Egyszer kábé este hatkor, hűs, borongós őszi nap volt, vert avart sodort a nyirkos, őszi szél az útakon, ültem elmerengve hosszan, s látom ám, hogy bent a koszban hosszú árnyak szárnya moccan fönt az … more →
Verspatikaverspatika wrote 2 weeks ago: Egyszer kábé este hatkor, hűs, borongós őszi nap volt, vert avart sodort a nyirkos, őszi szél az úta … more →
verspatika wrote 9 months ago: Hát el vagyok egészen andalodva, és gyönge szívem, ímé, reszketeg, mióta éjjelente, hajnalonta veled … more →
verspatika wrote 10 months ago: Mikor a szív előnye már egy orrhossz, s a téboly csak egy karnyújtásnyira, akkor ül le a papírhoz s … more →
verspatika wrote 11 months ago: mért reggel fut a háton végig a rémület ujja gőgünk láncingét mért reggel veri át fürge nyilával a k … more →
verspatika wrote 11 months ago: Hideg dovebber dzsípős szele jő biatta bost bidded bező kopár, oda az egyhe, őszies idő, s elbúlt a … more →
verspatika wrote 1 year ago: Fölkél a nap, az asztalon fanyúl. Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl, de október van, nyirkos é … more →
verspatika wrote 1 year ago: Ki farát egész nyáron csak vakarta, és feszt moziba járt meg aquaparkba, no, annak mondom, nincsen t … more →
verspatika wrote 1 year ago: Van öt napom csak áhitozni rád. Pedig nélküled mit sem ér a fájront. Majd csinálok magamnak egy teát … more →
verspatika wrote 1 year ago: Mert, jaj, a nyár, mint lepke röppen és ősszel minden oly riadt, és télen sűrű, lassú ködben didereg … more →
verspatika wrote 1 year ago: Kimondok minden mondhatót (a fecsegésben annyi báj van), de bárcsak arra volna mód, hogy mibenlétem … more →