre vezető kerékpárutat, ami az elkerülő csomópontnál kis alagutakon megy keresztül. :)

Szombaton aztán nekiláttunk Apámmal felhajtani az anyagot, ami az alap betonjához kellett, három tüzéptelep után mégiscsak maradtunk a szandainál, ahol megrendeltük a sódert és a cementet a rákövetkező hétre. Anyám és Mézi addig elkészítette az Isteni ebédet. Délután az első adag alapbetonra rákerült koszt kellett kitisztítanom, Apám a zsalut szerelte és betont kevert a maradék két lyukba. Estefelé a legnagyobb meglepetésünkre felkeresett gyerekkori barátom Gergulics Robi anyukája (Robi 2002 óta az USA-ban él), akivel jól elbeszélgettünk Robiról, a régi szép időkről, természetgyógyászatról, egészséges életmódról, és mindenről, amiről csak szó eshetett. :)

Vasárnap reggel, még reggeli előtt átbringáztunk Rákóczifalvára, hála a kiépített kerékpárútnak, ezt már biztonságosan megtehetjük egy jó ideje (először 2007 májusában ért a kellemes meglepetés, hogy a kerékpárút Rákóczifalváig ki van építve). Körbejártuk a falut, ami nekem is élmény volt, hiszen ekkora utat már több, mint 10 éve jártam be ott. Visszafelé a nap már magasan járt és a kánikulai meleg kezdett elharapódzni, ezért siettünk is vissza reggelizni, de azért útközben megálltunk a Szanda Buciban friss tejért. :)

A nap hátralévő részében még a helyükre tettük a zsalukat, majd az isteni ebéd után, amíg csendespihiztünk, Anyám megcsinálta a mennyei almás sütiket. Sajnos eljött a búcsú ideje, mert a 19:22-es vonatot el kellett érni, ezért negyedhét magassgában nyeregbe pattantunk és lóhalálában végigtekertünk Szolnokon a vasútállomásig. Ennek köszönhetően jóval hamarabb kiértünk, majd elkezdődött a zakatolás a Keleti pu-ig, kb. negyedtíz magasságában érkeztünk. Bringázás haza, útközben a Dózsa György úton nagy meglepetésünkre egy sünike is szaladozott a járdán. :)

2008.07.19. (Szombat):

Bringázós napra ébredtünk, gyönyörű idő volt, ezért tavasz után újra útba ejtettük Szentendrét. :) Az előző napok esős időjárása ellenére az ártéri erdei kerékpárút (Budakalász és Szentendre között, aki még nem járt arra) száraz és sártengertől mentes volt. Ámbár a csapadékos időjárásban jól megnőtt útszéli csalán egy-két helyen igencsak belógott a rövidnadrágos bringások nem kis "örömére", lehetett kerülgetni, aki nem akart szúró-csípő térdeket. Ámbár a reumás izületekre kiváló gyógyszer, így akár jól is járhattak néhányan vele. :) Odafelé megcsodáltuk az épülő és szépülő "Chuck Norris" (M0-ás) hidat is.

Szentendrére érve felfedeztünk egy általunk még nem ismert, mindenbizonnyal új kerékpárutat, ami a várost kikerülve, végig a Duna mentén, szinte egyenesen a korzóra visz, isteni levegő van ott, kivétel ezalól a szennyvíztisztító telep. :)

A korzón lévő törzshelyünkön aztán végre rendelhettünk az isteni házi sörből, ami a melegben a 20km tekerés után igencsak vérré vált bennünk. Visszafelé a Rómain ráköszöntem (Baszog)Atomra, illetve állítólag az egyik kolléganőnk is arra bringázott. Hazafelé még megálltunk az egyik parti fagyizós helyen "csavaros fagyit" majszolni.

NÉZD MEG A KÉPEKET!

Duna parti csendélet a kerékpárút mellett

1998. június 30-án reggel személyes holmijaimmal megrakodott, kombi autóval indultunk el Budapest, illetve akkor még Solymár felé. A volánnál egyik unokatestvérem ült, valamint Apám kísért el az útra.

