Nálam általában nincs probléma az alvással. A mai éjszaka kivétel, mert holnap fogok először életemben vallási iskolában tanítani.

Nagyon zűrös és hatalmas az egész iskola, ami egy zsinagógához tartozik. Iszonyú nyomást érzek magamon, valószínűleg ez az oka, hogy nem tudtam eddig aludni.

Összeírtam a stressz-tényezőket:

0. Angolul kell tanítanom judaisztikát. Eddig külön sem nagyon csináltam ilyeneket.

1. A nyakamba borítottak egy rakat szabályrendszert és oktatási tréninget, amitől csak nőtt a feszkó bennem, de nem tanultam belőlük semmit.

2. Húsz gyerek lesz az osztályomban, ami sokkal nagyobb az átlagnál.

3. Életemben még nem tanítottam gyerekeket, főleg ennyit nem. És soha nem kellett a tanításaimon a fegyelemmel foglalkoznom.

4. Előre felkészítettek, hogy a lurkókat eleve nem nagyon érdeklik a vallási tanulmányok, és legszívesebben kint játszanának.

5. Lesz egy asszisztensem. Ez elvben pozitív dolog, de valójában gőzöm sincs, hogy mire lehet őt használni, semmilyen példát nem hoztak fel.

6. Nem tudok aludni. Mi a frászt fogok csinálni, ha egy órát sem fogok tudni aludni? Ez önmagában elég riasztó.

7. Mélyvízbe dobtak, mert későn vettek fel, emiatt nem láttam még soha ilyen angol nyelvű judaisztika órát.

8. Különböző idióta adminisztratív dolgok miatt még nincs szerződésem. “Á, majd ráér” -mondják.

Pozitív dolgok:

0. Minden nehézségből tanulni lehet.

1. Értem, és jól ismerem, amit tanítanom kell.

2. Szeretem a gyerekeket, és végre taníthatok. Végre nem csak magamnak tanulok.

3. Ha túl leszek rajta holnap, akkor azt jelenti: sikerült, és végig tudtam csinálni az első, legnehezebb napot. Talán már könnyebb lesz ezután.

4. Eddigi elmondásból könnyed lesz az iskola hangulata, és nem egy túlfegyelmezett légkör vár majd rám.

Soha nem szerettem volna még ennyire aludni …