Forró nyári reggel volt, Anyám kijött a ház elé, könnyeivel küszködött, búcsúztunk, majd ahogy az autó elindult és maga mögött hagyta Szolnokot, elkezdett tudatosulni bennem, hogy mostantól gyökeresen megváltozik az Életem.

Otthon, Édes Otthon (2004. nyarán)

Elsősorban a karrier motivált abban, hogy Budapestre jöjjek dolgozni, tanulni és élni, sajnos Otthon a körülmények már nem kedveztek és nem tudtam volna IT területen elhelyezkedni. Ha rajtam múlt volna, biztosan nem jövök el Szolnokról, legalább a főiskola befejezéséig a Szülői Ház biztonságát választottam volna, aztán pedig Otthon Szolnokon (vagy a régióban) próbáltam volna fészket rakni, családot alapítani.

A fővárosi álláslehetőség, mivel első IT munkahelyemen a beosztás nem tette lehetővé a bejárást (vállaltam volna az ingázást minden nap, ha normál munkarendben dolgozom), ezért el kellett fogadni a legnehezebbet is: ide kell költöznöm, hátrahagyva a Családot, a Szeretett Rokonokat (szegény Kucikát pl.) és a Legjobb Barátaimat, akik voltak olyan szerencsések, hogy megtalálták a számításukat Szolnokon, és nem kellett messzi földre (esetleg külföldre) menniük.

Először Solymáron laktam, Apám testvérééknél, addig maradhattam, amíg nem találtam albérletet. Ahogy kipakoltunk a kocsiból, megebédeltünk, aztán Apámék indultak is Haza. Akkor már növekedett az a bizonyos gombóc a torkomban, de még tartottam magam. Az igazán rossz az este leszálltával lett, egyre hevesebben törtek fel az emlékek az elmúlt 25 évről, főképpen az 1997-98 tanév alatti időkről, a főiskolás barátaimmal átélt nagyszerű élményekről, a biliárdpartykról a Tündében, a "tűzkeresztségről" ;), és sok-sok évre visszamenőleg, egészen gyermekkoromig. Este már nem bírtam tovább, papírt ragadtam és az egyik lánynak a bandából megírtam mit érzek, ki kellett írnom magamból. Volt már mobiltelefonom, de az akkor még igen drága volt (1998-at írtunk), ezért nem mertem telefonálni, mert anyagilag is a padlón voltam, be kellett osztani ami volt. Megírtam a levelet, majd lefeküdtem, nagyon nehezen elaludtam. Éjjel azt álmodtam, hogy a barátaimmal megyünk be busszal a városba, a Tisza-hídról lejövet látom, hogy esik az eső... Felébredtem, tényleg esett az eső, Solymárt és a Pilis többi települését hintette a völgyben az égi áldás.

Másnap, 1998. július elsején jelentkeznem kellett a MÁV Informatika Kft-nél nappali műszakra, akkor még reggel 8-ra kellett mennem, de az elkövetkező nap már éjszakás voltam, este 6-tól reggel 6-ig (a nappali műszak pedig fordítva :) ). Először a terézkörúti központban kellett jelentkeznem a HR-nél, "szerencsétlenségemre" pont a Nyugatinál. Ahogy kijöttem a metróból, önkéntelen is a csarnokba húzott a szívem, hogy megnézzem, indul-e Szolnokra vonat. Bizony, több vonat is indult azidőtájt Szolnok felé, és hirtelen megfordult a fejemben, hogy gyorsan jegyet veszek és Haza megyek, mert nincs kedvem ehhez az egészhez, inkább mást csinálok, csináljuk vissza, csak Odahaza fejezhessem be a főiskolát és a Családommal, Barátaimmal lehessek... De győzött a józan ész, már itt van helyem, itt kell dolgoznom, tanulnom és élnem, majd a pihenő heteken Hazautazom (akkoriban 3 hét szolgálat után járt egy szabad hét a fordás operátoroknak). Erőt vettem magamon, és fejest ugrottam a Nagybetűs Életbe. :) Így kezdődött, 10 évvel ezelőtt!

Azóta végre itt is Otthon érzem magam, ezt legfőképpen Mézinek köszönhetem! Akik ismernek tudják, hogy hosszú út vezetett idáig, hogy végre megtaláltam a SZERELMEM tavaly ősszel és kikerültem a folytogató hazugság csapdából, amibe hosszú időre bele kerültem. KÖSZÖNÖM NEKED SZERELMEM! :)

Megint eltelt két hét, gondoltam megosztom Veletek az elmúlt élményeket. :)

Múlt hétévégén Bercelen voltunk, Méziék "birtokán", összevont családi születésnapozást tartottunk. Volt ott aztán minden, ami szem-szájnak ingere, étel és ital formájában. Leginkább a torta sínylette meg a dologt, azt előző nap Újpestről operáltuk haza, majd utazott velünk egy nagyot. Túl nagy sérülés nem érte szerencsére. Nagyon jól sikerült a buli, sokan voltunk és méltóképpen megünnepeltük az eseményt. ;)

Ma, meló után sietve lehúzunk Szolnokra, elvileg garázsépítésben köllene majd segédkezni, reméljük az időjárás kegyes lesz hozzánk(is) és mehet a meló ezerrel. legközelebb, ha "ihletet kapok" onnan jelentkezem majd.

Addig is Minden Kedves Olvasómnak, Kellemes Hétvégét kívánok!

(VTI)

Menő Manó (La Linea) 101-ik epizód:

Üdvözlet Szolnokról Kedves Olvasóm!

Pénteken délután érkeztünk, meló után sikerült elérnünk a 14:30-as zónázót a Nyugatiban. Tegnap elmentem a csajokkal (Mézivel és Anyámmal) bevásárolni, majd a fiúkkal bontottunk le két kéményt a házon, ami már nincs használatban, ellenben az egyik mellett állandóan beázik Anyám szobája (az én volt kisszobám).

Tesóm telephelyét is meglátogattuk, ahol öt szép kiskutya született, valamint megcsodáltam néhány szép régi rádiót is. :)

Ma még Abony van hátra, egy kis IT segítség Faternak, aztán délután indulás vissza Budapestre.

Medárdhoz híven egész hétvégén esett és úgy néz ki esni is fog, tegnap délután felhőszakadással kísért zivatar is volt, sajnos tornádót nem tudtam fotózni, pedig annak örültek volna a Szupercellások. ;)

Nézzetek szét a linkek között, találtam egy szuper blogot, ahol detektoros rádiókkal foglalkoztak!

Ne fütyülj B+! ;)

Fenekelést érdemelnék, mert már régen nem írtam megint. Azt mondjuk nem mondanám, hogy azért nincs mit írnom, mert végre Boldog vagyok a Magánéletemben, de az utóbbi 2 és fél hétben a szabadidőnket inkább a szabadban és vidéken töltöttük, és nem mindig számítógép és internet közelben (de voltam gépközelben is, ezért nem kifogás igazán ez sem).

A szabi alatt voltunk mindenfelé: Bercelen (Nógrád m.) a négynapos hétvégén, majd Pesten egy kicsit, végül Szolnokon voltunk a pünkösdi ünnepek alatt. Annyi, de annyi élmény van, hogy inkább majd képekben osztanám meg, de ahhoz még fel kell dolgozni a képanyagot, majd webes galériába önteni. :)

Voltak vicces és kevésbé vicces történések, pl. a kerékpárszállítás Bercelre és főképpen onnan vissza meglehetősen problémás lett: visszafelé a "hiperszuper" bringaszállító tetőcsomagtartó úgy megadta magát Fótnál, a felhőszakadás kelős közepén, hogy Mézi paripája leborult, némi nem súlyos kárt okozva a kocsiban, ezért inkább a benzinkúton hagytuk és visszamentünk érte később. Mézi papája meg is jegyezte, hogy soha többé nem lesz ezen a kocsin kerékpár szállítva, ami érthető. Utólag jókat röhögtünk a történteken, de higyjétek el, ez akkor nem volt annyira vicces!

Az otthon, Pesten töltött idő alatt volt némi kellemetlenség is, valami járványos entero-vírus bennem is öntudatra ébredt, ezért két napon át fostam, mint az a bizonyos "Murányi Kutyája", de a diéta és a kamillatea megtette jótékony hatását, ezért nem került veszélybe a Szolnokon töltendő pünkösdi hosszú hétvége (ettől nagyon féltünk).

A Szolnokra utazás napján délelőtt még kiszaladtunk Üllőre a család kedvenc tortájáért, amit az öcsém 30-ik szülinapjára szántunk. Melléketünk mellé egy Sierra silver tequilát és egy képgyűjtemény CD-t a Vasúttörténeti Parkban múltkor rendezett OldTimer Exporól, hadd csöpögjön a sok gyönyörű régi autó látványától. ;)

A szolnoki hétvége szerencsére jól sikerült, a hasmenős állapotot elfújta a szél, és az öcsém egészségére elfogyasztott tequilák is megtették jótékony hatásukat, garantáltan kifertőtlenítettek. :) Bár egy apró kellemetlenség itt is volt: Mézit meglátogatta egy "kullancs-droid", de tesóm szakszerű beavatkozásának köszönhetően sikerült még időben megszabadulni tőle, természetesen az ijedtségre szintén ittunk egy-két rund tequilát. :) :) :)

Anyám kertje - mint mindig - gyönyörűségesen szép, csakúgy nyílnak a futórózsák, a bazsarózsák, a lila akácok, és atöbbi csodás virágok, növények.

A hosszú szabi után meglehetősen nehéz volt vissza aklimatizálódni a melóba, de végülis helyjel-közzel sikerült. :)

Tangerine Dream : Mothers of Rain

A népszavazás ürügyén (NO POLITIKA!) pedig Mézinek meg tudtuk mutatni Kertvárost, beleértve a volt általános sulimat, annak apropóján is, hogy idén lesz kereken 20 éve (!!!), hogy elballagtunk. :)

Ma már utazunk haza Pestre, holnap már meló van, de reményeink szerint Húsvétra újra itt leszünk.

Jean-Michel Jarre : Chronologie part IV.

Szolnokon mindössze 3 étterem érintett (Dreher étterem - Baross utca, Tiszavirág vendéglő - Sütő utca és a Hozam klub - Mária út), nem értem miért. A többi étterem miért nem csatlakozik? Nem éri meg nekik?! Világos, hogy féláron adná el az ételt, de ilyen alkalmakkor az emberek nem menüt ennének, hanem étlapról vmit, ami ugye drágább és azt is hallottam, hogy ebben a 3 étteremben hetekkel előtte le volt foglalva az asztalok zöme, egész késő estig.

Mi is megyünk, foglaltunk asztalt. A szobában dolgozó kollégák és 2 fiatal kivitelező srác, akik annak idején már szerveztek nekünk egy buli, egy vacsora keretében ismét találkozik. Mi a kolleginával némi hátsó szándékkal megyünk: szeretnénk őket rábeszélni, hogy szervezzenek még egy bulit, ugyanoda, mert nagyon jól éreztük magunk. Jó volt a társaság, finom a kaja, szauna, szabadtéri, de tető alatti melegvizes medence, természet lágy öle.

Viszont mindenkinek merem ajánlani, akit érdekel ez a tánc, vagy csak társaságba vágyik és nem fél egy kis testmozgástól. Az sem akadály, ha nincs partnered, egyedül mennél, mivel ezt a táncot körben táncolják. Tehát szolnokiak HAJRÁ, ma lesz első óra, még semmiről nem maradtál le! (Sőt még jövőhéten is be lehet csatlakozni, csak később nem.)

Közben délután kimentünk a Corához is, ahol ma járt a Coca-Cola Karaván. Meg akartam nézni, olyan szép a reklámokban, ahogy a sötétben gurul a sok kivilágított kamion. Na ez itt nem ilyen. Ehhez nem vagyok elég gyerek! :-( Mikulásnak, krampusznak öltözött fiatalok szórakoztatták a gyerekeket, hülye feladatokért ajándékokat osztogattak nekik. Az egyik kamionban play-station-ök álltak, lehetett rajtuk játszani - sorba álltak miatta az emberek. :-O Volt egy mini műjégpálya is, ahol lehetett korcsolyázni - tetszett a gyerekeknek. Meg mindenféle pultok, teával, gesztenyével stb. Sokan voltak, legalább a gyerekeknek bejött.

Részemről egyetlen momentumot emelnék ki, amivel nagyon elégedett voltam: a rendezvény teljes területén tilos volt a dohányzás, hiába volt szabadtéri. Így a helyes, ne tanítsuk a kicsiket rossz szokásokra és ha már kihoztuk őket ide, akkor ebben a kis időben maradéktalanul velük foglalkozzunk, rájuk figyeljünk.

Reggel 9.00-kor gyülekező a Tisza-mozinál. Kiosztották a ruhákat, átöltözés, ismerkedés a többiekkel. Bár - szerencsére - nem volt azért mindenki ismeretlen. Például az Amazon a Kedves egyik régi barátjának/munkatársának a barátnője. Ettünk pár szendvicset, aztán az egész csapat átvonult a Gólya park mellé, innen indult a Történelmi felvonulás. Rendeztük sorainkat, kis várakozás és mehet a menet. Pontban 11.00-kor elindultunk. Az első megálló, még a kereszteződés előtt volt. Itt a római légió bemutatózott kicsit, aztán irány tovább. A következő megálló majd csak a Szapáry utca sarkán volt. Addig szép komótos tempóban, rendezett sorokban ballagtunk. Elől a Vesta-szüzek, képviselve a római vallást, mögöttük sorban időrendben haladva: a római légió, az őslakos szarmaták, az amazonok, a honfoglaló magyarok, középkori lovagok, Mátyás király udvartartása, Rákóczi serege és végül a 2. világháborús katonák. (fotók alább) Természetesen ez a szép "sereg" nem egy "csapat", hanem több történelmi, hagyományőrző egyesület összefogása, baráti társasága. Jelen volt: a GLADIUS Történelmi Hagyományőrző Egyesület, a Besenyszögi Íjászkör (honfoglalás), Árnyak Szövetsége Harcművészeti Iskola, Matthias Rex, Kuruc Hagyományőrző Egyesület, Jászkun Királyi Honvédi Hadikultúra Alapítvány és a Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület Szolnok. (Ha vki kimaradt elnézést, szóljon és beírom ;-) )

Természetesen a felvonulás után sem állt meg az élet. A Galéria étterem előtti parkolóban folytatódtak a hagyományőrző műsorok: légiós bemutató, gladiátor harc, hastánc, rabszolga-piac, ahol eladtak minket jelképes 500-1000 Ft-ért, cserébe 1 órán át szolgáltuk urunkat. Persze az ügyesebbek jó poénért vagy dalolásért is szereztek maguknak rabszolgát. :-) Ezen a színpadon lépett fel a Hollóének Hungarica Régizene Együttes is, dalaikkal magukkal ragadva az egész közönséget. (Az erről készült videónk lásd lentebb). Csodáltam, hogy az emberek meg tudják állni táncolás nélkül, én úgy éreztem muszáj mozognom. És a furulya.. hmm, na az ilyen előadások okán döntöttem úgy, ezt a hagszert választom magamnak. Vásári, középkori hangulat, bolondozás, poénok, felszabadult vigasság - ezt kaptam én tőlük.

Úgy döntöttem itt az ideje, hogy szétnézzek a Szapáry utcai forgatagban is. Meglepően sok ember, ami érthető is, hisz ez a rendezvény messze a megszokott szolnoki minőség felett teljesített. Több kis színpadon mentek a műsorok, az utca mindkét oldalán árusok, gyerekjátékok (minőségi fa töméntelen mennyiségben, mind a játékot, kikapcsolódást szolgálva), kézműves foglalkozás keretében bőr szütyő készíthető. Az utcán vásári komédiások, gólyalábasok. Egy favázas félgömb alatt színi előadások. A délutánra már igencsak jól megérdemelt ebédem után (a Kedves haza aludni) gyártottam magamnak egy bőrszütyőt, majd leültem a Vörösmarty Gimi színi előadására. Láttam már jobbat is, de azért egyszer megnézhető. A színészi teljesítményükkel sem voltam maradéktalanul elégedett, de inkább a darab nem jött be, amit választottak.

A színdarab után irány a Hild tér és belehallgattunk az Origo együttes koncertjébe. A régi felállás műsorának csak a végét hallottuk sajnos, az újak pedig kibírhatatlanul hangosak voltak (bocs Csiri), így inkább beültünk a moziba, kihasználva a moziünnep lehetőségeit. Az Ocean's Thirteen-t néztük (22.15-kor kezdődött), izgalmas volt, 360 Ft-ért mindenképpen megérte. A film után még séta vissza a Tisza-mozihoz a biciglikért, majd haza és szinte beájultunk az ágyba. De boldogan, felszabadultan, elégedetten merültem álomba. Több ilyen kellemes, mozgalmas nap kellene!

Képek: kivételesen a párom fotózott, lévén én beöltözve felvonultam épp :-)

.. ........................

és még sok-sok kép

És egy videó: a gyatra minősége ellenére (fényképezővel készült, sorry; a youtube átszerkeszti, passz) 2 okom is van felrakni

-> fantasztikus hangulatot varázsoltak maguk köré, nagyon élveztem a zenéjüket és szeretném, ha mások is megismerkednének velük: Hollóének Hungarica

-> ez legyen a válasz minden egyes ismerősömnek, aki értetlenül nekem szegezte a kérdést, honnan jön az ötlet huszonpár évesen furulyázni kezdeni és miért pont furulya? Hát ezért, az ilyen szép zenékért és az ilyen gyönyörű hangzásért!

Füleljetek!

az összes videó

Sőt, még annak is utánanéztem egy kicsit, hogy mégis mitől ez Szolnok Napja?!
Íme a válasz: "Szeptember elseje azért lett a város napja, mert ehhez a naphoz kötődik a pest-szolnoki vasútvonal átadása, mely mérföldkő volt a város fejlődésében a kereskedelem és a személyszállítás terén egyaránt. Szolnok napjának története tehát egészen 1847-ig nyúlik vissza, amikor Kossuth Lajos elkészítette a vasúti fejlesztés terveit és az országban másodikként épült ki a Szolnokot a fővárossal összekötő vasútvonal."

Szemezgess Te is, hátha találsz kedvedre valót!

A tegnap délutánra tervezett hatalmas, romantikus séta a Tisza-parton igen gyorsan mozizásba alakult. Ennek 2 oka is akadt:
- sajna a megbeszélt találkozóról szokásomhoz híven késtem vagy 10 percet, miközben is az Én Egyetlenem egy moziajánlót/ moziműsort nézegetett és kiszúrta, hogy ma (illetve tegnap) adják utoljára "A vándorló palota" című mesét, amiről tudta, hogy naaaagyon szeretném megnézni
- kiandalogtunk a Tiszához, feltöltöttem a mosolyraktáram derűvel - egyszerűen gyönyörű az a sok víz, zöld fákkal, kék éggel, napsütéssel és most kevesen is jártak arra - aztán hirtelen mellbevágott a bűz! Mindig azt mondom, hogy csak azért van orrom, legyen ami megtartja a szemüvegem ;-) meg hát, hogy is néznék ki nélküke?! De ezt még én is éreztem, pfuj.. Sajna, a Tisza végre valahára beindult apadása azt jelenti, hogy otthagyja a parton az uszadékát, az iszapba fulladt füvet a töltésoldalban .. és mint az várható ezek nem kellemes virágillatúak. :-((

Így aztán örömmel tértünk le az ismét tönkrement, hepehupássá vált sétányról, s fordultunk a mozi irányába. Elsétáltunk a felújított Galéria mellett.. Istenem, de szép lett! Igazán impozáns épület, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy nekem a sárga-fehér verziójú felújása annak idején jobban tetszett, mint ez a mostani rózsaszín-fehér. Szivesen mutatnék képet is róla, úgy szerettem volna lefényképezni, de a tökéletes párom kifelejtette a gépből a memóriakártyát. (Milyen megnyugtató, mégis csak Ő az, nem cserélte ki senki! :-) Most arra is figyeltek, hogy elég széles járda legyen körben és előtte egy kis térköves terecskét alakítottak ki. Sőt! Végre a tudatlan turisták is megtudhatják egy tábláról, hogy ez a lenyűgöző épület, amely jelenleg galériaként működik, változó kiállítások otthona, valaha zsidó templom volt, isten háza.

És még messze nincs vége a megdöbbentő dolgoknak! Itt a Galéria tövében áll az a kis eldugott mozi, ahova indultunk. Régen egyetlen kis teremmel, ami mindig hideg volt, egy családi házban, omladozó vakolattal, icipici büfével. Ehhez képest ez, most, egy csodamozi! Tudom, tudom, Ti Pestiek minden utcasarkon találtok egy ilyet, de nálunk hasonló sem volt eddig! Szóval egy hatalmas ablak, elhúzható belső 'fallal', majd csupaüveg folyosó, kívül emellett visz be egy járda. Bennt egy ódon faasztalokkal, székekkel, fotelekkel berendezett kávézó fogad, a falain az egyik helybeli festő akt kiállítása. Hatalmas jólfelszerelt büfé, kedves mosolygós ifjú hölggyel. Ha jól sejtem, most 2 terem van. A mi filmünket, abban a hihetetlen nagy ablakos teremben játsszák, ahol épp láttuk elhúzni a 'belső sötétítő falat'. Kis, szinte családias hangulatú terem, sötétkék-fekete színvilággal, minden tiszta, kényelmes. A film képe szép és a hangosítást sem szúrták el, mint oly sok helyen. Nem voltunk sokan: két család és még 2 ember rajtunk kívül. Semmi reklám, ajánló, csak maga a film az elsó kockától az utolsóig.

Tehát - sokadjára - "A vándorló palota" című japán animációs filmet néztük. Nagyon szép, részletesen megrajzolt képekkel, igényes zenei aláfestéssel (zongora, fúvosok) és persze az európai emberektől távolálló képi világgal és mondanivalóval találtam szemben magam. Teljesen lenyűgözött! Hatalmas, nyüzsgő városok; tágas, virágos rétek; háború borzalmas lángjai, szörnyei; varázslók csodalényei, szerkezetei; átkokkal sújtott szereplők.. hogy csak pár dolgot említsek. Mégis a végén azt éreztem, hogy összecsapták, "mi van?", "mi történt?". De aztán rájöttem, hogy be van ez fejezve rendesen, csak mi, "nyugati mesékhez" szokott emberek, elvárnánk, hogy a szánkabarágják a megoldást, hogy vki szavakba öntse: ezt a szereplőt ez és ez az átok sújtotta és így megy így szabadult meg tőle. Na itt ilyen nincs! Bezony, tessék rajta elgondolkodni mi is történt, hol a tanulság! (Vagy fogékonyabb partnerükkel megmagyaráztatni ;-) Pedig nagyon is ott van az a mondanivaló!
Ha őszinte akarok lenni, még nem sikerült megszabadulnom a gondolattól, hogy nekem is elkelne egy ilyen "gonosz boszorka", hogy az átkával pofozza helyre az életem.